Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 12. szám - Anglia és a revizió. Franciaország válaszuton

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1033 december Anglia és a revízió Franciaország válaszúton Az angol külügyiminiszter, Sir John Simon, karácsony előtl Párisban hosszan tanácskozón a francia miniszterelnökkel és Paul-Boncour külügyminiszterrel. Az angol külügyminiszter egyelőre tájékoztatta a francia kormányi Anglia álláspontjáról azokban a nagy nemzetközi kérdésekben, amelyektől valamenynyiünk sorsa és Európa békessége függ. A tárgyalások homlokterében, természetesen, Franciaország és Németország viszonyának jövendő alakulása áll. Németország kilépése a Népszövetségből, távozása a fegyverkezési konferenciáról, továbbá Mussolini szándéka a Népszövetség reformját illetően, uj helyzetei teremtett Európában. Ezzel az uj helyzettel szemben minden nemzetnek állást kell foglalnia, a késedelmeskedés taktikáját folytatni nem lehet. Mussolini akkor, amidőn a négyhatalmi egyezmény létrejöttét bejelentette' az olasz szenátusban, nagy beszédét igy fejezte he: ..Mindenünnen egy kívánság száll felénk: mindnyájatoknak, akik a kormány urai vagytok, gondoskodnotok kell arról, hogy a horizontot elhomályosító felhők közőtl levő kis világos résen át a népekre ne csak reménység, hanem a jövendő biztonsága áradjon". MEGJELENT A „GAZDASÁGI, PÉNZÜGYI ÉS TŐZSDEI KOMPASZ" 1933/1934. évi évfolyamának második része két kötetben. TARTALMAZZA : az összes budapesti és vidébi ipari, kereskedelmi, biztosító, stb. vállalatok legújabb adatait. A már előzőleg megjelent bét kötettel együtt — amely a budapesti és vidébi pénzintézetek adatait közölte — most már négy kötetből áll a nagymérvben kibővített homplett bompasz Mind a négy kötet ára együtt 60 P Megrendelhető: a Pesti Tőzsde kiadóhivatalában Budapest, VI., Anker-köz 2, I. em. 4. Telefon : 22-0-96 és 21-3-86 Ha nem is azonnal, lassankinl elkövetkezett ez az időpont. Egyes kormányok urai megértették azt a parancsot, amit az idő egyre jobban sürget. Egyes államférfiak most már tisztában vannak azzal, hogy a/ életnek és az igazságnak egyedüli helyes utja az. amelyre Mussolini rámutatott. Nem véletlen, hogy ebben a munkában némi ingadozás után Anglia állt az éhe és komoly akarattal vette kezébe Európa megbékitésének nagy feladatát. Angliát nagy hagyományai, mindenkor a valósághoz és a változó viszonyokhoz alkalmazkodó politikája és most is meglevő nagy hatalma legalkalmasabbá teszik az. eredménnyel hizlaló közvetítésre a kontinens népei között. Anglia külső politikája évszázadok óta bámulatraméltó következetességgel és céltudatossággal haladt azon a csapáson, amelyei érdekei és az emberi civilizáció követelményei mulattak. A tengereken való uralmának fenntartása és az európai kontinensen a politikai es hatalmi egyensúly megóvása volt minden időben az angol külpolitika vezető gondolata. Következetesen ezt a célt szolgálták az idők folyamán a különböző pártállási] angol kormányok. Ezt a célt szolgálták akkor is. mikor száz esztendőnél hosszabb időn át ellenséges viszonyban voltak Franciaországgal és ezt a célt szolgálták akkor is. amikor Franciaországgal egyetértésben akarták Kurópa uj rendjét megteremteni. Ezt a célt szolgálják most is. mikor külügyminiszterük Párisban tárgyal, hogy létrehozza a megegyezési Európa szivében Franciaország és Németország között. Az angol külpolitikának erre az egységes irányára mi sem jellemzőbb, mint az. hogy a mostaniaktól egészen különböző viszonyok között Palmerston lord. Anglia akkori nagy külügyminisztere, Angliának Franciaországhoz való viszonyáról a következőket irja: - ..Nagy súlyt vetünk arra. hogy kimélyítsük a Franciaországgal való legjobb egyetértést, de esik azon feltétel alatt, hogy Franciaország megelégszik a világ legszebb országának birtoklásával és nem akarja megnyílni a bekerítéseknek és hódításoknak ujabb fejezetét" Franciaországnak most válaszolnia kell az angol külügyminiszter kérdéseire. A válaszhói megtudjuk, mi a szándéka Franciaországnak, számot vet-e a változott körülményekkel és Anglia óha jtása szerint hajlandó-e Németországgal az Kurópa békéjét szolgáló közvetlen tárgyalásokat folytatni, vagy visszautasítja azokat. Ha visszautasítja a tárgylásokat, nagy felelősséget vállal magára. A németekkel való megegyezésnek főképpen Tardieu, jobboldali vezér, a páriskörnyéki békeszerződések egyik alkotója, a legnagyobb ellenzője és vele egy táborban van ezen a téren Herriof, volt miniszterelnök, továbbá a francia szociáldemokrata páll. A béke szerződések módosítása minden megegyezés nélkül is folyamaiban van. A gazdasági helyzet lehelellenné tette annak idején a jóvátételi fizetések fenntartását, most pedig a politikai helyzet nemcsak Európában, hanem az Egyesült Államokban éppen ugy. mini a távoli Keleten. lehetetlenné lelte a leszerelés kérdésének azt az utópista megoldását, amelyről néhány jóhiszemű békebarát álmodozott. A fegyverkezést szabályozni kell. mert éppen mint az angol