Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 11. szám - Belgrád parlamentje

MA4.Y Alt KÜLPOLITIKA 1933 november Milyen alacsony gondolkodásra vall azt követelni, hogy az ezeréves hazától elszakított és idegen, ellenséges uralom alá vetett magyarság tüntető hódolattal járuljon uj urai elé és lojális meghunyászkodással tartsa oda hálát és összeszorított fogakkal, jajszó nélkül engedje, hogy abból a cseh porkoláb ujabb és ujabb szíjakat hasítson, Hányszor hívták fel Bcncsl: sorolja elő, mit tebl a cseh kormány 15 év alatt az uralnia alá veteti egy milliónyi magyarság megnyugtatására és megnyerésére? Hogyan biztosította az uj államhatalom megkérdezése nélkül, önkényesen áitcsatoll magyarság nyelvi, kulturális és gazdasági birtokállományát, politikai szabadságát és polgári jogegyenlőségét? Mit lett pusztán emberi érzéstől vezetve, hogy ez a gyökeres politikai változás ne váljék az elszakított magyarságra nézve elviselhetetlen, tűrhetetlen helyzetté, amelybe beletörődnie nem lehet? Az ilyen kérdésié Benes sohasem feleli nyíltan, egyenesen, a kétségtelen lények felsorolásával, hanem mindig csak ravaszkodó, szemfényvesztő, mellébeszélő szöáradattal. A felelet azonban ott van a letagadhatatlan tényekben: a tizenöt év éta szakadatlanul, tervszerűen és egyre fokozódó durvasággal folyó üldözésben, a magyar iskolák és kulturális intézmények megsemmisítésében, a magyar nyelv minden téren való visszaszorításának kísérteiéiben, amely már az utcáról való kitiltásig fajult el; a magyar biiiokok elkobzásában, a magyar gazda-, iparos-, kereskedő-, munkás- és értelmiségi oszlálv anyagi megnyomoritásában, a magyaroknak hivatalokból való kirekesztéséhen, magyar tízezrek állampolgárságának rendezetlenségében, a magyar sajtó üldözésében, a magyar lelkek megméigezésére való állandó törekvésben, abban a másod-, sőt harmadrendű állampolgári mivoMban, amelyet a cseh kormányok a magyar kisebbség osztályrészéül juttattak Hogy valójában milyen sorsa lehet a cseb köztársaságban a esetiekre nézve idegen faju és nyelvű magyarságnak, az! mindennél élesebben világítja meg az elnyomottságuak, az alárendeltségnek az a szomorú állapota, amelybe a „felszabadított" és „államnépneik" megtetl szlovákság jutott a csehek uralma alatt. Mivé lettek a pittsburgi szerződés és a turócszenlmártoni egyezmény híres pántjai, amelyekben Masaryk és társai a szlovákok önrendelkezési jogának elismeréséi és széleskörű nemzeti autonómia biztosításéit hirdették és ígérték? Börtön lelt belőle azok számára, akik arra hivatkozna merlek, amint Titka Béla és most legutóbb Basowszky esete mutatja. A csel; „demokratikus köztársasághoz" csatolt Szlovenszkóbó] és Ruszinszkóból pedig gyarmat leli. amelye! a cseb élősdiek és fosztogatók sáskaseregi' árasztott el, irtva, pusztítva a roppant értékű őserdőket és kiszivattyúzva a Felvidék minden gazdasági erejét A csehek megfojtották a felvidék virágzásnak indult iparát, romokban heverő gyárkémények, kihűlt kazánok, összetört szerszámok hirdetik a cseh zsebrákok tatárjárását. A szlov ákok politikai szabadsága is odaveszett. Megakadályozzák politikai szervezkedését, elnémitiák sajtóját, szétkergetik a gyűlései) és államellenesnek bélyegzük minden törekvéséi az önálló szabad létre. Nyelvét paraszti tájszólásnak minősítve, a cseh nyelvel erőszakolják rá. Mély. vallásos meggyőződésétől is igyekeznek megfosztani a s/lovák nénet a lélekmérgezés minden eszközével. Csoda-e. ha Hl inka és Rizu.s vezetése alatt Iobol vetéli a szlovákok szabadságharca a cseh felszabadítók hazug uralmának 15. esztendejében? Vájjon meddig folyhat még a megtévesztésnek és hazugságnak, az elnyomásnak és jograblásnak ez a politikája? Vájjon van-e olyan brutális erő, amely ezt a beteg és gyökeréig romlott állapotot a Felvidéken sokáig fenn tudja még tartani? Minden jel arra vall, hogy az elszakito't részek őslakossága rövidesen egymásra talál, mind egy harci • úborba tömörül és akkor utm fog a vigűríijs annál az uralmi rendszerinek, amely 15 év óta pusztítja, sorvasztja az egykor virágzó és boldog Felvidéket. Vágó Dezső bőrdíszműves Budapest Népszínházaica 33 Belgrád parlamentje Irta: BAJZA JÓZSEF, esyetemi tanár A válsághírek közepette ült össze a belgrádi parlament október 20-án rendes őszi ülésszakára. Miután a diktatúra teljes erővel ráfekszik a délszláv sajtóra, a lapok egy szót sem inhatnak a kormányválságról, igy a beavatottak kis köre kivételével a politika eseményei iránt érdeklődésüket még el nem vesztett tömegek a szájrólszájra járó mende mondákra vannak ulalva, ha értesülni akarnak a válság okairól és a várható megoldásról. Ezek a mende-mondák azután tendenciává] vagy anélkül eljutnak a külföldi sajtóba, a külföldi sajtó hirei meg visszakerülnek a politikai kibicekhez. Ember legyen a talpán, aki ebből kiigazodik! Az őszi ülésszak elején a házszabályok szerint mind a képviselőház, mind a szenátus uj elnökségei, tisztikart és bizottságokat választ. Az elnökség választásának lefolyása kétségtelenül elárulta a lappangó válságot. A képviselőház a régi eilnökséget választotta meg. A meglepetés az volt. hogy az alelnök-választáskor nemcsak az ellenzék szavazott a régi alelnökök ellen, hanem a kormánypárt egy része is. Trbics Vazul nem kevesebb mint 70 szavazatot kapott. Trbks alelnökségét Makszimovics Bozso igazságügyminiszterről hozzák kapcsolatba. Makszimovics régóta ellenzéki szerepet játszik a kormányban. Zsivkovics tábornok megbuktatását is neki tulajdonítják. Makszimovics állítólag nem tud megfeledkezni szerb radikális párti múltjáról és a diktatúrának olyan beépítését kívánja, mely a jelenleg hivatalosan nem létező, de Szerbiában annál erősebb, radikális párttal való egyetértésben történnék meg. Állítólag az udvarnál sem idegenkednek e tervtől. A nemrégen Magyarországon járt Pezet Ernő képviselő is megerősíti Jugoszláviáról irt könyvében (La Yougoslavie en péril? 1933.) ezi az értesülést. A Trbics-jelöltség mutatja, hogy a képviselőház egy igen jelentékeny kisebbsége, bár mandátumát olyan választáson nyerte, melyen csak a kormáypártra lehetett .szavazni, nem idegenkedik ettől a megoldástól, mely öt év minden „vívmányait" megsemmisítené. A szenátus fele királyi kinevezeltekből áll, másik felél a kormány által kinevezett testületek választották. Itt tehát komolyabb ellenzékiségről még annyi szó sem lehet, mint a képviselőházban. Az elnökséget valóban egy-két szavazat hijján egyhangúlag választották meg. A meglepetést nem a szenátus okozta, hanem a kormány: a régi elnökséget teljesen, kicserélte. A diktatúra urai nem szokták sem a n i„\ .sem a legkisebb közönség orrira Katin, mit mi. rl lesznek. De tudjuk azt, hogy Pribiesevics Szvetozár Párisba emigrált és ott egy hatalmas könyvet irt a király és a diktatúra ellen (La dictature du roi Alexandre 1933). Ebben a .könyvben nagyon kevéssé hízelgőén nyilatkozott a szenátus volt elnökéről, dr. Pávelics Antal fogorvosról. A többi közt megírta, hogy kezei között van az ügyészsége idinditványa, mely egy goiszpicsi bankbukás következtében kéri Páveiicsnak sikkasztás miall való letartóztatását. Pávelics Pribicsevics szerint azért csatlakozóit a diktatúrához, ScfímotI Scfimoll és Kallós Budapest, V. kerület,. Véső-utca 7. ss.