Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 10. szám - A Népszövetség gazdasági feladatai. Ledérmann László tanulmánya: A Nemzetek Szövetsége egyességokmánya gazdaságpolitikai rendeltetésének eredete

1933 október MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 Te szeretted, be kell azoknak a sebeknek hegedni és be is fognak hegedni! És most, mintha a messziről jövő késmárki szél érintené homlokunkat, mint egy kuruc roham bűvös, szines Látományában száguldanak el előttünk, Nagy­ságos Fejedelem, epopeiad hősi hadai, dicső daliái, — látjuk Bercsényit, Bezerédyt, Vak Bottyánt, Eszter­házyt, látjuk Csínom Palkói is a csontos kalabérral... fényesen sül a diadal napja, ám hamar Le kell áldoz­nia, — Majtény után máris az ország határán látunk Téged, mint — ahogy siró muzsikus szolgád mondja — ..itt hagyod a vanl és keresed a nincsentl" Igen, itt hagysz ezer falul és egymillió hold földet és csak csupasz, nagy lelked kincsével: hiteddel, a magyar igazságba vetett hiteddel, vágsz neki Lengyelen, Danczkán át a frank földnek. Ám hitegető bókokon kiviil mit sem kapsz a szépségflastromos versaillesi udvartól . . . tovább menekülsz, el Grosbois kamal­duh kolostorába, majd el onnan is Marseillébe, hol az „Ange Gábriel" vitorlás fedélzetére szállsz. Megjössz végre ide. Rodostóba s Európa csalfaságai után itt a török testvér szultáni védőkeblén végre a megbecsülő szeretet biztos révébe érsz. Annyi század egymást irtó szörnyű háborúi után a törökre, magyarra is eljön végre az ébredés, cgymásra-ösmerés nagy pillanata, mely a testvéri összetartozóság szent szikrájával vilá­git be kettejük lelkébe. A hályog leesik az egymásra­ösmerő testvérek szeméről és Fölséges Urunk, török és magyar, akkor és itt Rodostóban s a Te fenkölt személyedben ölelkezik össze arra a testvéri vonza­lomra, mely immár kétszáz év óta egyesit és ezentúl is, örök időkre fog egyesíteni bennünket! Hazánk szentje, sötét éjben fényes csillagunk. Nagyságos fejedelem, a magyar országgyűlés hódoló háláját teszem le fenkölt Elődbe, amiért leszálltai hozzánk hősi szellemeddel s Te, a magyar szabadság­harc örök fővezére, a mai jelenléted ihlető honszere­tetéve] megrősitetted uj Mohácstól sajgó magyar szi­vünket. Ugyanekkor a Te lelkedből sarjadzóan hadd fejezzem ki a magyar országgyűlés háláját, az egész magyar nemzet köszönetét a nemes testvér török nemzet előtt azért a szerető és védelmező gondosko­dásért, mellyel Fölséges Rákóczi Urunkat és udvarát annyi hosszú éviizeden át így magányában megtisz­telte és azért a megható kegyeletért, amellyel a Nagy Bujdosó emlékét ma is oly hiven őrzi a busán mor­moló tenger e magyar bánattól szent rodostói partján! Török-magyar barátság A törökök: testvéreink. Réges-régi kötelékek, vérség kapcsa, szavak szövedéke, féríins harc és férfias barátság emlékei fűznek össze velük. Mi, magyarok, nem tudunk haragudni a férfias ellen­félre, ölni és halni megtanultunk a törökökkel vivőit há­borúkban, de a háború multával nem •íreztük azt a meg­vetés! mely csupán gyáva, besurranó elleniéinek szól. Tudván-tiidtuk azl is, hogy a török nemzetei — régi hódításai idején — - politikai egyetértés és szövetség fűzte ellenségeinkhez. Álltunk azonban akár egymás mellett, akár egymással szemben, mindig éreztük vér és hajlam közös keleti eredetét. Földünk nagy része sokáig volt a törököké. A (örökök földjének egy kis része — a szívbeli honfoglalás jogán -­azonban örökre a miénk. Törökország hajlékot adott a szabadságharcok bujdosó ir.ígyiirjainak: Thökülynek, Rákóczinak és Kossuthnak. A Virágmező, Rodostó, Kiutahia, mindig Mekkája marad a magyar zarándokoknak. Nem kell tehát különösen magyarázni, milyen érzelmek leszik könnyűvé ti török-magyar barátsági és semlegességi szerződés meghosszabbítását. Törökország ma nem támadó lendületű erő, nem világ­hóditárra készülő nemzet. Törökország a világnál nagyobbat akar mcgiiódilani: — önmagát. Nemzeti léte teljességét akarja elérni, A sokai marcangolt, vesztett háborúk soroza­láhan megtépett, európai foglalásaitól nagyrészt megfosztott Törökország most mégis vagy éppen ezért, barátokra talált. Kibéküli halálos ellenségével, a göröggel, uz uralma alól csak oz imént felszabadított szerbekkel, románokkal. Fran­ciaországnak is eszébe jutott a régi szövetséges és ma Törökország a Balkán uj politikájának tengelye. \ francia politika keze hosszú. Az uj balkáni szervez­kedés, mely Törökországot bevonta és Bulgáriát be akarja vonni érdekkörébe, a legnagyobb lávlatu diplomáciai sakk­lépések egyike. Törökország ezzel ismét a francia politika szélső európai pillére lelt. Magyarország a török-magyar barátsági szviződés meg­újításával megmutatta, hogy alapvető érdekei nem ellenté­tesek Franciaország létérdekeivel; megmutatta, hogy nem haragszik Franciaország barátaira, ha azok olyanok, mint Törökország Megmutatta, hogy Ind gyors külpolitikai ér­zékkel tájékozódni és cselekedni. Megmutatta a béke, en­gesztélődés, megértés útját, mely könnyen járható ott, ahol lérfias és nagylelkű nemzetek állanak egymással szemben. (M-s) A Népszövetség gazdasági feladatai Ledérmann László tanulmánya: A Nemzetek Szövetsége egyességohmánya gazdaságpolitikai rendeltetésének eredete Ha van valami, ami megcáfolja az előzetes politikai elméletek csalhatatlanságát, az bizonyára a Népszövetség. Az emberi elbizakodottságnak ez uj Bábel-tornya mintegy f'gyelmeztet ura. hogy oly magas végzet uralkodik raj­tunk, melyet nem befolyásolhat földi erőlködés. A Népszövetség, Wilson fejének e nem éppen miner­vai szülöttje, azzal a feladattal jött világra, hogy az embe­riség „maxima chartá"-ja legyen, mely békét, biztonságot, jólétet ad a föld lakóinak. Tudjuk, hogy a Népszövetség mily kevéssé váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Béke és háború nélküle vonaglik, a csalódott nemzetek egymásután fordítanak neki hátat. Az a feladat pedig, melyet a wilsoni pontok harmadika neki szánt: a gazdasági válaszfalak lebon­tása, meg éppen a mesék birodalmába tartozik. Pedig a Népszövetség egyezségokmánya 23-ik e. sza­kaszában a világ gazdasági organizációjáról is szól. E szakasznak eredetét, történelmi hátterét és közremunkáló elveit ismerteti Ledermann László tanulmánya az 1916-os párisi konferenciától kezdve, ahol a központi hatalmak bábom utáni letiprásál határozta el hét ország: Francia­ország, Belgium, Olaszország, Japán, Portugália, Orosz­ország és Anglia. Az Egyesült-Államok, a háborúba való belépésével, összetörte ezt a megállapodási, mert az összes gazdasági válaszfalak lebontásé' s a világkereskedelemben egyenlő teltételek megteremtését kívánta minden nép szá­mára, mely a béke megőrzésére szövetkezik. A gazdasági összetörtség, ha nem is a párisi konfe­rencia határozatából és ha nem is éppen csupán a központi hatalmak oldalán, valóban bekövetkezett a háború után. A wilsoni boldogiló ígéretek azonban a Népszövetség mai viszonyai között kísértetiesen halnak. Ledermann László tanulmánya élesen rávilágít a Népszövetség politikai hatás­talanságra melleit e jobb soirsra szánt szervezel kevésbbé feltűnő, de épp oly szomorú gazdasági alkalmatlanságára.

Next

/
Thumbnails
Contents