Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 12. szám

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM 18. SZ. BUDAPEST 1933 DECEMBER Az ezeréves Magyarország kulturális hivatása Irta: PÉKÁR GYULA Az élet s tán az egész Teremtés egyik legérdekesebb csodája, a fejlődő és öntudatra ébredő egyes ember mellett, ennek mintájára s a tömeglélektan törvényei szerint hogy — mint keletkeznek kollektív nagyobb egyedek- törzsek, népek, nemzetek, — hogy p. o. a laza szervezetű és lelkületű primitív törzs mint tömörül lassan céltudatos néppé, a nép viszont a tömegevolució legmagasabb fokán mint emelkedik teljes öntudata nemzetté, vagyis oly egyéni jellegű, egyéni célokkal, egyéni eszményekkel, egyéni szokásokkal biró sok milliós közületté, mely e tulajdonokat, mint nemzeti hagyományt, századokon évezredeken át bámulatos csorbitatlansággal fenntartja s e jellegzetes erényeivel és hibáival együtt mint óriási méretű egyes ember lép fel, szerepel s halad át a világtörténeten. Rejtelmes evolúció, a tömeglélek nagy iskolája ez. melynél az érettségi vizsga arra a pillanatra esik. mikor egy nép nemzetté akar vagy akarna lenni. . . mert hozzáteszem mindjárt, nem minden népnek sikerül ez, nem minden népben van alkotmányos tehetség arra, hogy nemzetté emelkedhessék. Xehéz vizsga, sok kell ehhez, legalább is annyi államalkotó fensöbb képesség, amennyivel mi magyarok most ezer éve népből nemzetté lettünk, oly fölényes nemzetté, mely nemcsak „született" országgá tudta kanyarítani azt a területet, ahol a népvándorlás egy más népe se tudott államot alakítani, hanem ma is Európának tán legrégibb parlamentjét vallhatja a magáénak. ..Született" országokról szóltam, — hát igen, a hely, a haza kikeresése, felismerése egyik sine-qua-non tehetsége a nemzetté emelkedő népnek: az igazi tehetséges nemzet mindig „született' országot, zárt földrajzi egységet keres ki magának, szigetet, félszigetet, vagy oly hegy- és folyórendszerrel védett kontinentális területet, mint p. o. a régi Nagymagyarország, melyről a hires francia geográfus, Reclus oly ékesenszólóan vallotta be, hogy az egyetlen ideális kontinentális országterület egész Európában. Honfoglaló magyar őseink e zsenialitásával szemben a másodrendű és harmadrendű népek rendesen már a haza kikeresésével megbuknak a nemzetté létei vizsgáján, — nekik már nem jut ..született" ország, ők rendesen aíTéle „appendix"-területekkel kénytelenek megelégedni, melyek nem zárt földrajzi egységek, hanem puszta járulékok, melyek nem állhatnak meg egyedül s geográfiailag mindig máshová, más ..született" országhoz vagy országokhoz tartoztak, tartoznak vagy fognak tartozni . . . Sok igaz van abban a mondásban, hogy ,,a földrajz erősebb a politikánál" s ne feledjük, ez egyszersmind azt is jelenti, hogy „született" országokai a természet ellenére tartósan megcsonkítani nem lehet. A természettel nem lehet packázni, a természet nem engedi, hogy határhegyeit kulisszákként ide-odatologassák, a természet bosszút áll, geográfiai bosszút gazdasági szankciókkal, olyanokkal, melyek képesek nemcsak egy világrész, hanem az egész világ gazdasági egyensúlyát felborítani... Mindez csak azért jut most az eszünkbe, mert a közelmúlt ama rosszakaratuan tudatlan békediktátoraira gondolunk, akik mindezt nem vették észbe s győzelmi elvakultságukban nemcsak a természettel, a földrajzzal szálltak szembe, hanem államalkotói hagyományok Ihiján lévő népeket akartak mindenáron nemzetekké előléptetni. Ám „natura non facit saltum" — i'zek a genfi lombikban született nemzetecskék bizony csak népek, sőt barbár ösztönü vadtörzsek maradnak s a rájuk dobott oroszlánbőr alól oly alacsonyabbrangú négylábúak fogait vicsorítják, ami máris kínosan nevetséges karrikaturává torzítja nemzeti létüket örökké alkuvó diplomata. Alexandria filozóf... De Nos, a nemzetek hát kollektív nagyegyedek, egyéni hajlamokkal, tulajdonságokkal, tehetségekkel, melyeket fajiságukon kívül a hódított haza minemüsége is erősen befolyásol. Mint az egyes embereknél, köztük is akad elég sok hivatás és hivatottság: Fenikia s Karthágó iparosok és kalmárok voltak, Athén művész, Róma hódító imperialista, Bizánc örökké alkuvó diplomata, Alexandria filozóf ... De bennünket főként ezeréves hazánk érdekel s méltán kérdezhetjük: mik a magyar nemzet ama emberegyéni hajlamai, tehetségei, melyekre állami léte s ennek révén kulurális hivatottsága is felépült? A finnugornyelvü, de mindenkor türk vezetés alatt álló magyarság az ő Attila ősének az országát jött ide birtokba venni s harcos-agrár szókincse mellett, a szellemi életet jelző kifejezések oly gazdagságát látjuk nyelvében, ami nemcsak kedvezően jellemző hont visszafoglaló őseink magas fejlődésü lelkületére, hanem magyarázóan mutat rá nemzetünk későbbi kulturális hivatottságának a kialakulására is. Érdekes, hogy mikor a kalandozások százada után a turáni magyarság lelki, szellemi rokont keres Európa környező árjáinak idegen nemzeti géniuszai közt, nem választja se a bizánci, se a szláv, se a germán géniuszt, hanem ösztönös rokonszenvvel a távolabbi Róma latin géniusza felé tekint s a latin kereszténységre térve a Rómából kapott Szent Koronával együtt ennek a latin géniusznak a barátságát fogadja és üdvözli a legszívesebben. A magyarság fensöbb érzékkel itt is helyesen tapint: felismeri a latin géniusz kongeniális voltát, ugy, ahogy ezt az eljövendő századok majd fényesen igazolják. Minden latin nemzeteken túltéve, nemcsak a latin nyelv él legtovább nálunk, mint parlamenti nyelv mind egész a mult század elejéig —• hanem hazánk egy évezred alatt mindig akkor éri el politikai és kulturális virágzásának tetőfokát, mikor nem germán, hanem latin szellem élteti, midőn közvetve vagy közvetlenül latin befolyás alá kerül. Három ily kimagasló korra célzok. Nézzük III. Réla ide-