Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 10. szám - Hogyan készültek a páriskörnyéki békeszerződések? Reflexiók egy reviziós könyvhöz [könyvismertetés]

ÍO MAGYAR KÜLPOLITIKA 1933 október történelem legnagyobb szemfényvesztésére és legnagyobb lelkiismeretlenségére mutat rá, amely alapjában támadja meg az egész „béke-alkotmányt' és amelyet mindenkinek, aki a trianoni békeparancs átka alatt nyög és attól szabadulni akar, ismernie és betéve tudnia kellene. Hunter Miller hatalmas publikációja mindössze, sajnos, csak 40 sorozatban jelent meg. Ezt a 40 sorozatot a „Carnegie Endowment" legnagyobbrészt az amerikai egyetemek, tudományos intézetek és könyvtárak között osztotta szét. Európába eddig mindössze négy sorozat került át. Egy van a párisi Carnegieintézet könyvtárában, egy a Nemzetek Szövetsége genfi könyvtárában, egy további sorozat pedig ;i berlini egyetemen, végül a negyedik a hágai békepalota könyvtárában. Ezt a munkát a mi revíziós programmal megszületett kormányunknak nemcsak beszereznie kellene, legalább is azokban a kötetekben, amelyek hazánkra fontos adatokat tartalmaznak, hanem ezekéi a Magyarországra vonatkozó részeket hivatalosan és a legnagyobb tudományos apparátussá] fel is kellene dolgoztatnia. Ugy tudom, hogy Hunter Miller könyvének ismertetője már próbálkozott ebben az irányban. Ezt a próbálkozást és ezt a törekvést hazánk tudományos és revíziós intézményeinek a legnagyobb melegséggel kellene felkarolniok. A Magyar Tudományos Akadémia, a Szent István Akadémia, a Magyar Külügyi Társaság, a most születő Magyar Külpolitikai Tanulmányi Egyesület, a Magyar Revíziós Liga és hivatalos lapja, a Magvar Külpolitika, a Magyar Nemzeti Szövetség és a többi hasonló célú szervezetek, mind vállvetett erővel össze kellene hogy fogjanak, hogy végre egyszer napfényre kerüljön az igazság és napfényre kerüljön az a tudatos szemfényvesztés, amelylyel ezeket a párisi ,,békemüveket" megteremtették. Hunter Miller adatait nemcsak a magyar olvasóközönség és a magyar tudomány részére kell megmenteni és feldolgozni, de fel kell dolgozni ezeket az adatokat a külföld számára is, szembeállítva a tudományos és mindenkinek hozzáférhető adatokat azokkal a megtévesztő beállításokkal, amelyekkel ellenfeleink felelős tényezőül operáltak és amelyeknek a nagyhatalmak részéről történt könnyelmű elfogadása oly mérhetetlen nyomort és szenvedést hozott Európa népeire. Rákóczi rodostói emléke Irta és a rodustói Rákóczi-ház felavatásánál elmondta PÉKÁR GYULA Nem vértől pirosult, hanem a legszentebb, a legdicsőbb, a leglenköltcbb honfi-bútól komorult gyász tér, sóhajtva köszöntelek, midőn a magyar országgyűlés hígjainak térdet hajtó meghatottságával, könynyes kegyeletével ide, a bánatos Rodostó földjére zarándokoltunk, hogy a hálás nemzet mélységes hódolatát letegyük a Nagyságos Vezérlő fejedelem, számkivetett II. Rákóczi Ferenc Őfelségének itt borongó halhatatlan szelleme elé. Mint lábujjhegyen templomira lépőket fog el itt minket a zsolozsmás ájtatosság . . . hisz mindenfelől (), e hely géniusza néz ránk: az () hona után epedő szeme tekint szivünkbe a napsugárral, az. () sóhaja bánkódik a szálló szellőben s még az a tenger is. melynek annyit hallgatta mormolását hü Mikesével mintha az ő régen hallott bus szavait ismételgetné ma is . . . Igen, Istennek kerek ege alatt templomban vagyunk itt, a magyar honszerelem templomában s kulcsolt kezünkbe emelve szivünket rimánkodó reménnyel fohászkodunk Hozzá, a magyar szabadság kardos és mártirkoronás nagy apostolához 1 Nagyságos Fejedelem, a mai uj. magyar Mohács mélységes nemzeti éjszakájából de profundis kiáltunk fel Hozzád, őrt álló szellemedhez: vájjon a halhatatlanság fensőbb szféráiból látod-e hazád állapotát, hallod e siralmát? . . . Oh, tedd és add meg nekünk azt, hogy a Te hittel vértezett szenvedéseidből merítsünk erőt, bátorságot, reménységet, nem csak a tűréshez, szenvedéshez, hanem az elszánt akaráshoz, a feltámadáshoz is! Hisz — ahogy dalnok és harcos utódod a szabadság szeretetében, Petőfi zengette 1848-ban — ott vagy „Hazánk szentje, szabadság vezére, Sötét éjben fényes csillagunk, Oh Rákóczi, kinek emlékére Lángolunk és sirvaj'akadunk!" „Oh, de lelked azért nem neszelt el Szállj le hozzánk hősi szellemeddel Vedd <i zászlót, vedd szellemkezedbe! . . ." Fölséges Fejedelem, imhol mi sem kérünk mást Tőled, mint miért Petőíi esdett volt 48-ban: hazánk szentje, maradj továbbra is a sötét éjben fényes csillagunk! Ezt imádkoztuk jnost huszonhét éve. midőn a testvér törökök földjéről hazahoztuk hamvaidat, hogy ősi Kassa városodba helvezzük őket örök nyugalomra. Oh balsors, azóta rabbá lett Kassa, némul benne a magyar szó . . . mi lángolunk és sirva fakadunk, mert hisz nagy Rákóczinknak annyi számkivetettség után immár a saját hazájában se lehet nyugta! De Nagyságos Vezérlő Urunk, hátha ezt is a magyar Gondviselés akarja igy? Igen. szent hitünk, ő akarja, hogv Te halálod után is örökké rohamkészen harcban állj s igy a muló századok után is a magyar szabadság örök fővezére maradj! A történet az ismétlődések nagy könyve: a magyar szabadságharc a mi részünkről négyszáz év óta mindig ugyanaz, — Emberfeletti küzdés a létünkért. . . s velünk szemben csak az ellenség, vagy az ellenségek nevei változnak. Mi se változott azóta, hogy akkor, régen, oly ékesen zengte jajduló szavad: „recrudescunt vulnera inelyti Regni Hungáriáé", ma is „kiújultak a fenkölt magyar királyság vérző sebei", — de ha benned hiszünk, Fölséges Urunk és ha ugy szeretjük hazánkat, mint ahogy Szabad orvosválasztás ! Betegség ellen biztosítson az Anglo-Danubian Lloyd Általános Biztosító Részvénytársaságnál Budapest, V. Hold-u.21