Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 12. szám

1933 december MAGYAR KÜLPOLITIKA egy más nemzet se tudott a nemzet s a fejedelem közti közjogi harcban oly fenkölt eredményre jutni, mint amit a magyar Szent Korona t<m<i jelez, jelent és jelképez. A mi Szent Koronánkban turáni alkotmányosságunk és Kelet miszticizmusa egyesül és érvényesül, — sok modern történetírónk botorul igyekszik kisebbíteni ennek az államfenntartó jelentőségéi; sok ifjú historikusunk tesz vakmerő kísérletet arra, hogy Szent Koronánkat „átértékeljék", vagyis Nyugat felé hízelegve, a nyugati feudalizmus utánzásaként tüntessék fel, — én tisztelem mindenkinek a véleményéi s nekik is csak azt kívánom, ne essenek abba a bűnbe, melyről a költő Garay azt mondja, hogy azt még isten se bocsáthatja meg . . Fenségesen dicső. de azérl olykor tragikusan bus is a magyar ezerév politikai és kulturális története. Fajilag első nagy tragikumunk az, hogy — a hit lelki előnyeinek hódoló elismerése mellett — kereszténnyé levésünk voltakép döntő történeti súllyal is örökre elszakított bennünket utánunk jövő, Ázsia felöl minket követő turáni fajrokonainktól. Jusson eszünkbe a tatárjárás, a százféle más betörés, a százhatvanéves török uralom . . . és keresztény voltunk nemcsak hogy elszakított, hanem egyenesen szembeállított minket fajrokonainkkal, — hisz velük szemben lettünk mi annak a hálátlan Európának a védőbástyájává, mely nyilván csak azért nőtt oly nagyra pajzsunk árnyékában, hogy aztán jutalomkép megcsonkítson bennünket. Csodálatos, de való tény, amelyre a történet nem mutat eléggé rá: mikor eljöttek azok a döntő korok, hogy kereszt és félhold világharcra álltak ki egymás ellen, nem a markába nevető árja Nyugat nemzetei léptek sorompóba a keresztért, nem, ezt a harcot, kereszt és félhold e világharcát két testvér turáni nemzet, a török meg a magyar vívta meg, vívta addig, amig csak mindketten bele nem erőtlenedtek. Hát csak az imént ünnepeltük Rodostóban azt a Rákóczit, akinek fenkölt személyében a két testvérnemzet — most kétszáz éve végre egymásra ismert és összeölelkezett. . Való igaz, a politikai történet nemcsak az ismétlődések, hanem a félreértések nagy könyve is. Ám faji félreértéseink tragikuma ellenére is nemzetünk halad, teljesiti továbbra is kulturhivatását. A XV század végén előbb van nyomdánk, mint az angoloknak, egyetemeink és könyvtáraink világító fáklyákként szaporodnak s a XVI. század derekán Erdély híres tor/lai országgyűlése a legfenköltebb lelki egyhangúsággal mondja ki a vallás, a nemzetiség s a gondolat szabadságát, mindazt, amit ma, négyszáz év multán, oly bocskorosan tipornak el Erdély mai MAGVAK IIOI 1 AMH KI7/IOSHÓ R.-T. BUDAPEST, VIII., ÍjL,L,ŐI-€T »-# SZ. TELEFOS SZÁMOK: 981-90, 381-97, 381-98, 381-99 SURGONYCIM: HOLLASDI urai. A XVIII. század elején a nemzet a százados harcok vérveszteségétől úgyszólván élőhalott, de ekkor meg a gárdista költők lantja ébreszti lel uj életre. Attól fogva az egész XIX. századon át az újraéledő magyar élet folytatólagos diadala honi kultúránknak: költészetünknek, művészetünknek. Ha azt kérdezzük, mik azok a szellemi kincsek, melyekkel a magyar kulturhivatottság a világ szellemi összkincsét gyarapította, hosszú név- és tárgylajstrotmra kellene rámutatnunk. Most csak a fennen lobogó kulturláklyákra mutatunk rá: egy nemzet, amelg Búlgait, Széchenyit, Eötvös Lorándot szülte, amely Munkácsyt, Benczúrt, Fadruszt, Zalát magáénak nevezheti, amelynek lelkéből Liszt meg Hnbag muzsikál s amelynek lángelméi közül oly három üstökös világítja be a mindenséget, mint Petőfi, Madách, Jókai... ily nemzet kulturhivatottságát kétségbevonni nem lehet! ítélő, gondolkodó ..nemzetek" nem is teszik ezt, legfeljebb oly századokkal elmaradt „néptörzsek ", melyek, bár megbuktak a nemzetié levés vizsgáján, a békediktátorok rosszakaratú „jóvoltából" mindenáron védik azt a belőlünk hasított koncot, amit különben úgyse tudnak megemészteni . . . A nemzetek sorsát nem nyert vagy veszteit háborúk döntik el, hanem más valami: céljaik, eszményeik, életképességük nemzeti fajsúlya. A magyar nemzet ezer éven át hősi hűséggel teljesítette európai őrtálló hivatását, hisz még az összeomláskor is félholtan feltartóztatta a bolsevizmus proletárdiktatúrájának a vörösrémét . . . megcsonkittatása óta pedig töretlen lelki integritással ugyan, de immár csak tört keretek közt képes kulturhivatásának továbbra is eleget tenni. Több mint kétharmad elrabolt Magyarországon kulturairtó barbár néptörzsek ülnek kannibáli orgiát ama nemes eszMAGYAR FÖLDHITELINTÉZET BUDAPEST, BÁLVÁNY-U. 7 • TELEFONSZÁMOK: 808-33, 808-34, 808-55 SÜRGŐN YCIM: HUMUS