Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 9. szám - Az uj Ausztria és Magyarország. Közép-Európa problémája

1933 szeptember MAGYAR KÜLPOLITIKA 15 dolatot, az osztrák állameszmét, Ausztria függetlenségének és szabadságának tényleges megvalósításában. Az osztrák államférfiak, elsősorban Dollfuss kancellár, az egész világon diadalmasan előrenyomuló nemzeti gondolat jegyében fogtak hozzá az uj munkához. A Németországhoz való csatlakozás kezdetben csábító, később aggodalmat keltő tervével szemben Ausztria önállóságának valóságra váltásában látja népe hivatását. Ennek a politikának a hitvallása az, hogy a kél német nép közös nyelve ellenére sem egy nemzet, mert — bár sem a társadalomtudósok, sem a bölcsészek nem tudják kielégítő meghatározását adni a nemzet fogalmának —, kétségtelen, hogy a nyelv és a faj önmagában nem egyetlen tényezője annak a fogalomnak, amit nemzetnek érzünk. A nemzet mindenesetre szerves egyéniség és vallási, kulturális és gazdasági hagyományok láthatatlan szálaival van összetűzve és körülhatárolva. Már pedig Ausztria méltán beszélhet külön kultúráról, külön szellemről és az uj osztrák eszmének egyik hive méltán emiitette e külön kultúra jelleget adó alakjai között Mozartot és Brahmst. Walter von der Vogelweidet, Grillparzert és Wallensteint. Es valóban fölvetődik a kérdés, vájjon: eltekintve a napi politika kényszerítő okaitól, az önálló Ausztria nem értékesebb-e saját magának is, az európai civilizációnak is, mintha Németországnak egyik keleti tartományává alakulna. Mióta Dollfuss az uj osztrák hajlék építéséről beszél, azóta él az osztrák állameszme, amely a kis ország számára azt jelenti, hogy most már nemcsak önfenntartásáért harcol, ami nem lehet egyetlen célja sem az ember, sem az állam életének, hanem az élet teljességéért küzd; ami magasabb célokat, a fejlődést és Istentől rendelt hivatásának betöltését jelenti. Ausztria uj céljainak igazolására nem lehetett volna beszédesebb bizonyítékot találni, mint a visszaemlékezést a kétszázötven év előtti időkre, amelyet most ünnepeltek meg az osztrák fővárosban ragyogó pompával. Ezerhatszáznyolcvanháromban IV. Mohamed török seregeivel szemben Bécs védelmezte meg a nyugateurópai kultúrát és a kereszténységet. Franciaország ekkor semleges volt, Bécsnek és a Habsburgoknak bukása után azonban, ha az akkor bekövetkezett volna, Franciaország lett volna a vele barátságban álló ozmánság keleti uralmának megszilárdulásával Európa legfőbb nagyhatalma. A török veszedelem azé>ta már régen elmúlt, Kelet felől azonban még mindig védelemre szorul Nyugat kultúrája. Ausztriának a maga helyén éppen ugy mint Magyarországnak, most is megvan a maga hivatása. Éppen azért örvendetes, hogy Magyarország után Ausztria is megtalálta a helyes utat, amelyen hatalmas segítőtársakra talál mindazokban, kik Európa igazi békéjét óhajtják. Mussolini terve, amely Középeurópa rendezésében vezető szerepet juttat Magyarországnak és Ausztriának, nemcsak a politikai egyensúly, hanem a gazdasági konszolidáció megvalósításának is legtökéletesebb biztositéka. Ezért nézi Anglia barátsággal ezt a megoldást és ezért kell előbb-utóbb Franciaországnak is arra a belátásra jutnia, hogy a korábbi dunai konföderációs tervekkel szemben, ez az Európa érdekében levő helyes megoldás. Kánya Kálmán, magyar külügyminiszter most járt Párisban, ahol bizonyára módjában volt a francia; külpolitika irányitói elé tárni azokat a politikai, gazdasági és földrajzi tényeket, (imclyek egyaránt követelik Középeurópa viszonyainak Mussolini terve szerint való rendezéséi. Az osztrák események alakulásától függ a legközelebbi lépés a középeurópai kérdés rendezésében. Dollfuss kancellár az osztrák nemzeti gondolat megvalósításánál gyors cselekedetre szánta el magát. Tétovázás nélkül folytatja az erélyes harcot az ország határain túlról fenyegető törekvések ellen, bent pedig megvívja küzdelmét az alkotmány átalakításával az előretörő nemzeti gondolattal szembehelyezkedő marxista politikával. Már mostanáig jelentős eredményt ért el a nemzeti érzésű polgárság egyesítésével és joggal számit ebben íi munkájában a nyugati nagyhatalmak fokozott támogatására. Joggal remélheti azt is, hogyha Ausztria belső konszolidációjával elhárítván a közvetlen akadályt a dunai államok és Középeurópa rendezésének útjából, tanúságot tesz önállóságának értékéről, akkor nem késhetik sokáig a hatalmas testvérnéppel való megértés és harmonikus együttműködés sem. A magyar-osztrák szorosabb gazdasági kapcsolat Olaszországgal együttesen a dunavölgyi viszonyok megjavulásának szerencsés kezdetét jelenti és ennek sikeres kiegészítése Közép- és Délkeleteurópának gazdasági és politikai téren való átalakulását jelentené. Ez az átalakulás véget vetne a hatalmi politika egyoldalú és az európai békére állandóan veszedelmet jelentő uralmának és minden országot megerősítene, amely ebben az uj alakulatban résztvesz. Magyarország már régóta kinyilvánította hajlandóságát, hogy minden erejével résztvesz a dunai államok problémáinak igazságos megoldásában. Ausztria most nehéz harcot vív azért, hogy nemzeti eszméjében megerősödve, szintén jelentős tényezője legyen annak a megoldásnak, amelytől nemcsak Középeurópa sorsa függ, hanem egész Európa jövendője is. A nagyhatalmaknak a közeljövőben folyó megegyezésétől és kölcsönös áldozatra hajlandó jószándékától függ most már az uj békés Európa megteremtése és ezzel együtt végzetes veszedelemben forgó kultúránk megmentése is. ANGOLMAGYAR CÉRNAGYÁR R.-T. GYÁRTELEP: ÚJPEST, VÁCI-UT BUDAPESTI IRODA: V., VISEGRÁDI-U. 14