Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 12. szám - Csehország végzete

4L MAGYAR KÜLPOLITIKA 1033 december mények magyar művelődési értékei felett, melyek egykor a mult Európájának a büszkeségei voltak s melyeket a jövő Európája se fog nélkülözhetni. A magyar nemzet — napról napra növekvő erővel és liatással — már sikraszállt a magyar igazságért, mi most eddigi jogos kívánságunkat azzal toldjuk meg: követeljük a magyar igazságot, hogy Magyarország továbbra is teljesíthesse ezeréves kuturhivatását. .. Európa javára, a művelődés diadalára s a maga nemzeti géniuszának a dicsőségére! Csehország végzete Benes inkább, mint valaha a franciák királya, elmondhatja magáról: Az állam én vagyok. A cseh államot ő hozta létre, ő dajkálta, nevelte nagyra, türelme, állhatalossága csalta ki unatkozó államférfiakból. A cseh állam valóban ő. Halandó mindig büszke lehet egyénisége ily megnövelésére. Sikerét tekintve, bízvást mondhatnók nagy államférfinak. A nagy államférfiak körül már életükben van valami legendái ragyogás, titokzatos, nem földi eredetű fény. Egyéniségük vonzó és felejthetetlen, távoli országoknak és koroknak világító. Gondoljunk csak arra a lelkesedésre, mely a száműzött és hontalan Kossuth útját szerte a világon kisérte. Az ilyen lelkesedés s ámulat azonban nem a véletlen, esetleges és mulandó sikernek, hanem az egyéniség soha nem ismétlődő csodájának szól. Az igazi nagy államférfiak a politika üdvözültjei. Benes a legsikeresebb államférfiak egyike. A kocka kezében eddig mindig hatot vetett. De egyénisége nem sugározza ki azt a megfejthetetlen valamit, mely az igazi nagy embert árulja el. Legenda, a nagyok ez igazi diszkisérete, nem akar támadni körülötte — még tulajdon hazájában sem. Talán sohasem tisztelték és áhitozták ugy a szerencsét, mint napjainkban, mikor az élet rendes menete, államoknál és egyeseknél egyaránt, szegényes és kilátástalan a szerencse roppant ajándékai mellett. Az ember azonban — dicséretére legyen mondva — bármilyen pogány áhítozással lesi is, sohasem tudta igazán szivébe zárni a szerencsét. A szerencsében van valami ördögi guny, az érdemetlen fölemelése, az igaz lealázása. A szerencse mögött a végzel Engel Károly elektromos szerelési anyagok és késsülékek gyára Budapest, VII,, Vörösmarty - utca 16. Telefon: 437-37 Gyártelep; VII., Bcthlcn-u. 21-23 Telefon: 432-59 feketéllik. Minél hosszantartóbb,, minél változatlanabb a szerencse, e végzet annál fenyegetőbb. Nincs az a gyürü, melynek tengerbedobásával meg lehetne változtatni ezt a végzetet. — Vajha tudnád, miért hizlaltatik ama gazdag, miért velősödik amaz ur! — mondta Pázmány Péter. — Ha eszedbe vennéd, miért koplaltatták ama Lázárt, micsoda eledelre iiresitették gyomrát, kívánnád és irigyelnéd állapotát! Benes és vele a cseh állani a szerencse hizlalt és velősödő kedvence. Az állam azonban, ha igazi, nem a szerencsével áll, vagy bukik, mert az igazi államnak vannak más princípiumai és tartó pillérei is. Valamely államot, létrehozván a szerencse, fönntarthatja a szükségesség is. A szerencse multával — mely ellen harcolni s tartamát kiszámítani nem lehet — fönnmaradhat-e Csehország mai állapotában? A mai Csehország történelmi hasonmása az elmúlt Ausztriának, melynek elve ellen éppen a csehek szállottak legöntudatosabban sikra. Az elmúlt Ausztria politikája a nemzetiségek elvén felülálló hatalmi politika s maga Ausztria nemzetek konglomerátuma volt, anélkül, hogy elismerte volna a nemzetek mindjobban duzzadó önérzetét és öncéluságra való törekvéseit. Ezzel az Ausztriával szemben állt a cseh, éppen ugy, mint ahogy szemben állt a magyar nemzeti önérzet. A csehek legnagyobb nemzeti költője mondotta, mikor osztrák csendőrök jöttek érte, hogy Olműtz várfogságába vigyék: — Osztrák állampolgár vagyok, mi rosszabb érhetne még e földön? Ausztriára azonban történelmi szükség volt addig, mig az osztrák ház uralma Középeurópa keresztényVillamossági rA • Budapest, ll., Lánchíd-utca 1-3