Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 9. szám - A négyes paktum megszületése - és kulisszatitkai. Hogyan sikerült Mussolininak biztosítania Európa békéjét?

1933 szeptember MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 A négyes paktum megszületése — és kulisszatitkai Hogyan sikerült Mussolininak biztosítania Európa békéjét? Irta: BALLÁ IGNÁC Milánó, szeptember. Sulyosszavu diplomaták ós politikusok szerint a négyes paktum a legnagyobb politikai esemény a világháború befejezése óta. Többen is felvetették azóta a kérdést: mi történi volna, ha idén tavasszal, a huszonnegyedik órában, Mussolini nem lép a világ elé a négyes paktum tervével? Emlékezhetünk mindnyájan arra a hihetetlenül feszült helyzetre, amit 1933 első hónapjai hoztak magukkal. A kisantant hatalmai — bizonyára nem békés célzattal államszövetség formájában egyetlen politikai tényezővé és ..nagyhatalommá'' nevezték ki magukat. Magyarország, Ausztria. Bulgária határvidékein a cseh, román és szerb határcsendőrök erőszakoskodásai folytán egymást követték a „határincidensek". Jugoszláviában az olaszellenes tüntetések és merényletek napirenden voltak: Yeglia szigetén éppen ugy, mini Spalatóban és Trauban. És mialatt napról-napra fokozódott a Franciaországból és Csehországból Jugoszláviába irányított fegyverszállítás, Hirtenbergben elkoboztak egv vagon ócska fegyvert, ami miatt a kisantant az egész világot fellármázta vészkiáltásaival. Amikor azután Hitler uralomra jutott, nem egy metropolisban egyenest katasztrofálisnak mutatkozott igen magas körök lelkiállapota, sőt Parisban egy tábornok, aki vezetőszerepet tölt be, már olyannak látta a helyzetet, hogy - a háború negyvennyolc órán belül kitörhet! Ki tudja, mi történi volna csakugyan, ha - meg nem történik a csoda? Mussolini nemcsak hogy felismerte a helyzetet, de ö, akit mindig imperialisztikus törekvésekkel vádoltak, egyúttal kivezető utat is keresett az Európa feje lelett lebegő veszedelemből. Ezekben a pillanatokban egyetlen gondolat vezette csak Mussolinit: elkerülni az elkerülhetetlennek látszó háliorat! És célját el is érte, éppen a négyhatalmi szerződéssel. De amig ez a ma már históriai jelentőségű okmány megszületett, izgalmas beleket, sőt hónapokai kelleti, hogy átéljen a világ. Franceseo Saláta, olasz, historikus és politikus, a római szenátus tagja, legújabb könyvéhen — ,,// Patto Mussolini" — most megírja a négyes paktum megszületésének történetét. Könyvéi különösen érdekessé leszi az a körülmény, hogy — eddig ismeretlen adatait egyenest Mussolinitól kapta, akinek Franceseo Saláta úgyszólván házi történetírója. A kiváló olasz tudós. Mussolini régebbi Írásaiból es beszédeiből idézve, mindenekelőtt azt mutatja ki, hogy a négyhatalmi szerződés gondolatának csirája mór tizenöt esztendeje él Mussolini lelkében: azóta, hogy a világháborút befejezték és Párizs külvárosaiban megindultak az úgynevezett „béketárgyalások ". melyek azonban nem tudták eltávolítani a telkekből a háborús mentalitást, nem tudták megszüntetni a háborús állapotokat, hanem végül is olyan békeszerződéseket teremtettek, amelyek feltétlenül ujabb háborúra kell, hogy vezessenek. Mussolini „kényszerfegyverszünetnek" nevezte ezt a helyzetet, amely ahelyett, hogy igazi békéhez juttatta volna a világot, az elégedetlenség és gyűlölködés annyi gócát hagyta ott Európa szétmarcangolt testében, hogy azok további elgenyesedése egész Európa bomlását kellett, hogy magóval hozza. Éppen, mert ilyennek látta Európa helyzetét :t békekötések után, Mussolini mindig erőteljesebben követelte a revíziót, mint az egyetlen békés kivezető utat. Európa egyetlen biztos gyógyulását. A revízió célja, Mussolini tervei szerint, az volt mindig, hogy Európa minden állania végre megtalálja a harmonikus együttdolgozás alapjait, amivel a békeszerződések által felforgatott világ nyugalma végre visszatérhet. Ezért járult hozzá a locarnóí egyezményhez is. amely azonban nem hozla meg a remélt eredményeket, mint ahogyan egyetlen konferencia és a Nemzetek Szövetségének egyetlen ülésszaka sem vitte előbbre a nagy ügyel. Amikor aztán az 1932-iki lefegyverzési konferencia is eredménytelenül végződött, Mussolini már tisztán látta, hogy Genfből nem várhatja a világ — az igazi békét. Az idei koratavaszi események aztán megérlelték benne a négg euró/mi nagyhatalom békés együttműködésének tervét. Szülőföldjén, a Romagnában járt akkor Mussolini, ahová el-elrejtőzik olykor egy-egy napra, vagy csak pár órára is, amikor elmélyedni, vagy önmagának élni óhajt. Itt vetette papirosra a négyes paktum tervének első vázlatát, 1933 március 4-én. Másnap újra Rómában volt már a Duce. És másnap már meg is kezdődött az előkészítő diplomáciai munka, mert Mussolini tisztán látta, hogy a helyzet nem tűri a legkisebb halasztást sem. Európa békéje érdekében szükséges, hogy a négy nagyhatalom, amelynek Genfben állandó képviseletük van és amelyek aláírták a locarnóí egyezményt, ez utóbbit átalakítsák olyanformán, hogy az, a negatív és szemlélő szerepből valóban tényező és cselekvő alakulat legyen a béke érdekében. A négyes paktum eredeti szövege. — amelyet Mussolini állandóan „vázlatnak" nevez — már pár nap múlva változást kellett, hogy szenvedjen. MacDonald, aki az. általános politikai helyzet veszedelmességél szintén jól látta, miután Mussolini tervéről tudomást szerzett és annak históriai jelentőségét felismerte, Daladier-vel való tanácskozása után Rómába utazott, Simon-nal együtt. A Palazzo Venezia-ban való első tárgyalás után MacDonald sietett olyan kijelentéseket tenni a sajtó képviselőinek, amelyek után — emlékezhetünk még mindnyájan! az egész világ megkönnyebbülten lélegzett fel. Az angol miniszterelnök mindenben elfogadta Mussolini tervét, amelyben a világ békéjének biztosítását látta, legalább is tíz évre és csak jelentéktelen változtatásokat ajánlott a szövegen, hogy aztán Párizsban annál erőteljesebb szószólója legyen. És csakugyan: az. első jelek ugy Párizsból, mint Berlinből hizlalónak látszanak. Az olasz terv megvalósítása érdekében veti latba minden erejét Párizsban Franciaország akkori római nagykövete, De Jouvenel is. Am a tárgyalások kezdenek nagyon is elhúzódni. Igaz, Franciaország tudja jól. hogy Mussolini eszméjét immáron nem lehet eltemetni, sem egyszerűen visszautasítani, — de halogatja a döntést. MacDonald március 23-án, nyilvános beszédben, ismét Mussolini terve mellé áll és Hitler programbeszédében kifejti a német nép készségéi az, együttműködésre. A francia kor-