Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 12. szám - Svéd hang a trianoni béke reviziójáért

1933 december MAGYAR KÜLPOLITIKA 17 — Hát miiek van, ha harangotok sincs.' — Miénk a iharag és a hallgatás. Csak beszélni nem szabad és hivatalba menni. Minden pénzt elvesznek s a véígén kidobnak. Hej, szegény székelj' nép, ugy bánnak \ ele, mini a barmokkal . . . — Mit beszélsz? A barommal jól bánik a pásztor is, a gazda is. A barom, a csorda, az az én tudományom, így igaz. — Csakhogy k-ied is megkapná a pásztorságot. Mert most abba is beleszólnak. — Megtiltják, hogy ne legyek, ami voltaim? — Meg, ha nem fizet. — Hát a franeia király akar Nyárádremetén tehénpásztor lenni? — Végeseszü, szegény asszonyi állat vagyok, nem tudom, hogy van. De ha kied nem fizet a zsandárnak, bírónak, minek, akkor tehénpásztor se lehet . . Nyulas Péternek meg kelleti szokni az uj állapotokat. Mariskónak igaza volt. Fizetni kelleti a bírónak, hogy belenyugodjék, hogy Péter lesz a tehénpásztor. A község becsülete érdekében azonban meg kelleti állapítani, hogy a biról a román Felsőköbéről hozta oda a halálom. Nem nyárádremetei földből nőtt ki. A székelvek is kérték, hogy vállalja a megtiszteltetést. Meri akiket a Kárpátokon túlról hozotl a hatalom, az) Dárius vagy a Rotschild-pénzcsoport se tudta kielégíteni pénzzel. Mondogatták is az értelmiségből: — Az óihazaibeliek részére a hadsereg foglalja el az afrikai gyémántmezőket. MarNkó csak attól félt, hogy valamelyik szombat este. mikor Péter leszokott jönni a Bekecs tölgyeseiről, bemegy a szövetkezetbe s ott iszogatni talál. Valamit kiszalaszt a száján s akkor végük van. No. de Péter esze is srófon járt. Minek beszélne, minek okvetetlenkedne? Hallgat. A háborúban is az ész volt a fontos. A gépfegyverPAPÍRGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Kereskedelmi igazgatóság és rabtár • BUDAPEST, V., RUDOLF-TÉR 5. Telefon: 24- 2—83. Leveleim: Postafiók 171. VEZÉRKÉPVISELETELSŐ MAGYAR PAPÍRIPAR R.-T. Táviratcím : Papyrus. GYÁRT Mindennemű középfinom és finom vÍHjelü papírost, nevezetesen : utánzott merített és könyvpapírost, bankpostát, fehér irodai, okmányfogalmí, közönséges fogalmazópapírost, ezenfelül pehelykönnyű (volumen) regénynyomót, valódi biblianyomót és mindennemű jobb kiadvány papírost, u. m. ofsett, mélynyomó, autotypia nyomót stb. nek, ágyúnak nem lehet pusztakézzel nekimenni. Üres kézzel hogyan dacoljon egy egész fegyveres ármádiával? Hanem bármit végez az ember, bármily okos, mégis máskép történik, ha más volt megírva a csillagokban. Nyulas Péter som kerülte el a sorsát, bármennyire szerette is volna. Szép, havas februárius hónapban jártak, nagy esemény történt, Nyulas Péter alszegi portáján. Mariskó két erős, pomps fiúgyermekkel ajándékozta meg férjeurát. Péter felhúzta a segesvári rámás csizmáját, föltette a darutollas kalapját. Egy egész veder bort vett. A bort a fia szállította haza. öt baráti szóval marasztalgatták a volt erős, pompás fiúgyermekkel ajándékozta meg férjeurát. katonabajtársak, örvendeztek, szerencsét kivántak. Maradt. — Velem meg lesz elégedve uj királyom. Katonákat nevelek neki. Sokat, sokat. Tizenkettőt. A többiek megérlelték, helyeselték. Nem volt egy zavaró, lázadó hang. Megértés, mosoly, derű, béke. Iszogatlak is . . . Majd énekelni kezdtek. Szélesen, komolyan, színié komorsággal, mintha nem kocsmában, de a templomban énekelnének Kitették a holttestet az udvarra. Nincsen, aki véges-végig sirassa . . ." Dörömbölve nyilik az ajtó. Két feketeképü zsandár lép be. — Mit búsultok itt kalákába?... Most már nyugodjatok bele és vigadjatok . . . Az egyik gazda bort tett elébe: — Ha ti parancsoljátok, vigan is tudunk. És elénekelték, hogy a malomnak nincs kereke mégis lisztet jár . . . Mikor már többet ittak, a csendőrök zajongani és handabandázni kezdtek. Az egyik részegen fogta a telt üveget s a kocsmáros feleségéhez vágta. — Mérget tettél bele, szép magyar menyecske! A kocsmáros nem volt benn. Nyulas Péter pofonsederitette a csend-rend urát és kitette az ajtón, hogy elnyúlt a hóban. — Pedig megesküdtem az asszonynak, hogy nem kötök beléjük, — mondotta. A dalolásnak vége. Xyulas Pétert másnap megvasalva vitték a jegyzőhöz, a bíróhoz, a főszolgabíróhoz, az alispánhoz, de azok mind románul szóltak hozzá s ő egy szót se érteit az egészből. Kéthönapi elzárás után hazabocsátották. Akkor sokan készüllek Amerikába, de Xyulas Péter erősen lebeszélte őket: — Ne menjetek ki. Inkább Amerikából is jöjjenek haza. A plébános ur azt prédikálta. Jákobnak tizenkét fia volt. Mi is utánozzuk ezeket. Ha minden székelynek tizenkét fia lesz . . — Akkor? . . . — Akkor... Körülnézett s minthogy ott már tudják, hogy még a testvérében sem bízhatók az ember, simán és okosan igy folytatta: — Akkor Csaba királyfi és Réka asszony népe lesz a főtámasza, szereteti, felséges atyánknak, Ferdinandus királynak ... A gyermek, testvéreim, a gyermek, a millió gyermek az a jövendő . . . A nyárádremetei székelyek hallgattak, hümmögettek, bólogattak, helyeseltek: — A millió gyermek . . . Es büszkén fölcsillant a szemük. Hajdúböszörményi Kötszövőgyár r.-t. Budapest III. ker., Szentendreí-ut 8178 TELEFON: 624-25 SÜRGÖNYCIM : KÖTSZÖVŐGYÁR FILATORIGÁT GYÁRTELEP: BUDAPESTEN ÉS HAJDÚBÖSZÖRMÉNYBEN