Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 1. szám - A Népszövetség sorsa

lO MAGYAR KÜLPOLITIKA 1934 január Rákóczi Ferenc és a Napkirály A párisi „Archlves Nationales" eredeti Rákóczi-okmányai között Paris, január hó. A párisi világhírű nemzeti levéltár a gyönyörű Soubise-palotában nyert elhelyezést 1808-ban. Napóleonnak volt gondja arra, hogy a francia diplomácia féltve őrzött eredeti okmányait kor szerint rendezve őrizzék meg az utókor számára, Soubise hercegnő remek rokokö-stilusu otthonában, melynek udvara és homlokzata tiszta klasz szikus jellegű. A téli nap aranyos sugarai mintha uj életre keltenék az elsárgult papírtekercseket, a pecsétes okmányokat, melyekből mintha kilépnének a történelem nagyalakjai a modern, zajongó élet színpadára. Megelevenedik előttünk a napkirály udvara, amelynek ragyogó melegétől, lényétől, a későbbi nagy magvai bujdosó, Rákóczi Ferenc reméli és várja a kurucok csilla gának felragyogását. Hogyan és miként'' Erre feleljenek az előttem fekvő, kincseket érő. elsárgult, dohosszagu eredeti levelezések, melyeket megrövidítve, ..sajtóba átültetve" mutatok be magyar fordításban. 1702. január 5-én Du Héron, Franciaország varsói követe ezt irja XIV. bajosnak: „Síre! Legkegyelmesebb Uram! A bécsújhelyi börtönből 1701. nov. 17-én Lengyelországba menekült Rákóczi Ferenc és Bercsényi érdekében emelek szót Felségednél. Azon Rákócziról van szó. aki iránt Sire hajlandósággal viseltetik, Négy kérdést tettem fel nekik: 1. Mi a céljuk? Erre azt felelték, hogy a nuigyar szabadság kivívása. 2. Mily eszközökkel bírnak? Rákóczi bizton számit az egész magyar nemzet felkelésére, („leveé en masse") ha Felséged erkölcsi támogatást nyújt neki. 3. Mügének összeköttetéseik? Erre nézve pozitív feleletet még nem adtak. 4. Mi a kezesség őszinteségükről és szükséges-e a lengyelek részvétele? Rákóczi itt arra az oklevélre hivatkozott, melyet meghatalmazás tormájában már megküldött a francia udvarnak oly célból, hogy az együttműködés a franciákkal lehetővé tétessék (pour assurer une action en accorde avec les Francais...). A lengyel segítségre nagy szükség van, mert a Habsburgok ellen csak egy koalíció érhet el eredményt, a francia király vezetése alatt, melyben a magyarokon kívül a lengyelek is hennfoglaltanának . . . Mindezek után Rákóczi ügyét Felséged legmagasabb kegyébe ajánlom " Ezen levél hatása alatt a francia király segítségét helyezte kilátásba Rákóczinak s neki egyelőre 12.000, Bercsényinek 8000 frank évdijat adományozott. 1703 szeptember 26-ról keltezve egy irást őriz a fran cia nemzeti levéltár, amelyben Rákóczi segélyhadak küldését sürgeti XIV. Lajostól. 1701 június 15-én kelt Rákóczi levele Sárospatakról Torcy francia külügyminiszterhez: ,, . . . ha ösmerné viszonyainkat, beláthatná, hogy királya jobb és nemesebb célokra nem alkalmazhatná segélypénzeit. A királyul kiszemelt bajor fejedelem csak saját érdekeire ügyel . . . ő Felségét kértem, eszközölne ki a törököktől csak 12.000 főnyi zsoldos sereget, melyért évi dijat fizetnék. Sürgesse ezt meg kérem . . ." 1705 március 17-én Rákóczi XIV. Lajoshoz: ,, . . Desalleurs tábornok megérkezett hozzám ... a magyar ügyekről behatóan tájékoztattam . . . Noha már a háború kezdete óta Felséged hajlandóságának oly sok jelét tapasztaltam, mégis, kegyelmének ezen ujabb megnyilatkozása anniál élénkebben hat rám, mivel azt személyemről hazámra is kiterjesztette . ." 1706 április 26-ról keltezve egy régi feljegyzés Torcy francia külügyminiszternek Rákóczihoz intézett egy alábbi leveléről emlékezik meg: Ő Felsége tudatja Rákóczival különös nagyrabecsülését, Öt ezentúl is minden lehető segítségben részesiti, mig Magyarországnak a bátorság megszerzi a régi kiváltságokat." 1706 november 8-án Rákóczi már elegikusabb hangon ír a napkirálynak: ,. . . .Részben az ellenség, részben a csapataink is, hogy az ellenséget élelemtől megfosszák, egész vidékeket égettek fel . . . szomorú ezt nézni ... de a magyar nemzet mindezek dacára kitart jogai védelmében, de ez örökké így nem tarthat, mert elvész az ország... Könyörgöm Sire, kegyeskedjek a jövő évi hadjáratra a magas portától G—8000 főnyi hadat kieszközöltetni.. ." 1706 december 18-án, a francia külügyminiszterhez: reméljük, hogy a király jóvoltából az általános békekongresszuson a magyar követek is jelen lesznek..." Miután Parisban megtudták azt, hogy — jóllehet az ónodi gyűlésen az uralkodóháztól való elszakadást Rákócziék a franciák kívánságára mondották ki — ez által a magyarok elégették magok mögött a hidat, a francia udvar már félvállról kezdett Hákóczíékkal beszélni. Egy eredeti feljegyzés erre vonatkozólag következő igen érdekes adatokat szolgáltatja: 1708 július 3-án Rákóczi párisi megbizottp, Vetésy XIV. Lajostól ura részére 150.000 tallérnyi segélyhátrálék kifizetését kérte, különben a lejedelem kénytelen békét kölni a közös ellenséggel. Ekkor a jelenlévő Torcy igy vágott közbe: ,.a király Ugy fizet, amint lehet és Rákóczinak nem szabad tetszése szerint békealkudozásokat kezdeni; a békekötéshez pedig teljesen felhatalmazott követ szükséges*. 1709 május 21-én Rákóczi ezt irja Parisba Vetésynek: a segélyek kifizetése ma is késik! Látom, hogy a franciák ugy akarnak velem bánni, mint a kifacsart narancs héjával. De ez nem fog sikerülni Torcynak, mert én egy percig sem szünök meg számítani a királyi igéret beváltására. Ezen se>raimat megmutathatja eredetiben neki . . ." 1711 június 18-án kelt a nagy fejedelemnek egyik, Fierville francia politikushoz Lengyelországból irott levele, mely többek között ezt mondja: ,, . . . ugy tekint engem a francia udvar, mint aki kijátszotta szerepét. Önnél senkijem tudja jobban, mily állapotba sülyesztett önzetlenségem és hazám szeretete." 1711 július 29-éről keltezve két szenzációs magyar le vél kópiája ragadja meg figyelmünket. Az egyiket Rákóczi irja Vetésynek: ,, . . . Kegyelmednek május 23-án kelt levele, hogy vessem magamat Károly főherceg karjaiba, nem érdemel választ. A békekötés Károlyi müve, ki hűtlenül visszaélt a hatalommal ... én most is bírom a nemzet bizalmát és szivét, de mégsem akarnék addig semmi ujat kezdeni, amig a francia királlyal szerződést nem kötöttem. Máris kénytelen vagyok jaroslaui birtokaimat elzálogosítani, hogy itt megélhessek . . ." 1711 december 1-én ismét két nagyon nevezetes okmány látott napvilágot. Az első Vetésy emlékirata XIV. Lajoshoz: ., . . Rákóczi nem lázadó jobbágy, hanem szabad fejedelem, Felséged született szövetségese, ki inkább Ínségben hal meg, minthogy lemondjon a souverenitásról..." Ez volt Rákóczi utolsó emlékirata a királyhoz! F.s imel Csodálatosképen még aznapi dátummal ment el erre Torcy miniszter elutasító válasza Rákóczinak: ,, . . . Kár volt békét kötniük . . . La je>s király most már hallani sem akar a magyarokról, márcsak azért sem, mivel ok hü alattvalóikká válnának az osztrák császárnak ... Ha ellenben ö Felsége Erdélyt nem szerezheti meg Fenségednek, tisztes kitartást ajánl lel önnek Franciaországban . . .'* A feltárt okmányok összefüggő kép gyanánt lelki szemeink elé varázsolják egyrészt azt a sohasem lankadó igyekezetet, amellyel II. Rákóczi Ferenc a hatalmas XIV. Lajos pártfogását igyekezett forrón szeretett hazája számára megszerezni, másrészt pedig a napkirály komoly törekvéseit a magyar szabadság kihunyó csillagának felélesztésére, amely célt azonban megvalósítani nem tudta, Nagy nem akarta. Nyiry László ny. vk. ezredes.