Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 10. szám - Kassa és Pozsony

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MA(« VAK REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM 10. S Z. BUDAPEST 1033 OKTÓBER Kassa és Pozsony Régi .századoknak voltak öldöklő járványai, me­lyek egész városok, tartományok lakosságát kiirtot­ták. E járványoknak manapság még emléke is elapadt és korunk gyermeke okkal hiheti, hogy az életéi Fenyegető titokzatos hatalmak közül sikerüli legalább a járványok fekete angyalát legyűrnie. És mégis, most hivatalos cseh állami statisztikai jelentésből olvassuk, hogy a megszállott Felvidék két gyönyörű, előkelő városában. Kassán és Pozsonyban, ahol orvosi tudomány és közegészségügy köztudomás szerint európai színvonalon áll. rettentő járvány dü­höng: — a halál angyala sorra járja a házakat, mint az egyiptomi tiz csapás idején és megöli mindazokat, akiknek ajtófélfája nincs cseh vérrel megjelölve. Kassa és Pozsony magyarjai kipusztultak — a cseh népszámlálás szerint. Hová lettek a magyarok? Hová tűntek? A cseh halálozási statisztika nem ad erre a rejtélyre feleletet. Tűzhányó nem töri ki. föld nem nyilt meg, há­ború nem dult, mely érthetővé lenné e hallatlan emberirtást. Hivatalosan arról sem hallottunk, hogy a csehek közt divatban volna az emberevés. Pozsony és Kassa magyarjai mégis meghaltak, eddig ismeret­len halálnemben: slatisztikai halállal. Bizonyára: az állam polgárainak megfellebbez­hetetlen birája. Pozsony és Kassa magyarjai halálra Ítéltettek és meg is haltak. A cseh állam még kegyes is voll hozzájuk: nem égette el, nem vetette vadállatok elé, nem négyei­tette fel, nem fejeztette le őket Kassa és Pozsony pia­cain, pedig szívesen tette volna ezt is és erre legalább talált volna történelmi párhuzamot. Hanem a nyílt erőszak mégis férfias bátorságot, férfias kegyetlensé­get tételez, fel, mely kész helytállni tetteiért az egész világ előtt. A cseh állam azonban sunyin megkerülte a ne­héz megoldást: nem ölte meg tűzzel, fegyverrel a kassai és pozsonyi vértanukat, hanem megölte az állam hangtalan és titkos fegyverével, oly módon, hogy még szenvedésük égrekiáltásával se védekezhes senek. Megölte őket statisztikailag. Megölte job­ban és tökéletesebben és ami a íő — zajtalanabbul, mintha ott feküdnének a pozsonyi és kassai hantok alatt. Pozsony és Kassa a kisértelek sárosa lett. Ezér, meg ezer statisztikai élő halott jár-kel utcáin, kisér­letek. akik nem ijesztők, mert maguk sem tudják, hogy kisértetek, de azért mégis halottak, meri kitö­röltettek az élők sorából, nincs nevük, nincs hangjuk, Maikban nincs folytatásuk. A cseh állani statisztikai merénylete, mellyel Po­zsony és Kassa magyarjait a föld színéről eltüntette, messze távlatokat nyit. Beszélhetnénk arról is, hogy ez az állami erő­szak a statisztika tudományát h óh éri szerepre kényszerítve hosszú időre hefeketitette. A statisz­tika minden művelője büszke hivatására, arra a sze­repre, melyei a nép számonvevése a kormányzáson belül betölt, arra a hatalomra, arra az. öntudatra, melyet, a statisztika a nép életében jelent. A régi hit szerint tudomány és varázslat közt van valami széttéphetetlen egység. A régi — és nem balga — hit érezte, hogy az igazi tudomány, mely látszólag csak megfigyel, osztályoz, megállapít, ré­szese a teremtő erőnek, öl vagy elevenit. A statisztika is tudomány a szó rendszertani ér leimében: a tudomány módszereivel szerzi anyagát, elvei szerint sorakoztatja adatait, a tudomány er­kölcsi komolyságát hordozza magában. Részekre bontja a nemzet nagy egységét, átvilágítja struktúrá­ját, fölfedi szervezete rejtett erőit és mozgalmait. A nemzet lestének és lelkének valóságos bonc- és élet­tana. De tudomány a statisztika a mély és ősi hit szerint is, mert benne is megvan az igazi tudás örökké érzett misztikuma, mely ifjit, öl és elevenit. A statisztikának nem csupán egyetlen Faustja van, akit megitjit. nemcsak egyetlen homunkulusa. akit teremt. A statisztikának megadatott az az égi erő, mely — a biblia szavaival szólva — a kövekből is tud fiakat teremteni Ábrahámnak. A statisztika korunk nagy varázslója. — Számláljátok meg magatokat! — ez volt Na­póleon első parancsa katonáihoz. — Számláljátok meg magatokat! — ez teszi a rendezetlen tömeget sereggé, ez adja a nagyobb, erősebb egység öntuda­tát. — Amíg nem számláljuk meg magunkat, nem vagyunk. A statisztika az öntudat többes száma: ez a statisztika művészetének alapja, titkos varázslata, mely nemzeteket teremt, vagy eltemet, aszerint, amint az éggel, vagy a pokollal szövetkezik. A Nemzetközi Statisztikai Egyesület, a stalisz tika tudósainak válogatott és független gyülekezete, most tartja világkongresszusát Mexikó fővárosában. Talán lesz módja és alkalma, hogy visszautasítsa a cseh statisztika luciferi szövetkezését és a közvéle­mény előtt viszaszerezze tudománya megrendült hitelél. Maga Rádl Emánuel, a prágai Károly-egyetem cseh professzora, akiben a tudós becsületét nem tudta elfojtani a politika, az 1930-as cseh népszám­lálásról a következőket mondja: — Az 1930-as cseh népszámlálást, éppen ugy, mint az 1921-it, ismét po­litikai metódusok szerint hajtják végre. Nem tudo­mányos szempont, hanem politikai befolyás érvénye­sül és igy a tudósnak azt kell mondania, hogy az olyan kísérlet, melynek feltételeit a kísérletező mes­terségesen és önkényesen állítja össze, nem tudomá­nyos értékű. Mi azonban, akik a kassai és pozsonyi vértanuk­ban elsikkasztott és megölt testvéreinket gyászoljuk, hirdetjük, hogy az állami hovatartozandóság meg­állapításának az ujabb nemzetközi jogszokásban két­féle módja van. Az egyik a népszavazás, amelyet már többízben alkalmaztak is. Ilyenkor a nép jelenti ki,

Next

/
Thumbnails
Contents