Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 11. szám - Az uj Magyarország és a békeszerződések. Rhys Davies és Ben Riley angol munkáspárti alsóházi tagok jelentése

12 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1933 november A gazdasági feldarabolás A terület átcsatolásokat olymódon hajtották végre, hogy Magyarország iparai majdnem teljesen elvesztették nyers­anyag forrá.saikat. Veszendőben ment a nyersvas 83%-a, a réz 100%-a, a só 100%-a, az erdőségek 88%-a, a kőszén 30%-a, a vasutak 62%-a, a mezőgazdasági ipari termények 55%a, az arany és ezüst 100%-a, a legelők 76%-a s a ter­mőföld 61%-a. E gazdasági szétdarabolás következménye volt, hogy az a magyar ipar, mely azelőtt nyersanyagait az elszakított területekről szerezte teljesen megbénult. Az ipari célokat szolgáló mezőgazdasági termények igen nagy része a másik oldalra került s álalában a gyárak súlyosan érzik ezt a gazdaságilag lehetetlen állapotot. A legfontosabb probléma Bármennyire helytelen is egyes néptömegekel idegen uralom alá helyezni, mégsem hisszük azt, hogy a három és félmillió magyarnak Idegen uralom alá helyezése következ­tében beállolt sérelmek képeznék a jelen Magyarország szá­mára a legfontosabb és legégetőbb problémái. Mi egyáltalán nem tartozunk azok közé, kik lebecsülik a nemzeti érzés jelentőségét, avagy nem tartanák fontosnak az idegen ura­lom ala helyezett nemez ti kisebbségek kulturális és vallási szabadsagát és egyenlőségét, őszinte meggyőződésünk, hogy a jelenlegi határok revízióját haladéktalanul tárgyalás <ilá kell Vénili s e jelentés folyamán ínég vissza fogunk térni arra, hogy milyen mértékben tartjuk szükségesnek e határok megváltoztatását. De szilárd véleményünk azonban, hogy a legfontosabb és legégetőbb probléma jelenleg az, hogy hogyan lehetne, azt a borzasztó gazdasági csapást enyhíteni, amit a békeszerződés Mdgyarországra mert. De mi is az a gazdasági sérelem? A felelet az, hogy a trianoni békeszerző­dés lemetszette a magyar testről az összes tagokat és egy önmagával tehetetlen csonkot hagyott bátra. A békeszerző­dés irgalom nélkül metszette keresztül az egykor egészséges állam legfontosabb részeit s egy beteg államot hagyott maga­ulán. Jelen Magyarország és túlnyomóan mezőgazdasági lakosságának legfontosabb problémája az, hogy hogyan is éljen meg. Ez a legfőbb kérdés. A mezőgazdasági Magyarország és az ipari Erdély és Szlovákia a háború elölt egy gazdasági egységet alkottak. A magyar Alföld elegendő élelmet termelt s az erdélyi és szlovákiai bányák és erdők bőséges nyersanyagot szolgál­tattak az ipar számára. A nyár folyamán a szlovák munká­lok ezrei ereszkedtek le a mezőgazdasággal foglalkozó Alföldre, hogy megkeres'sék télre az élelmet, a télen pedig tát termeltek ki a magyar ipar számára. Mindez a gazdasági kölcsönösség és kicserélődés most stagnái. A s.zlovák munkások ma munka nélkül állnak a Magyarország el van vágva a szlovák fától. De ugyan ez a helyzet az összes határokon. A magyar lakosság egymás­közötti gazdasági kapcsolatai szétvágattak. Legtöbb esetben a határok száz és száz kilométereken tulajdonképpen csak imaginárius vonalak, melyeket itt-ott egy községi ut, vagy tanya közepére állított határkő jelez, de a gazdasági kölcsö­nös érintkezés szempontjából a két oldalon lakó magyarság annyira el van vágva egymástól, mintha különböző világ­részekben élne. Feltűzött szuronyu katonák állnak megha­tározott távolságokon és figyelő tornyokból lesik, vájjon egy disznó, tehén vagy ló nem-e szaladt át e képzelt vonalon, vagy hogy egy paraszt nem beszélgetett át a túloldalon lakó fajtestvéréhez. Minden eszköz igénybe van véve beleszámítva a magas vámokat is, hogy a határokon innen és tul lakó lakósok ne érintkezhessenek egymással szabadon A vasut­vonalak és forgalom megállt és számtalan zsákutcában végződik. A gazdasági dezorganizáció Véleményünk szerint a nép nagy tömegének legfonto­sabb problémája a gazdasági egységnek a feldaraboltsága egy olyan gazdasági egységnek, mely évszázados fejlődés eredménye. Két példa elegendő le.sz, hogy kimulassuk, mi­képpen pusztították el ez egységet. Az első Esztergom esete, hol a szép katedrális emelke­dik a Duna fölölt. Háború előtt Esztergom a Duna mindkél oldalán terült el. A két partot egy gyönyörű hid köti össze, mely fontos utja volt a mezőgazdasági Magyarországról a most Cseh»dováV>ához került részekre irányuló forgalom­nak. A trianoni béke következtében e városi kettészelték. A baloldalon elterülő rész noha nagyrészben, ha nem teljesen magyar lakosságú, most Csehszlovákiához tartozik. Ennek következménye az, hogy jelenleg egymillió magyar él elkü­lönítetten, testvéreitől teljesen elvágva a Duna baloldalán. Nézhetnek egymásfelé a szemközt álló partokról, de több semmi. A hatalmas hid mindkét részén különös katonák örködnek és útlevél nélkül — melyet ugy tudjuk igen nehéz megszerezni — nincs átkelés. Ennek következményeképpen a hidhoz vezető főutat belepte a fü és a gaz. Látogatásunk ideje aiatl vagyis egy órára terjedő időszakban egyetlenegy magankocsit é.s gyalogost láttunk átmenni, de semmi keres­kedelmi forgalmat. A távolság, mely a két részt egymástól elválasztja, alig egy fél mérföldnyi és noha ugy az egyik, mint a másik oldalon ugyanaz a fajú nép lakik, mégis oly távol esnek egymástól, mintha a tenger lenne közöttük. A szántóföldeken keresztülliuzódó határ A második Debrecen melletti határ, ahol az uj román határ érinti Magyarországot. E részen a határt ugy vonták meg, hogy kb. 150 kilométernyi vonalon hatalmas magyar tömbök kerültek Romániába. Ezeknek minden gazdasági érdeke és természetes forgalma Debrecen felé, azaz nyu­gatra tendál. De egy teljesen képzelt határvonal követ­keztében, mely földeken és tanyákon lut keresztül, kény­telenek kelet leié orientálódni. Mi meglátogattuk ezt a ba­lárt, mely példája a „bé'ke" határoknak s mondhatjuk, nagyon lesújtó benyomást telt reánk. Autón utaztunk Deb­recenből a Kolozsvár leié vezető főútvonalon. Az ut mel­lett a vasúti sinek futnak. Alig 25 km.-re Debrecentől az ut egy falun megy keresztül, feltűnt, hogy a vonal csak idáig jár. A falun tul alig egy negyed mérföldnyire az ul a határhoz érkezik. A határt legelőször egy szines so­rompó mutatta meg, mely elzárja az utat. Mellette áll a magyar határőrség, két ember s innen láthattuk, hogy odébb egy nagyobb ház emelkedik s egy másik szines so­rompó. Az már a román őrség nagyszámú katonasága. A jelenlegi határ a két ház közötti távolság közepén húzó­dik. A magyar határőr-tiszt elvitt minket e semleges zóna közepére s ott az ut közepén láthattuk a határkövet, mely mutatja, hogy az egyik oldal Magyarország, a másik Ro­mánia. A román őrházból három feltűzött szuronyu ka­tona jött ki s mindaddig ott maradtak, mig mi el nem tá­voztunk. Láthattuk, hogy az egyes helyeken a határ jobb és baloldalán párhuzamosan gyalogsövények húzódnak, melyet az itteni lakosság használ. Az egész látvány igazán lesujlóan hatott. A főúton, melyet a sorompók elzárnak, kiütött a fü, bizonyítván, hogy mily csekély itt most a forgalom. Látogatásunk ideje alatt egy lélek sem ment át a határon. Csak a román oldalon láttunk egv kislányt, ki tehenét őrizte, ez volt az egyetlen jele az éltének, leszá­mítva a feltűzött szuronyu katonákat. Távbeszélő: 87-9-65. LHUIII. ÁLTALÁNOS AUKCIÓ M. Kír. Postatakarékpénztár. ÁRVERÉSI CSARNOK: Aukció IX., Kinizsi-utca2, Lónyav-utca 30. KIÁLLÍTÁS: 1933 december 3-án és 6-án d. e. 10—'/.2, december 4-én és 5-én d. e. 10—7*2 és d. u. 4—7 8 órák között. ÁRVERÉS: 1933 december 7-étől 22-éig naponta Va4 órai kezdettel. Vasárnapokon nincs árverés. ÁRVERÉSRE KERÜLNEK: Mübecsü festmények, szobrok, rajzok, por.ellánok, keleti szőnyegek, művészi és közfia^ználatra szánt bútorok, ékszerek, kézimun­kák, keLtázsiai tárjak és könyvek. Katalógus a fielyszinen 1.50 P-ért kapfiató.

Next

/
Thumbnails
Contents