Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 1. szám - Benes

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM 1. SZ. BUDAPEST 1933 J1NOÍR BENES (•%) Az európai politika tengelye a revízió. Bizonyltja ezl nemcsak az, ami előmozdítja a revíziót, hanem mindaz, ami tengelyi szeretne akasztani ezzel a politikával. A revízió legfőbb hátramozditója Behes, Csehszlovákia külügyminisztere. Benest szeretik ugy festeni, mint lehetséges politikust s valóban az is. Nyilt és titkos munkájának eredménye az uj csehszlovák államalakulat és egy uj államalakulat, akár rövid, akár hosszú élet vár rá. mindig dicsősége az alkotó államférfinak. Csehszlovákia a békeszerződések legsajátabb alkotása, a népámitással kezdődött és végződött világháború kirakati eredménye. Valamikor divatos volt, kedvenc, dédelgetett újszülött az államok között, hirhedt, mint egy népszerű színjáték népszerű dallama. A népszerűség azonban olyan, mint a füst: ha kihűl, csak valami fanyar keserűség marad utána. Benes alakja a kihűlt és keserű füst fátyolán ke resztül elhomályosult. Nem sorakozhatott a nagy államférfiak karéjába, tehetsége nem segítette a világnagyságok közé, nem adta meg neki sem Washington, sem Cavour. sem Mussolini vitathatatlan méltóságát. Mondják, hogy kis államban nehéz nagy állam férfiunak lenni és Andorrának nem születhetik Napóleonja, — de ez nem igaz. A régi Görögország kis államainak voltak nagy államféríiai és a kis Magyarországnak legendás hirü nagyja Kossuth Lajos, aki elbukott ügyet képviselt és száműzetésben, magyar állampolgárságától megfosztottan halt meg. Nem a siker teszi a nagy államférfiul, nem is hazája nagy vagy kicsiny volta, hanem az igazság és erkölcs felismerése történelmi tényekben s az ezekéit való sikeres, vagy sikertelen — küzdés a végső leheletig. Ez a vonás, melyet semmiféle káprázatos siker nem pótolhat, hiányzik Benes jellemrajzából. Ezért lehet Benes szerencsés és kitűnő politikai ügynök, de nem lehet kápráztató jelenség, akii az igazság és méltányosság soha nem tévedő égi ösztöne, sugallata vezet. Igazi államférfiunak, a mai korban, mely felismerte, hogy az együttműködés az európai politika éltető eleme, magasabb szempontjai vannak, mint a fösvénynek, aki összegyűjtött aranyait félti és féltében rablót lát mindenkiben. Benes féltékeny politikájában az ezópusi farkas bárányfaló étvágyára keres elfogadható indokokat. Nem mer egyszerűen őszinte lenni. Nem meri kijelenteni, hogy a szellő fúvásától is félti a Csehszlovákiának nevezett mesterkélt államalakulatot. Ez a féltékenység szeretné vele megcsináltatni az uj államszövetségei az Érchegységtől a Balkánig cseh vezérlet alatt és ezért csodálkozik Benes gyermekiesen, hogy sem barátai, sem szomszédai nem kapnak sietve a cseh vezérlet áldásain. Benes riadt tekintettel néz a megcsonkított és lefegyverzett Magyarországra és sajtójával — régi és készséges szolgájával ütteti a nagy dobot, fúvatja a riadót, hogy Magyar ország revíziót akar és a békés Csehország — a béke őrzője Európában, — fegyverrel is megőrzi a békeszerződések úgynevezett szentségét! Régi fogás ez, már a mesebeli farkas is kitalált a: mindennek a bárány az oka. A bárány zavarja az európai politika különben oly békés vizeit. A bárányt kell szétlépni, hogy a farkas békében legyen. Ezen a ponton világlik ki Benes másodrendű sége. Európa minden nagy politikusa, aki a jövőnek, még pedig a jobb jövőnek dolgozik, tudja, hogy földrészünk békéjének igazi utja a revízión keresztül vezet. Európának minden áron jóvá kell tennie a békeszerződésekkel elkövetett tévedéseit. Jóvá kell tennie akkor is. ha ez nem illik bele Benes másodrendű, divatjamúlt politikájába. Mi magyarok, azon az állásponton voltunk és vagyunk, hogy a békéreviziót békés utón kell szorgalmaznunk. Nem konkolyhintő, kutmérgező, hanem felvilágosító, a szent célhoz méltó sajtóval. Mi bizunk a hosszantürés erejében, melyben Benes nem tud és nem akar hinni. A szenvedés megváltó erejében való hit azonban régi. A vértanuk hittek benne s mi hiszünk benne. Tudjuk, hogy ezen nem fog a fegyver éle. Tudjuk, hogy a lélek ereje nagyobb, mint a testé. Benes azonban nem tudja hinni és felfogni sem.hogy a véletlen szerencsénél, mely neki egyszer kedvezett, vannak hatalmasabb erők is. Nem tudja hinni, hogy a nyugalom harciasabb lehet, mint a fegyvercsörtetés. Benes a magyar szuronyoktól fél és nem hisz a magyar akaratban, a magyar lélek mély, örök igazságban hivő áhítatában. Igaz, hogy ezt az akaratot és áhítatot nem lehet fegyvergyárakban előállítani, nem lehet szállítani, megrendelni és leltárba venni. Ha Benes hinne, a lélek mély erőiben, binne a méltányosságban, belátása nagyobb lenne s nagy államférfiú lehetne. így. ahogy van, kicsinyes, türelmetlen, hosszan ló békebontója Európának. Néhai Podmaniczky Frigyes bárónak, nemzeti színházi intendáns korából van egy halhatatlan mondása, melynek ellentétéből átható bölcseség sugárzik: — Shakespearet, mondta Podmaniczky — jól kell adni vagy sehogy, de adni kell. — A revíziót, — mondjuk mi válaszul Benes nyugtalankodásaira —, békésen kell csinálni, vagy sehogy. — de csinálni kell.