Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 11. szám - Az uj Magyarország és a békeszerződések. Rhys Davies és Ben Riley angol munkáspárti alsóházi tagok jelentése

1033 november MAGYAR KÜLPOLITIKA II hogy a Fenyegető börtöntől megszabaduljon. A diktatúrának milndent megért az, hogy egy hajdan intranzigens horvát párt vezére beállolt szolgálatába és a kitűnő fogorvost meg­tette a szenátus elnökének. Pribicsevios leleplezései után azonban, nehéz volt öl magas közjogi méltóságában megtar­tani a belgrádi diplomáciai kar miatt. A legelső alkalom­mal tehál elejtették és hogy a dolog kirívó ne legyen, az alelnököket is kicserélték. A szenátus elnökévé az eddigi földmivetlésügyi mi­niszteri, a horvát Tomasics Ljuboinirt választották meg, mig a földművelési táreát a premier vette ál. Abból, hogy nem neveztek ki uj embert e tárca élére, általában véve a kormány közeli lemondását jósolták. Kz a hir minden jel szerint nem voll alaptalan. Jugoszlávia a gazdasági krizis legnehezebb periódusát éli és a pénzügyminiszter semmiképen sem tudott a nyári szünet alalt külföldi köilcsönl szerezni. Az egyes tárcák ha­laszthatatlanul sürgős igényekkel lépnek lel, melyek kielé­gítésére nincsen mód. Emiatt a resszortmihiszterek egyré­sze lemondott, sőt maga a premier is felajánlotta távozását a koronának. A király azonban visszautasította valamennyi lemondási, ugy hogy ezek nem «is kerültek nyilvánosságra. Bizonyos az, ihogy a Szrskics-rezsim felváltása ma egyenlő volna a diktatúra bukásának beismerésével, ami beláthatat­lan válságok hosszú sorozatát idézné fel. A király utasí­totta a kormányt, hogy sürgősen rendezze a parasztadóssá­gok kérdését. A földmüvelésügyi minisztert felfelé buktat­ták meg, hogy a horvát szempontok kikapcsollassanak a megoldásból és hogy a kormány létét veszélyeztető fontos problémát maga a premier próbálja nyugvópontra hozni. Hogy a parasztadósságok rendezése a kormányra nézve a léi és nemlét kérdése, igazolja az a parlamenti interpelláció­pergőtüz, mely mindkél házban e kérdésben a kormány el­len megindult. A kormány meg i.s 'Ígérte, hogy a legrövi­debb idő alalt javaslattal fog a törvényhozás elé lépni. Persze követelőzni és Ígérgetni könnyebb, mint pénz nélkül a paraszton segiteni. A kormány állítólag kötelezvények ki­bocsátásával és 25%-os inflációval akar momentán a pa­rasztságon segiteni, azután maga Sándor király menne Pá­rizsba kölcsönt szerezni. Hogy ez a megoldás nem lesz-e a betegségnél rosszabb orvosság, az más kérdés. Az bizonyos, hogy uj kölcsön nélkül a gazdasági válság oly .elmélyülésé­vel kell számolnunk, mely nemcsak a kormányt söpörheti el. Hogy a kormány az inflációs tervvel komolyan foglalko­zik, a/t egy horvá1 kormánypárti képviselő, Gsenkics be­széde igazolja. Csenkics szerint öl-hat milliárdnyi pénz­mennyiség nem lehet elég a forgalomban, mikor az állam költségvetése tizenkét milliárd, a bánátusoké nyolc, a köz­ségeké meg öt. Amíg a kulisszák mögött a legsúlyosabb válsággal küzd a kormány, a parlamentet jelentéktelen törvényjavaslattal foglalkoztatja. Az országban uralkodó feszültséget azonban jelzi az, hogy még e javaslatok tárgyalása is minduntalan vihart okoz. Egy nemrégen még a kormányt támogató szlo­vén képviselő, a katholikus pap PavJios Alajos, felolvasási rendezett a szkupstinában arról, miket irnak össze a kor­mánypárti szerb lapok a .katholikus egytház ellen. Ebből nagy botrány lett és végül is öt ülésre kizárták Pavlicsot. Ezzel a kormány aligha nyugtatta meg az ország katholiku­sail. A horvát Loncsárevics képviselő meg amiatt interpel­lált, hogy a kereskedelmi miniszter kiadta és minden esz­kezze] terjeszti Szavns MJIIVCJ könyvit, mel\ durva táma­dásokat tartalmaz a horvátok ellen és amely a gazdasági válságot akarja a szerző régi eszméje megvalósítására fel­használni, hogy t. i. hadügyi érdekből az ország perifériáin élő ipart és kereskedelmet az ország közepére koncentrál­ják. Ez azt teszi, hogy a szlovén, horvát és vajdasági ipar likv.idáltassék és helyébe Szerbiában teremtsenek uj ipart. Az interpelláció eredménye Loncsárevics öt napra való ki­zárása lett, amivel a kormány bizonyára teljesen megnyug­tatta a szlovén, a horvát és a vajdasági közgazdasági körö­ket! Minderről csak kerülő utakon értesülhet a délszláv polgár. Ha előszedi az újságjait elolvashatja, hogy Sándor király megteremtette a balkáni szövetséget, a királynét fé­nyesen fogadták Zágrábban, a községi választásokon a kormány óriási győzelmet aratott . Oh boldog Jugo­szláviai Az uj Magyarország és a békeszerződések Rhys Davies és Ben Riley angol munkáspárti alsóházi tagok jelentése E jelentés szerzői, Rhys Davies és Ben Riley angol alsóházi tagok, a múlt év őszén ellátogattak Jugo­szláviába, hógy tanulmányozzák Horvátország, Mace­dónia és Szerbia helyzetét. Ennek következményeként látogatásukról jelentést tettek közzé, mely nagy vissz­hangot keltett mindenfelé s mellyel a sajtóban is számtalan cikk és nyílt levél foglalkozott. E jelentés volt az indítója annak is, hogy ez év legelején a Magyar Revizlói Liga meghívta őket, hogy látogassanak el Magyarországra s ennek eredményéről pe<lif> legyenek ugyancsak egy jelentést közzé. I. Mikor a Liga meghívását elfogadtuk mondja e jelentés bevezetése —, kijelentettük, hogy ennek csak ugv teszünk eleget, ha biztosítják; számunkra, hogy teljesen szabadon és függetlenül végezhetjük vizsgálódásainkat és 14agyar ország minden rendű és ninyu polgárával beszél­hetünk. Meglátogattuk a csehszlovák es román határokat, hogy a helyszínen tanulmányozhassuk, milyen következ­ményekkel járt a trianoni béke az érdekelt népikre. Tár­gyaltunk valamennyi politikai párt vezetőivel, valamint Horthy Miklós kormányzóval, Gömbös Gyula miniszter­elnökkel, számtalan magánszeméllyel, férfiakkal, mikkel, egyetemi tanárokkal, egyházi emberekkel és munkásokkal. Mi a magyar kérdési minden részrehajlás nélkül vet­lük vizsgálat alá és az alábbi jelentés hü tükre szerzett tapasztalatainknak. , A világíiáboru előtti és utáni Magyarország A világháború előtti Magyarországnak 20.880 ezer lakosa volt. Ezek közül kb. 10.5 millió volt magyar (azaz a magyarul beszélők számai, mig a mérleg másik serpe­nyőjén felsorakoztak kb. 2 millió német, 1,896.000 szlo­vák, 2,948.000 román. -172.270 rutén és 654.000 szerb es horvát. Gazdaságilag egy önmagái teljesen ellátó ország volt. A közepén elterülő hatalmas sikiság mérhetetlen forrása voll a mindenféh mezőgazdasági terményeknek, valamint a juhoknak, szarvasmarháknak, serleseknek és lovaknak. Szlovákiában és Erdélyben bőséges nyersanyag állt ren­delkezésére szénből vasból, sóból, fából, rézből stb. A trianoni béke következtében Magyarország elvesz­tett lakosságából 12,500.000-t, valamint területének több mint kétharmadrészét. A veszteségek hozzávetőleges meny­nyisége a követkézéi: a lakosság 64%-a és a terület 71%-a. A lakosság és terület szétdarabolását az alábbi adatok világítják meg: Csehszlovákiához csatoltak 3.570.000 lakost es 62.000 km- területet, vagyis az összlakosság 19.33%-át és az összterület 22%-át. Romániához csatoltaki 5,300.000 lakosi és 102.787 km- területet, vagyis az összlakosság 28%-át és az összterület 36%-át. Jugoszláviához csatol­lak 1.500.000 lakosi és 20.956 km- területei. A lakosság átcsatolásával együtt szétosztottak 3,500.000 magyar! is a következőképpen: Csehszlovákiához került 1,084.000, Romániához 1,704.000 és Jugoszláviához 547.000, vagyis a lakosság 8%-át és a terület 7.4%-át. E 3,500.000 magyarból tt>. másfélmillió kompakt töme­gekben a jelenlegi magyar halárok menten lakik, úgyhogy gyakran, noha csak egy imaginárius, azaz képzelt vonal választja el őkel az anyaországtól, mégis csehszlovák, román vagy jugoszláv uralom alalt állnak.

Next

/
Thumbnails
Contents