Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 4. szám - Tankönyvrevizió és ellenrevizió. Befejező közlemény

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1933 április ahol az ország 71 százaléka kerüli idegen uralom alá? Az összmagyarság egyharmada él idegeri uralom alatt. Hogyan történhetett ez meg? És miért nem akarnak ezen a helyzeten változtatni? Mikor Uoyd George is azt mondja, hogy a nemzetiségek felszabadítása sokat javítana a helyzeten és hogy 6 ellene van annak, hogy az egyik nemzetiség a másikat elnyomhassa. — Ausztria feldarabolása is egészen más eset. Ausztria egy különböző egységekből összetákoll konglomerátum volt. Bohémia felszabadítása és Galícia visszacsatolása Lengyelországhoz, nem jelentette egy olyan tökéletes gazdasági, politikai és földrajzi egység szétdarabolását, mint amilyen az ezeréves Magyarország volt. — A revízió Magyarországnak nem presztízskérdés, hanem életet vagy halóit jelent. Meri a/ országnak ilyen kegyetlen módon való feldarabolása végpusztulást jeleni a csonka határokon innen és tul. Fel akarták — mondják szabadítani a nemzetiségeket és olyan államokat kreáltak, amelyekben az elnyomó faj kisebbségijen van és a többiekkel állandó harcban áll. Csehszlovákiában hét, Romániában hat és Jugoszláviában kilenc nemzetiség áll egymással szemben. Az a helyzet ma Európában, hogy kisebbségiek milliói szenvednek idegen és leglöbbszön alacsonyabb kultúrájú népek uralma alatl. .1 helyzei ezerszerte rosszabb, mint a háború előtt volt. A kis-anlant államai például a magyar kisebbségeké! mindenéből kiforgatják. A csonka ország ellen pedig tizenöt év óta a legelkeseredettebb gazdasági háborút folytatják és igy akarnak bennünket gazdaságilag — magas vámfalukkal tönkretenni. .1 trianoni diktátum az általa sújtott népekre sokkal szörnyűbb tehát, mint a versaillesi vagy a st. germaini. Nem is szerződés, hanem kegyetlen büntető Ítélet ez. ami a háború okozásáért és nemzetiségeink elnyomásáért mondottak és hajtottak végre rajtunk Ezek pedig hamis vádak és ezért követeljük, hogy ezt vonják vissza és egyenlő félként kössenek velünk igazságos békeszerződést. — IA Duna-völgyi népek lelkülete ma hasonlít azokhoz a nyílt tengeren súlyos láncok alatt bajóbörtönbe zári szerencsétlenekhez, akik az Úrhoz fohászkodnak, hogy hozzon végre nagy vihart a hajóra és igy remélik, hogy szenvedéseiknek vége szakad, ha a vihar megöli elnyomóikat és feltöri börtöneiket. Sőt azt se bánnák, ha a vihar az egész hajót elsülyesztené, mert azzal legalább megszűnnének szenvedéseik. .4 dunavölgyi népek változást akarnak és a háború Szörnyűségeitől sem riadnak jobban vissza, mint attól, hogy a jelenlegi helyzet tovább tartson. — Lloyd George szerint senki sem akarta Angliában a háborút, mégis amint az kitört, mindenkit magával ragadott és minden meggyőződés* elsepert. Ugyané helyzet előtt állunk ma. A háború ellen van mindenki, de annak megakadályozására nem tesznek lépéseket. Pedig ha az kitör, egész Európát elsöpri. Az uj háború a revízióval megakadályozható. Egyik indiai uralkodó hosszabb ideig tanulmányozta a középeurópai helyzetet és ezt ir ja nekem: „Ez a helyzet, amelybe Magyarország jalolt, nem állhat fenn soká és meggyőződésem, hogy ez az első dolog, amit helyre kell hozniok nemcsak Magyarország, hanem egész Európa, sőt mondhatnám, az egész világ érdekében" — .Szovjetoroszország aggódva várja, hogy az uj európai háború letörje az európai nemzeti államokat és azok érett gyümölcsként hulljanak a Szovjet ölébe. A távol Kelet mozgalmaira, amelyek egykor nagy veszedelmet jeleni hétnek az európai civilizációra, nem is figyelhetnek fel kellőleg az európai államférfiak, mert minden idegszálukal Középein' :pa kaotikus ouszevari i d:al ered:: bonyodalmak tartják lekötve. Az egész világ boldogulása, legfőképpen pedig a: európai civilizáció megmentése érdekében elengedhclellenül s uksa/es hegy a tlunavolgyi mpil. sorsál megjavítsuk Ez életet vagy Indáit jelent nekünk magyaroknak, nyugalmai vagy borzalmas veszedelmekel Európának. Széli Sándor előadását nagy tetszéssel fogadiák. Az előadás után élénk vita fejlődőit ki, melynek bezárása után igen sokan elhalmozták öt Magyarország nehéz sorsa iránt való megértésük jeleivel és a kérdés részletesebb tanulmányozása céljából forrásmunkák felöl érdeklődtek. Tankönyvrevizió és ellenrevizió Irta: BRACHFELD OLIVÉR dr. X — Detejezö közlemény — Barcelona, április Az általános nemzetközi tankönyvrevizió a spanyol pennákat is szorgalmas munkára ösztönzi: Margarita Comas, tanilóképzőinlézeti tanárnő, a Pálmában megjelenő Hl Dia e. napilapban közölt nemrégiben érdekes cikket a történelemkönyvek revíziójáról. (Ez a lap különben nemrégiben egész cikksorozatot hozott Magyarország és Spanyolország történelmi kapcsolatairól, sőt még magyar költemények spanyol fordítását is közölte.) A Dél-Amerika sajtójában megjelent érdekesebb cikkeket gondosan csokorbakötögető „Repertorio Americano" c. folyóirat pedig legutóbb uruguayi szerző tollából hozott cikket hasonló témáról. Három nagy délamerikai állam különben már régebben konvenciót irt alá, hogy egymásról valótlan adatokat nem tűrnek meg a területükön használatos tankönyvekben. Sajnos azonban a revíziós mozgalomnak — mint minden egyéb revíziós törekvésnek — súlyos akadályokkal kell megküzdenie. A revízió még el sem jutott utja legelejére, máris megindult — az ellenrevizió! Ezen a téren megint a francia túlzó nacionalisták vezetnek. René de Planhol francia író a Nouvelle Lanterne c. folyóiratban cikkezett nemrégiben a revízió ellen; most pedig egy nagytekintélyű egyesülés, a Cercle FusleQ de Coulanges készül egy Manuel d'Histoire de Francé (A francia történelem kézikönyve) kiadására. Anatole de Monzie, francia közoktatásügyi miniszter, aki már többször nyilatkozott rokonszenvvel a trianoni békediktátum revíziója ügyében, nemrégiben azzal büszkélkedett, hogy országában még csak hatósági beavatkozásra sem volt szükség: maguk a tanítók fogtak össze szép csendben, hogy valamennyi iskolakönyv tendenciózus és soviniszta adatait helyreigazítsák. Ez most nyáron történt; néhány hónappal utóbb ugyancsak de Monzie azzal az indítvánnyal fordult a Nemzetek Szövetségéhez, hogy Genf auguriuma mellett nemzetközi tankönyveket adjanak ki, valamennyi ország ifjúságának használatára. Ezeket a tankönyveket azután teljesen pártatlan szellemben nemzetközi bizottságok irnák meg. Nosza felihördült erre a francia sovinizmus. Micsoda? — hogy a francia ifjúság nem-franciák által irt tankönyvekből tanulja hazája történetét? Ez az ötlet valóban alig látszik keresztülvihetőnek. Hiszen minden országban elsősorban a hazai történelmet tanítják és igy a magyar történelemnek más szerepe van az oktatásban nálunk. Franciaországban és Japánban. De annak a kívánságnak, hogy a tankönyvírók számára bizonyos direktívákat szabjanak meg nemzetközi bizottságok szakértői véleménye alapján, talán nem lenne olyan sok akadálya. A legcélszerűbb lenne azonban, ha az érdekelt államok egymásközt intéznék el az egyes kérdések megvitatását és csak meg nem egyezés esetén avatkoznék bele a Népszövetség. Igy például 1930 őszén a német nemzeti tankönyvbizottság kifogásokat terjesztett be egy belga elemi iskolai tankönyv 6. kiadása ellen. A belga bizottság a 7. javított kiadás megküldésével válaszolt és a német bizottság véleményét kérte, hogy most már megfelel-e követelményeinek a/ inkriminált tankönyv.' A német bizottság válasza eddig még nem ismeretes, de nem kétséges, hogy ezen az uton elég hamar lehet eredményre jutni. Ehhez azonban szükséges, hogy minden országban megteremtsük a nemzetközi megértés atmoszféráját. Hogy ennek a légkörnek a megteremtéséhez Magyarországnak milyen léli alapfeltételekre van szüksége, mindnyájan tudjuk; felesleges lenne azt itt alaposabban részletezni. Kérdéses, milyen eredménye lesz a franciák által már jóelőre beharangozott ellenreviziónak. Németország és a monarchia háborús bűnösségét a revízió értelmében törölték a francia tankönyvekből: ebbe a Cercle Fustel de Coulanges nem egyezhet bele. Reméljük azonban, hogy az ellenreviziót még idejében leszerelik és a tankönyvrevizió ügye zavartalanul halad tovább a teljes revízió felé.