Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 5. szám - Benes próféciája

MAGYAR KÜLPOLITIKA A AláOYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM 5. SZ. BUDAPEST 1933 MÁJUS Benes próféciája (***) Csehszlovákia állania- a világtörténelem páratlan csodája. Árulás, jogtalan és esztelen adakozás szülötte. Könnyelmű borravaló, melyei a győzelem és bosszú részegsége a koldulóknak odadobott. Az érte való harc papiroson folyt. Nem vér: tinta és nyomdafoslék öm­lött érte. Nem férfias erények teremtették. Nincsenek gyermekei, csak lakosai. Földje nem anyaföld. Nincs ege, mely eszményeket sugallna neki. Nincs meg benne a haza titokzatos, eget-földei összekötő eleven­sége. Ereje csak anyagi hatalom, melyet a statisztikus pontosan számon vehet, de hiányzik belőle a lelki erő, mely csodákra képes. Csehszlovákia az államok homunkulusa Milyen rajongás fütheti polgárait? Milyen eszme kapcsolja őket össze? Egv ország valódiságának balsors a próbaköve. Igazi országol balsorsban, szerencsétlenségben is sze­retnek fiai. Mert a haza élő lény. Több és titokzato­sabb, mint pusztán jó, vagy rossz gazdasági teriilet, tűrhető és elfogadható törvényekkel igazgatott föld­darab. Állam, még ha az anyagi élet föltételeit meg­adja is. nem haza. Egy barlang, egy sátor, egy nyomo­rult kunyhó: ottbon lehet, az otthon erkölcsi levegő­jével, a múlt és hagyományok szövevényes hátterével, rejtélyes összehangzásával. Egy szálló — ha még oly pompás palota — nem lehet otthon soha. Amiből az élet sava, a lélek hiányzik, annak csak statikai ereje van. Előrerontó, jövőt alkotó lendülete nincs. Igazi állam, nemzet nincs is területhez kötve. Teriiletét — mintegy — magával viszi, mint a nomád, vagy a bódító népek, mint Attila, mint a normanok, vagy Szulejman hadai. Állam, ország, nemzet: az az erő és hit, melyet a né]) szivében visel. Minden igazi nép, lakjék bár ősidők óta földjén, elképzelhető hó­dító uton. Vándorlás és honszerzés a nemzet oly fizio­lógiai képessége, mely csak szunnyad az igazi népek­ben, de nem bal meg soha. Elképzelhető, hogy — va­lamely természeti kényszer folytán — a boldog Anglia más területen, más földrészen keres u j hazát s valósítja meg nemzeti princípiumát. De elképzelhető-e, hogy a „csehszlovák" nemzet — országa szétrobbanásakor — fölkerekedik és uj hazát keres? Elképzelhető-e, hogy ha Csehszlovákiát oly csapások érik, aminő minket ért, — fiai kitartanak mellette mindhalálig, sől to­vább: a nyoxnoruságig, megalázásig? Nem. E mesterséges államalakulatban nincs meg sem a fenntartó, sem az újjáteremtő erő makacssága. Csak annyi élet van benne, mint az agyaglábu bálványban. Csak súlya van. csak helyet foglal el, de nincs sziv­dobbanása, nincsenek gerjedelmei, ereiben nem ke­ring piros vér, nincs ölelésre táruló forró karja, nincs lelke, nincsenek eszményei. Az isleni. misztikus te­remtéshez nincs semmi köze. Alltában-dültében vég­zete ellen nem tud Istenhez fellebbezni. Nincs égi Ígé­rete hivatásra, öröklétre, feltámadásra. Sem a természettudomány, sem a politika művé­szete nem jutott el a tudás olyan fokára, hogy meg­fejthetné és lemásolhatná az élet teremtésének titkát. A lélek egyenest Isten kezéből jön, semmi mesterséges tákolmányban föl nem található. Igaz, mai napság a tudománynak, mint a politi­kának, vannak bámulatos játékszerei. Óriási gépembe­rek, belsejükben villamos vezetékkel, fényérzékeny cellákkal. Ezek az alkotmányok fölkelnek, leülnek, telefonálnak, pisztolyt sütögetnek, lármáznak, — de nincs olyan gyermek, aki husból-vérböl való lelkes embernek nézné őket. Ilyen mesterséges államgép Csehszlovákia. Össze­léveszthető-e valódi országgal? Itt van. terpeszkedik, beszél, pisztolya is van elsütögetni való. Mégsem él. Milyen lélek rejtőzhetik benne? Milyen hang száll­hat ki torkából? Lehetnek-e ihletett szavai? Prófétai hősi fellángolásai? Tud-e felfohászkodni? Tud-e sirni? Tud-e olyan szavakat mondani, melyek kőbe vésni valók? El nem felejthetők? Meg nem cáfolha­tók? Nem. A csehszlovák állam nevében most fontos kijelen­téseket tett külügyminisztere, Benes. Olyan ügyben beszélt, mely országát a legközvetlenebbül, a legmé­lyebben érinti: — a békeszerződések revíziójáról, fő­ként pedig a négyhatalmi tervezetben szé)bakerült ha­lárkiigazitásról. Benes egyike a legügyesebb technikájú politiku­soknak, hidegvérű és okos. Ha országa igazi ország és ebben <"• igazi államférfin lenne, most kellett volna meg­találnia a legforróbb, leglángolóbb szavakat, meg nem cáfolható, vissza nem verhető szentenciákat, a prófé­ták emelkedettségével, szerető féltékenységével és er­kölcsi szigorával. Szavakat mondhatott volna, melyek évszázadokon keresztül sem homályosodnak el. Szá­sákat, melyekből a nemzeti imádság rózsafüzérét fon­hatták volna. De az okos és ravasz Benes, a csehszlovák szerke­zel gépésze, nem talált, mert nem találhatott ilyen sza­vakat: ezek nincsenek meg gépezete korlátolt billen­tyűzetén. Csak jogászi s annak is igen gyönge érvelést ta­lált: — hogy más országok, ha 'még oly nagyok is, nem rendelkezhetnek — a békeszerződések után — jogtalanul mások ..tulajdonaival". Hogy önálló ország nem tűrhet ilyet s hogy a revízió véres háborúhoz ve­zetne s végre — hogy bizonyos fokú revízió igenis lehetséges bizonyos békés körülmények között és megfelelő engedmények ellenében.

Next

/
Thumbnails
Contents