Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 10. szám - A leszerelési konferencia bukása. Németország kilépése a Népszövetségből

12 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1933 október A leszerelési konferencia bukása Németország kilépése a Népszövetségből Németország kilépése a Népszövetségből és ezzel együtt távozása a leszerelési konferenciáról, uj helyzet elé állította az európai hatalmakat. A Népszövetség, amelyet legközvetlenebbül érint Németország határozóit lépése, tudomásul vette az elhatározást és december elejéig elnapolta a leszerelési konferencia tanácskozásait. Henderson, a leszerelési konferencia elnöke és lelke, szomorú szívvel vette tudomásul ezt az ujabb fordulatot, azonban még mindig nem tett le a reményről, hogy Németország visszatér és a leszerelési konferencia a nagy nehézségeken ereit véve, mégis teljesíteni fogja föladatát. „Tízmillió halottra és húszmillió sebesültre volt szükség — mondotta egy tisztelgő küldöttségnek — s mindez azért, hogy a Népszövetség életbe léphessen. Mi nem akarjuk, hogy a világ újra a barbárságba süllyedjen vissza és hogy uj világháború törjön ki. Minden akadálynak és minden vereségnek meg kell kétszerezni erőnket, hogy megszűnjék az a nemzetközi anarchia, amely a háború felé vezet.1' A nemzetközi anarchiának valóban meg kell szűnnie, mert az elgyötört világ már sem a háború, sem a béke veszedelmeit nem tudja sokáig elviselni. Azt azonban nem tudhatjuk, vájjon a békének és a nemzetközi rendnek megteremtéséi a Népszövetség fogja-e végrehajtani. Amerika kezdettől fogva távol maradt ettől az intézménytől, amely fennállásának tizennégy esztendeje alatt egyetlen hozzáfűzött nagy reményt sem tudott megvalósítani. A békét nem tudta fenntartani Keleten, ahol a háborús állapot még most is tart, mindössze annyi történt, hogy Kelet leghatalmasabb állama. Japán, kilépett a Népszövetségből. A világ gazdasági válságának megszüntetésére irányúié) igyekezete szintén csődöt mondott, a kisebbségek védelme terén szintén nem tudott eredményt elérni és még a szellemi együttműködés eszményi területén sem ért el sikert. Most pedig, ugy látszik, a leszerelés nagy problémájában is meghiúsult minden jószándéka. Most, hogy Németország, Középeurópa leghatalmasabb állama is kilépett a Népszövetség kötelékéből, még kevesebb remény van arra, hogy bármit is beváltson azokból a reményekből, amelyeket a háború pusztítása után a világ népei vele szemben tápláltak. A lefegyverzés terén való mostani kudarcnak közvetlen oka pedig az volt, hogy a népszövetségi alapokmánnyal szemben, amelynek szelleme minden nemzet számára az igazság és egyenlőség alapján való bánásmódot követel, a leszerelési tanácskozások utolsó időszakában Franciaország szándékának megfelelően Németországnak még azt az elméleti egyenjogúságát is megtagadta, amelyet a inult év decemberében hosszú, nehéz harc után Írásban elismerlek. Ilyen körülmények között Németország, amely csak mint egyenlő jogú fél akar részt venni a tárgyalásokon, kivonult Genfből. Hogy visszatérhet-e oda, az elsősorban Franciaországtól függ. Németországnak az egyenjogúságot követelő álláspontja, amely egyúttal álláspontja a többi legyőzött országnak, köztük Magyarországnak is, most minden korábbi vitánál élesebben szembekerült Franciaországnak mostanáig minden megegyezést lehetetlenné tevő biztonság jelszavával. Ami Németország egyenjogúsági követelését illeti, annak erkölcsi jogosultsága felől alig lehet vita. Tizenöt esztendővel a békeszerződések megkötése után kétségtelen, hogy a legyőzött államokat ez megilleti. Franciaország azonban, amely ebben a kérdésben most egyenesen Németországgal áll szemben, évszázados politikáját követi, amely abban merül ki. hogy sohasem látta magát eléggé megvédve Németországgal szemben. XIV. Lajos idejétől kezdve, mióta Franciaország európai területének kiterjesztésére törekedett és Elzász és Lotharingia megszerzése é-, Napóleon hódító hadjárata után az ellentét a két ország között egyre növekedeti. Azóta pedig, hogy Németország visszaszerezte Elzászt és Lotharingiát, a két ország közötti ellenlét még sötétebb és keserűbb lett. A békeszerződések Óta azonban: amelyek Németországot teljesen lefegyverezték, Franciaországot pedig a kontinens vezető katonai hatalmává tették, francia részről a biztonság érzetének hiánya kevésbé érthető. A teljesen lefegyverzett ellenségen kivid Franciaország biztonságának megerősítésére szolgál elsősorban a Népszövetség alapokmánya, azonkívül a locarnoi szerződés, amely keleti határait külön biztosítja, továbbá a Kellogg-paktum és a különböző szövetségi szerződések. Érthető ugyan, hogy Franciaország a háborús győzelemmel megszerzett hegemóniát fenn akarja tartani és ennek legegyszerűbb eszközéül az 1919-ik évi állapotoknak fenntartása kínálkozik. A francia diplomáciának egész mostanáig sikerült is elérni azt, hogy egyelőre jóformíán változatlanul fennáll a békeszerződések teremtette állapot. A hatalommal szemben azonban, amelye! a fegyverek jelentenek, egyre hangosabb lesz az élet szava és a fejlődés útját nem akaszthatják meg a békeszerződések holt betűi. A történelmi, néprajzi és gazdasági fejlődés megy a maga utján és elsodorja mindazt, ami útjában áll. Nem állithatják meg az élet fejlődését olyan szövetségi szerződések sem. amelyek ellentétben vannak ezzel a fejlődéssel és egyúttal ellentétben vannak Franciaország igazi érdekeivel. Azok között a kötelességek között, amelyekkel a győztesek tartoznak a világ békéjének, elsősorban a legyőzött népek egyenjogúságának elismerése van. Ha ezt az egyenjogúságot elismerik, csak akkor lehet remény olyan megegyezésre, amely kölcsönös bizalmon alapul és minden állam számára biztonságot ígér. MacDonald, angol miniszterelnök már ez év tavaszán félreérthetetlenül kijelentette, hogy Anglia kötelezte magát az egyenjogúság elismerésére és hogy tul vagyunk azon az időszakaszon, amikor egy hatalmi csoport az ebből származó kötelezettségeket megtagadhatja. Daladier volt francia miniszterelnök pedig nem sokkal ezután jobboldali ellenfeleinek vágta oda a vita során, hogy Franciaország politikája nem lehet az, hogy mindenre nemet mondjon. Már pedig nemcsak a jogos kívánságok megtagadása, hanem azoknak elodázása is veszedelmet jelenthet. A biztonság jelszavának és az egyenjogúság kö vetélésének ebben a harcában a küzdelem eredménye nem letiet kétséges. Még ha a győztes államok nem is teltek volna ünnepélyes Ígéretet a leszerelésre és nem ismerték volna el mostanáig elvileg az egyenjogúságot, tizenöt esztendővel a háború után. akkor is be kellene ennek következnie. És meg kell történnie a fegyverkezések csökkentésének is. A biztonság ugyanis, amely minden nemzetet egyformán megillet, nem nyugodhatik tisztán fegyvereken. A biztonságnak tisztán katonai fölfogása teljesen ellentétben áll a va-