Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 7. szám - Ausztria jövendője

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XV. ÉVFOLYAM 7. S Z. BUDAPEST 1934 JIMIS Ausztria jövendője Ausztria tragikus fordulatokban bővelkedő történetének legújabb fájdalmas stációja annak az ál lamférfiunak mártírhalála, aki a saint-germain-i békeszerződések áltál porba sújtott hazájának megmutatta az utat a föltámadáshoz. Megmutatta az utat és harcolt hős katonához hiven a célért, amelyet maga elé tűzött. A végzet azonban ugy akarta, hogy a hős elbukjék, mielőtt harcának sikerét megérhette volna. Dollfuss szomorú sorsa a siegfried-i sors ismétlődése. Az északi monda szerint a hős Siegfriednek harcát megelőzően megjósolták tragikus halálát és Siegfried szomorú végéi tudva ment a küzdelembe. Dollfuss kancellár nem jóslatokból ugyan, hanem a minden oldalról rátörő ellenséges indulatok tüzéből szintén sejthette balvégzetét. Erejét azonban ez csak növelte s mikor Istentől rendelt őrhelyén állva az utolsó pillanatig, a gyilkos merénylő golyójától halálra sebezve búcsúzott híveitől, utolsó szavai között ezt mondotta: — Én csak a békét akartam. A többieknek pedig bocsásson meg az Isten! Dollfuss kancellár szomorú sorsa valóban megrendítette a béke minden barátját, nekünk magyaroknak pedig, akiknek őszinte barátja volt, a bős eleste különös szomorúságot okozott. Nagy gyászunkhoz pedig még hozzájárul az aggodalom, vájjon munkájának folytatói elég erősek lesznek-e a heroikus küzdelem eredményes befejezésére. Meg tudják-e menteni Ausztriát, amelynek megmentése, függetlenségének megőrzése és talpraállása Európa megmentésének egyik legfőbb feltétele. Ausztria sorsa szimbóluma mindannak a bajnak, amit az elhibázott békeszerződések a világra zúdítottak. Háború utáni megcsonkitottságában életképtelenné váll. elragadtak tőle több, mint harmincötezer négyzetkilométernyi területet és három és félmillió németnyelvű polgára. Romlása oly nagyfokú leli. hogy a gazdasági válság először is Ausztriában mutatkozott meg ijesztő mivoltában. Mikor erre ráeszméltek azok, akik romlását okozták, maguk voltak kénytelenek kisebb-nagyobb segítséggel az életet tartani benne, hogy a romlás veszedelme ál ne terjedjen hozzájuk is. A nemzeti önrendelkezés jogát, amely a háborús jelszavak leghangosabbika volt, megtagadták tőle, viszont a túlhajtott demokrata eszmék beplántálásával állandóvá telték a viszályt belső életében. Egyik oldalon a szociáldemokrata és kommunista tanok hivei ásták alá a kis ország belső békéjét, a másik oldalon pedig a hatalmas testvérnemzethez való csatlakozás gondolata osztotta meg polgárait. Dollfuss kancellár volt az, aki világosan és lisztán látta meg Ausztria jövőjének helyes útját. Ez az ul pedig Ausztria függetlenségének fenntartása, az államéleten belül pedig a keresztény gondolat érvényrejuttatása. Meggyőződésének és hitének következménye volt, hogy meg nem tántorodva haladt előre a veszedelmek köveivel kirakott uton. A független Ausztriát, amely ideális tartalommal megtöltött uj alkotmányával erőt is jelent, baráti szerződésekkel akarta összekapcsolni Olaszországgal és Magyarországgal, hogy országa reménytelen elszigeteltségből kiszabaduljon. Harcát diadalmasan folytatta és mikor legutóbb a szociáldemokratákkal és kommunistákkal szemben kellett megvédelmeznie hazáját, tiszteletreméltó bátorsággal és a nagy politikus határozottságával cselekedett. A szociáldemokrata pártot és a vele együtt működő kommunistákat ez év elején véres harcok árán leverve, tovább folytatta munkáját. Megvalósitotta az alkotmány reformját, az államnak rendi alapokra való helyezését. A tekintély uralmát állította a szabadosság fölé és az állam egyetemes érdekét a pártok önző szempontjai fölé. A keresztényszocialista párttal való megegyezése után a barátsági szerződések megkötését intézte el és csak nemrég történt meg az Olaszországgal és Magyarországgal való egyezménynek aláírása. Most kellett volna Riccioneba megérkeznie, hogy Mussolinival tovább szőjje a barátság fonalát. Ezen a találkozón kerültek volna szóba azok a kérdések is, amelyeket Mussolini és Hitler legutóbbi slra-i találkozójukon megvitattak. Mussolini, aki minden lépésével Európa egyetemes békéjének megteremtésére törekszik, Németország és Ausztria viszonyát is tisztázni akarta és minden remény megvolt arra. hogy közvetítése nem lesz eredménytelen. Hitler, akinek külpolitikai téren főerőssége Olaszországgal való kapcsolata, szükségszerűen hajlott Mussolini szavára és ez lehetővé tette- volna az osztrák nemzeti szocialista probléma békés megoldását. Közben azonban váratlanul bekövetkezett a bécsi tragédia, amelynek politikai következményeit e pillanatban átlátni nem lehet. Bizonyos azonban, hogy Dollfuss kancellár halála a béke oltárán való áldozat. Azok. akik utána következnek, az orgyilkosok merényletének hatása alatt, osztatlanul részesei lesznek az egész civilizált világ támogatásának. Dollfuss halála bármilyen fájdalmas hatást kell is minden igaz ember szivében, nem volt hiábavaló áldozat. Az a döbbenet, amelj halálának hírére végigfutott a világon, megerősíti azl a meggyőződést, hogy Európa forrongásának legveszedelmesebb bel ve Ausztria és éppen ezért minden erői meg kell feszíteni, hogy Ausztriában helyreálljon a rend. mert ez a rend lehet kezdete Európa rendjének is. Bécsben rendet kell teremteni. Bées. amely kétezer esztendő óla áll Európa Kelelén őrséget, az idők későbbi folyamán megerősödve Magvarországgal, amely szintén ezt a missziót teljesítette, védelmezvén Nyugatot törökök, tatárok ellen, ez. a Bées és ez a Magvarország mindenképpen rászolgál Európa támogatására. Marcus Aurelius, a rómaiak legbölcsebb császára, az. akkor Vindobonának nevezett Bécs várában és a Garam mentén védelmezte fegyverekkel a római műveltséget a barbárokkal szemben. Ez a hagyomány megmaradt ezen a földön. Ausztria is, Magyarország is sokszor vérezlek a nyugati kultúráért és lehetetlen, hogy ezt előbb-utóbb tudomásul ne vegyék azok. akik Európa sorsát intézik. Ausztria és