Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 5. szám - Olasz tudományos mű Magyarországról. A magyarság hivatása, a magyar ipar, kereskedelem, földművelés és a reviziós mozgalom megvilágitása olasz szemszögből

14 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1933 május Ha visszamégy .. . Irta: SZŰCS ERVIN Ha visszamegy, vidd el veled A dunántúli kék egei A Balaton lágyfodru tükrét, Meséld el majd, mi emlékszünk még Pozsonyban a lovasszoborra. Mondd meg, hogy a lelkünkben élnek Csodái még a Felvidéknek, Hogy dunántúli kis tunyákon. Ha szél süvit át éjszakákon, — Mintha testvér hangja lenne — A sóhajtástok halljuk benne S a Duna vizén — ne feledd — A Vág sodorta könnyeket Meglátjuk mi s hogy számonkérje, A dunántúli tanyák népe Elmegy majd még a Felvidékre. Ha visszamégy, meséld el otthon, De ugy, hogy szivük megdobogjon: A csonka törzs nem csonka egyben, A hitünk nagy, egész, töretlen. A hitünket vidd el szivedben. 11a visszamégy, Mint vándor, aki visszanéz, Hogy lássa még faluja tornyát, F,z legyen az lstenhozzád. Ez a mi dacos szent hitünk, Hogy egy lesz még a test s a rész, S ezért itt minden harcra-kész. Meséld el ezt. — ha visszaméssz. „PANNÓNIA" BÁRÁNYBŐR­NEMESÍTŐ ÉS KERESKEDELMI R,T. ÚJPEST, VÁCI-UT 44-48 TELEFON: 949-45-43-44 BÁRÁNYBŐRÖK ES MÁS SZŐRMÉK NEMESÍTÉSE, KIKÉSZÍTÉSE ÉS FESTÉSE Olasz tudományos mű Magyarországról A magyarság hivatása, a magyar ipar, keres­kedelem, földművelés és a reviziós mozgalom megvilágítása olasz szemszögből. Az olasz közvélemény ina már igazán őszintén érdek­lődik a magyar irodalom remekművein kivül az összes magyar problémák iránt, A legkitűnőbb tudósok mélyed­nek el történelmi, gazdasági, politikai kérdéscink tanul­mányozásába és szinte hétről-hétre regisztrálni lehetne egy-egy olyan olasz könyv megjelenését, amelyért igaz há­lával kell, hogy tartozzék a magyarság a fasiszta Itáliának. Most a római nagy kiadó, I'aolo C.remonose „Omnia" sorozatában jelent meg egy kitűnő olasz tudós, Klio Mig­liorini nevével egy olyan mü, amely Magyarország tudomá­nyos ismertetése, mégpedig mintaszerű rendszerrel és ala­possággal, tudományos és statisztikai felkészültséggel. Elio Migliorini könyve első fejezetében Magyarország mai földrajzi helyzetét és szerepét ismerteti a Duna-meden­cében és röglön, könyve elején megállapítja, hogy hazánk népsűrűsége majdnem kétszerese az európai országok ál­talános népsűrűségének (93.3 lakó egy mégyzetkilométeren) és felülmúlja például Franciaország népsűrűségét, amely 76 lélek egy négyzetkilométeren. Gyors, de nem felületes vonásokkal vázolja a magya­rok eredetének, a honfoglalásnak történetét, Magyarország históriáját, tökéletes földrajzi egységét, melyet azonban a trianoni béke szétzúzott, holott a világháború kitörésében, amelynek bűnéért bántak el igy Magyarországgal, a ma­gyarságnak nemcsak, hogy része sem volt, hanem egyenest mindent elkövetett, hogy azt megakadályozza. Kilátásba helyezték Magyarország számára, hogy a Népszövetséghez fordulhat a rajta esett igazságtalanságok orvoslásáért, ele a valóságban ezt sem vették tekintetbe és igy történhetett meg, hogy a határmegállapitásoknál több magyar várostól elvágták még a vasuti állomását is, mint akár Sátoraljaúj­helyen és hogy más nagy városait — Szeged, Debrecen, Pécs — elszakították gazdasági „hinterlandjától" — és hogy a Dráva és a Duna torkolatát a szerbeknek juttatták, ami­vel a magyarok számára lehetetlenné tették a két folyón a szabad hajózást. Főként katonai okokból — mondja a ki­váló olasz szerző — túlzott előnyökben részesítették a cse­heket és a románokat és nem engedték meg — Sop­ron kivételével — hogy a népek önrendelkezési joga alap­ján a lakosság népszavazás utján dönthessen hovatartozá­sáról. Színtiszta magyar városok kerültek így a románok, csehek és szerbek uralma alá és a határmegállapitásoknál egész sor ujabb és ujabb igazságtalanságot köveitek el a magyarok kárára. Amint Mussolini mondta: „A trianoni szerzőilés túlságosan mélyen vágott az eleven húsba", nem is szólva arról, hogy: „Magyarország a Duna-medencében a rendfenntartás évezredes hivatását töltötte be." Elio Migliorini könyvének második fejezetében Cson­kamagyarország földrajzi ismertetését tűzte célul maga elé: színes, eleven, tudományos alaposságú. A harmadik fejezet az éghajlati viszonyokat, a flórái és faunát tárgyalja a magyar folyamrendszerrel együtt, hogy a negyedik feje­zetben a magyarság nemzeti jellegzetességeit illusztrálja. Objektivitásában annyira megy a szerző, hogy szerinte a magyarság nem tiszta faj, hanem nagyon is erős kevere­dés, talán a legerősebb egész Európában. De rögtön hozzá­fűzi, hogy a nemzetiségek akkor szivároglak be, amikor a tatár és törökdulások után az elpusztított és kihall váro­sokba és földekre telepesekel hívtak meg a magyarok, vagy menhelyet adlak az ellenség elől biztos otthont ke­reső szláv és román menekülteknek Viszont a magyarok ezeknek a telepeseknek teljes jogol biztosítottak minden téren és hosszú évszázadok alatt, mindvégig megengedték nyelvük gyakorlását és hogy szinte önálló szigetek gyanánt élhessenek a magyar lengéiben. Kiemeli, hogy nemzetisé­gei mellett is mennyire homogén állam Magyarország, kü­lönösen az utódállamokkal szemben és hogy a magyar faj karakterét a lelkesedés, az érzékenység és a nemes ügyért

Next

/
Thumbnails
Contents