Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 12. szám - A dunai államok gazdasági orvoslása

IN M M l \ll KÜLPOLITIKA 10:JI{ december A dunai államok gazdasági orvoslása A páriskörnyéki békék egyoldalú diktátummal intézték el Európa sorsát. Ebből máris világos, hogy a győztes államok tudatosan kerültek kedvező gazdasági helyzetbe, illetve, hogy a legyőzöttek tervszerűen lettek gazdaságilag kedvezőtlen viszonyok közé szorítva. A gazdasági leigá zottságot szolgálták az országhatárok megállapítása ép Ugy, mint az elviselhetetlen jóvátételi kötelezettségek, Mi vei az is valószínű volt hogy a legyőzött államok minden módon szabadulni lógnak akarni rossz helyzetükből, a békét diktáló hatalmak előre felkészültek a várható gazdasági harcra, ül. iparkodtak maguknak ehhez lehetőleg minden fegyvert békeparancsflag biztosítani. A háború befejeztél követő látszatkon junklura, mely általában a pénzérték romlásából keletkezett, de néhol az uj állami berendezkedéssel kapcsolatos munkából, alkalmas volt annak a hiedelemnek a terjesztésére, hogy az Európa sorsát intéző legfőbb bölcsesség életképes, egészséges államokat teremtett. Később a gazdasági helyzet egyre rosszabbra fordulása azonban megmutatta az igazságot. Az életnívó süllyedése természetesen a gazdaságilag meggyöngitetit, lerontott országokból indult el. A legsúlyosabb békeszerződési igazságtalanságok a monarchia utódállamainál mutatkoztak. Azért azok között a problémák között, melyek az uj Európa fenntartása érdekében megoldandókká váltaik, a Duna-medence gazdasági és pénzügyi kérdései jelentkeztek legsürgősebben. Azok a hatalmak, melyek megteremtették a mai helyzetet és amelyeknek érdekében áll annak lényegileg változatlan fenntartása, vállalkoztak is a bajbajutott országok megsegítésére. Egyidőben a monarchia idejében fennállott egység gazdasági vonatkozású visszaállításával kívántak a bajokon segíteni, még az 1932. évi londoni világgazdasági konferencia is kísérletezett az utódállamok csoportosításával. Azok az elgondolások azonban, melyeknek nem volt elsősorban politikai céljuk, kézzelfoghatóbb eredménnyel jártak. Utalunk a portorosei szerződésekre, vagy Ausztriának és Magyarországnak nyújtott kölcsönökre. Mindezen megoldási módok komoly és végleges eredménnyel nem járhattak, hiszen 1. a győztesek és legyőzöttek kategóriái változatlanul fennmaradtak. 2. a gazdasági megoldás mindig tekintettel volt a politika következményeire. így a segítség nem lehetett gyökeres, a hajoknak bizonyos idő múlva újból jelentkezni kellett. Speciálisan az agrárországok megsegítésének kérdésével is foglalkozott a stresai értekezlet. A gabonanemüek árának felértékeléséről és különleges alapok létesítéséről szóló döntései a legkomolyabb figyelmei érdemlik. Sajnos, fölmerült nehézségek folytán mindezen elgondolások alkalmazását el kellett más időkre halasztani, vagyis a politika újból keresztezte a kézzelfoghatói)!) eredményekhez való jutást. A dunai államok problémáinak az a része, amely a legkevesebb politikumot tartalmazza, tehát különlegesen alkalmas gazdasági értekezletekre: a kereskedelmi kapcsolatok kérdése. A kiindulási pont: elő kell segíteni a kivitelt, a bajbajutott államok termékei elölt le kell bontani a vámfalakat és azoknak hasznot hozó árat kell biztosítani. Ezeket az elveket minden alkalommal, valahányszor a dunai államok helyzetét számbavették, helyesnek ismerték el, de gyakorlati megvalósulásukhoz egy lépéssel sem jutottunk közelebb. Ennek okait a már mondottakan kívül még abban találjuk egyrészt, hogy minden könnyítés valaki más részére teher vállalását jelenti, másrészt pedig ott, hogy a külkereskedelmi tárgyalások még mindig a háború előtti idők szellemében folytak. A háború előtt általában érvényesülő szabadkereskedelmi rendszer legsajátosabb alkotása a külkereskedelem terén a legtöbb kedvezmény záradéka volt, mely lehetetlenné tette, hogy bármely vámkedvezmény csupán a megállapodási kötő országok közi legyen érvényben, hanem az megkötésekor automatikusan kiterjed mindazon államokra, melyek ezzel a záradékkal rendelkeztek. Különleges jelentőségű lehál ránk nézve az az emlékitat, melyet az olasz kormány október havában nyiljtotl he Genfben. Ebben az előzmények rövid összefoglalása után olyan konkrét javaslatok foglaltatnak a dunai államok helyzetének megjavítására, melyek már a háború utáni szempontokkal számolnak, lehál preferenciáiig és regionális szerződések lehetőségével. Az olasz javaslat eredményes akció indítását kívánja a következő alapelvek nyomán: 1. Kétoldalú szerződések létesitése. 2. Prefereneiális elbánás a Duna-államok gabonanemüire, gazdasági termékeire és Ausztria ipari termékeire. 3. A kivitel növelése, lehál a külkereskedelmi mérleg megjavítása. 4. Gondoskodás a Duna-államok fizetési mérlegének megjavításáról. Az emlékirat számol azzal, hogy a 2. pont alkalmazása bizonyos áldozatot kövelel a legtöbb kedvezmény záradékával biró államoktól. Látja, hogy a kivitel növelésére elsősorban azok az államok jöhetnek szóba, melyeknek külkereskedelmi mérlege a dunai államokra vonatkozólag aktív. Tudja, hogy az utódállamok gazdasági és pénzügyi helyzetének különbözősége, termelésük változatossága és annak szükségessége, hogy a szerződések az ő előnyükre érvényesüljenek, nehézségeket log okozni fenti alapelvek alkalmazásánál. Ezért mindenek előtt eszmecserék megindítását tartja szükségesnek az érdekeli dunai államok és a négyhatalmi egyezmény aláírói között. Az olasz javaslat azzal, hogy nem a Népszövetséget kivánja a segítséghez bevonni, módot talál a gazdasági egyenlőtlenség politikai nyomatékának enyhítésére. Világos célja a békediktátumok által teremtett lehetetlen helyzet enyhítése. Értékes lehál nemcsak elgondolásban, hanem abban a tendenciában is, ímellyel a legyőzöttek mozgási lehetőségeit akarja tágítani. H. I. Magyar Pamutípar r.t. Újpest Fonó, cérnázó, szövő, fehérítő, festő, appretura és konfekció intézet Újpesten Központi iroda és gyári rabtár: BUDAPEST, V., SAS-UTCA 25. SZÁM GYÁRT: Szövőfonalat csomagokban (Bündelgarne) nyers, fehérített és festett állapotban, mindennemű a szövéshez alkalmas nyers pamutfonalat (cops) 42. számig, 2-, 3-, 4-szeres cérnát, bányamécsbelet és bötszervattát. — Gyárt továbbá : Mollinot, halihót, pamutvásznat, chiffont, inledet, kanavászt, Oxfordot, zephirt, ponyvavásznat, higiénikus pelenkát, asztalteritőt, szalvétát, zsebkendőt és tarkán szövött cikkeket. CONFEKCIÓ-OSZTÁLYÁBAN készül a katonai fehérnemű, sátorlapok és egyéb hadfelszerelési cikkek, továbbá a legtartósabb munkásöltönyök. — A Magyar Nemzeti Hadseregnek, a Magyar Államvasutaknak, valamint számtalan állami üzemnek és intézetnek állandó szállítói.