Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 12. szám - Anglia és a revizió. Franciaország válaszuton

1933 december MAGVAR KÜLPOLITIKA 7 külügyminiszter mondotta, választani kell a szabályo­zóit fegyverkezés ós a féktelen fegyverkezési verseny közölt, amely utóbbi nemcsak a békét, hanem egész civilizációnk jövőjét veszélyeztelné. Ezt tisztán látják Franciaország politikusai közül azok is. akiket itéle­tükben nem zavar meg a szenvedély. Pezet, francia képviselő, a marseillesi nép nagy tömege előtt hangos tetszésnyilvánítás közepette jelentette ki a minap, hogy a preventív háború helyetl preventív békét kell teremteni. Hogy pedig mii érteti ez alatt a furcsán hangzó kifejezésen, mindjárt meg is magyarázta. A preventív béke jelenti azt. amit meg kell tenni az európai fejlődés és a francia biztonság érdekében. Visszautasithatatlan szükségesség a szabályozott reví­ziói végrehajtani, meri egyedül ez alkalmas arra, hogy Európa épületéből a robbanó anyagot eltávo­lítsa és félelemtől mentes biztonságol nyújtson. Az a revízió, amelyre Pezet gondol, elsősorban megköveteli a nemzetek egyenjogúságának elismerését és a Nép­szövetségnek olyan reformját, amely alkalmassá tenné az igazság és méltányosság szempontjai szerint való működésre. Franciaország valóban válaszúton áll. ila nem hajlandó akár Németországgal való közvetlen tárgyalás utján, akár Angliával és Olaszországgal együttesen a béke útját egyengetni, ezzel maga fogja a Népszövetség intézményét, amely pedig eddigi poli­tikájának alapjául szolgált, tökéletesen megsemmisí­teni. A Népszövetség megsemmisítése után Angliától és Olaszországtól külön uton járva, tisztán keleti szö­vetségeseire támaszkodva, a háborút megelőző mód­szerekkel saját fejére idézi a veszedelmet. Alig tehet­jük föl azonban, hogy Franciaország a fejlődés tör­vényeivel szembe helyezkedve, földrajzi helyzetét ügyeimen kívül hagyva, érdekeit s mindazokat az esz­ményeket, amelyeknek szolgálatában állott, cserben hagyva, az elszigeteltség politikájával tegyen kísér­letet. Simon, angol külügyminiszter, párisi tárgyalásai után tovább folytatta ünnepi útját s Capri-szigetén VÍ.IÓ pihenése után visszatérőben Mussolinit keresi fel Rómában. Hogy Mussolinival milyen szellemben fog tárgyalni, arra nézve irányt mutat Londonból való elutazása elötl mondott nagy beszéde. Ebben a be­szédben bejelentette, hogy Németország hajlandó ün­nepélyes igérelet lenni a német-francia viszonylatban minden erőszak kikapcsolására. Ennek az álláspont­nak megerősítése a németek által Franciaországgal szemben felajánlott megnemtámadási szerződés, ame­lyet Németország hajlandó további politikai egyez­mények sorozatával kibővíteni. A szabályozott fegy­verkezéssel kapcsolatban minthogy a jeleidegi vi­lágfa fyzet komoly leszerelési nem tesz. lehetővé —, Németország igénye háromszázezer főnyi katonaság fennlartása lenne. Egyúttal Németország nemzetközi egyezmény keretében hajlandó a többi állammal egy­forma módon időszakonkint nemzetközi ellenőrzésnek magát alávetni. Simon, angol külügyminiszter beszédének másik részéből kiderül, hogy elvi tekintetben egyetért Mus­solini kívánságaival, mind a Népszövetség reformja, mind a békeszerződések módosítása tekintetében. Az angol kormány nézeteinek ez a megegyezése Mussolini terveivel kétségtelenné teszi, hogy a Nép­szövetség reformja be fog következni és a béke utján rövidesen megtörténik az első komoly lépés, ha a megreformál! Népszövetség alkalmassá válik az igaz­ságtalanságok megszüntetésére. A francia kormánynak nemcsak az angol kül­ügyminiszter kérdéseire kell válaszolnia, hanem vá­laszolnia kell saját országa közvéleményének is, amely ellene van minden békeveszélyeztető kísérletnek. A francia közvélemény egyik számottevő harcosa, Hervé, lapjában, a ,,Victoire"-ban, a következő kérdéseket intézte a kormányhoz: — Megmondta-e vájjon Paul­Boncour a Párisban járt Benesnek, megmondotta-e, hogy nincs eszköz, amellyel a németek arányos fegy­verkezését meg lehet akadályozni. Vájjon megmon­dotta-e Benesnek, a kisantant képviselőjének, hogy a dunai kérdést Magyarország jogos igényeinek kielégí­tése nélkül nem lehet megoldani. Megmondotta-e váj­jon Benesnek, hogy Franciaország nem hajlandó két­három millió íiának életét kockára tenni a kis nem­zetek makacsságáért. Ha ezt nem tette — mondja Hervé —, akkor vétett a barátság ellen, amellyel ne­kik tartozik. Mi pedig azt hisszük, hogy még nagyob­bat vétett Franciaország igazi érdekei ellen. Még nem tudjuk, mit választ Franciaország, de reméljük, hogy előbb-utóbb rá fog térni arra az útra, amelyet Franciaország és Európa békéje egyaránt kö­vetel. Ha ma visszautasítja is a közvetlen tárgyalá­sokat Németországgal, ez nem jelenti a békemunka megszakítását. Végső eredményben minden nagy kér­dést a négy nyugati nagyhatalomnak kell eldönteni, akár Mussolini négyes egyezményének keretén belül, akár azon kivül, de annak szelleme szerint. Az angol külügyminiszter a hatalmas birodalom tekintélyére támaszkodva, megkezdte az igazi békeközvetitést és római tanácskozása után Mussolini is teljes erővel belekapcsolódik a nagy feladatba. A teendőket most már tisztán látják, végrehajtásukhoz pedig csak az a jóakarat szükséges, mely békességet igér az embe­reknek. BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROSI KÖZSÉGI TAKARÉKPÉNZTÁR RT BUDAPESTER HAUPTSTÁDTISCHE GEMEINDE SPARKASSA A.-G KÖZPONT: BUDAPEST: V., DOROTTYA - UTCA 4. Sürgönyeim : „FŐTAKARÉK" BUDAPESTI FIÓKOK: I. , Horthy Miblós-ut 1. V., Nádor-utca 23. I., Krisztina-börut 133. VII., Erzsébet-börut 58. II. , Margit-hörut 4. VII., Baross-tér 23. II. , Fő-utca 2. VIII., Rábóczi-ut 11. III. , Fő-tér 2. IX., Vámház-hörut 1. IV. , Károly birály-ut 30. IX., Ferenc-börut 14. V., Lipót-börut 29. IX., Eleimisser Nagyvásártelep VIDÉKI FIÓKOK­Debrecen, Szent Anna-u. 13. Nyíregyháza, Bethlen-utca 5. Betéteb bönyvecsbére, csebb- és folyószámlára. — Jel­zálogbölcsönöb folyósítása. — Tőzsdei megbízásob tel­jesítése. — Külföldi höveleléseb és pénzeb vétele és el­adása. — Váltób leszámítolása. — Előlegeb értébpapírohra. Hitelleveleh bel- és bülföldre.

Next

/
Thumbnails
Contents