Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 9. szám - Az uj magyar nemzedék

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1933 szeptember Tótok „paradicsoma" Elmélet szerint a cseh köztársaság ringató ölében van a tótok paradicsoma. Államférfiak betűn hizott bölcsesége, történelmi közjótékonyság juttatta ide a magyarság tót atyafiait. Elmélet pókhálójával kötözték őket oda és — elmélet szerint — a tótságnak ott boldognak és kívánság nélkül valónak kellene lennie. A legtöbb elméletben azonban van valami mérgező anyag, a paradicsomi tudás fájának fanyar és keserű átka. Az elmélet, míg az és/, hideg fényében csillog, megejtő és — szinte megcáfolhatatlan. Tudósok hirdetik, hivők vallják, előbb a divatos gondolkodás, majd a törvény parancsává keményedik. Mint kigyó, a valóságra csavarodik, hogy kisajtolja, megsemmisítse az élet teremtő nedveit. Távol áll tőle az élei titokzatos összetettsége, ezer meg ezer s/állal összöszőtt-font kapcsolata. Hány ilyen keserű elméletet sorolhatnánk fel, mely megváltóként lépett fel és megvalósítva, népek ostora lett. Hány erőszakos, boldogító elmélet telte boldogtalanná, sivárrá, gyülölködővé életünket! A sok elmélet közül elég, ha rámutatunk a „nemzetiségek önrendelkezési elvére", melynek nevében a közelmúlt végzetes és szerencsétlen országcsonkitásait elkövették. E külső tetszetősségü elméletben egyaránt benne van a tudás gőgje, elbizakodottsága, hatalmi vágva, rövidlátása és keserű mérge. Oly szépnek látszik, mintha minden szavából maga az igazság és kegyelem szólna, mintha magával hozná a paradicsom édes igéretét. Ki hitte és kinek hitték volna el, hogy üzleti és hatalmi számítás lappang mögötte, hogy nem is a legvértelenebb fegyver egy hóditó és ámitó politika szolgálatában? Az elmélet szép, csillogó és éles kard, — ameddig uj. Ellenállhatatlanul hatol be az elmékbe, melyek — talán a paradicsomi átok miatt — védtelenek vele szemben. Az élet keménységébe ütközve, az elmélet ellágyul, éle kicsorbul, kitűnik hitványsága, — ekkor azonban már késő. Addig több rombolást végez, mint a legborzasztóbb szélvihar. Bízvást mondhatjuk, hogy — legalább is a politikai elméletek nagy része — a legrettentőbb elemi csapások közé tartozik. Előttünk fekszik a Szlovák Tanácsnak a Népszövetséghez intézett memoranduma: a nemzetiségi elmélet boldogságával megváltott tót nép segélykiáltása, az ezeréves magyar hazájától elszakított tótság babiloni siránkozása. A felszabadítás nevében elvették, gyarmattá adminisztrálták a tót nép hazáját, elveszik nyelvét, kenyerét, elvették még nevét is, hitét sértik, utait elvágták, elrekesztették folyóit, elvették földi boldogulását, gyárait megsemmisítették, bezárták. — A mi folyóink — zengi a bus tót zsoltár — mind a Dunába, vagy a Tiszába ömlenek, hegyeink délfelé nyomulnak, völgyeink délfelé lejtenek. Erdeink fája délfelé kívánkozik, aratóink ezer éven ál a Nagy-Alföldre szálltak alá mindennapi kenyerükért . . . Bár nyelvünk rokon a csehével, nem értjük az ő gondolatait. Mi a magyarokkal éltünk-haltunk ezer évig. Vérünk csatákban együtt ömölt, házasságban rokonult az övékkel... A Nagy-Alföld a mi tápláló anyánk . . . A tót nép legjobb fiai ma cseh börtönökben, vagy távoli emigrációban élnek, a szabadságért született cseh köztársaság osztrák császári hagyományainak nagyobb dicsőségére. A tót nép koldusodik, kivándorol, elkallódik, nyelvét elnyomják, meghamisítják, gyomosodni, csenevészedni hagyják. Az elmélettel telt történelmi jótékonyság — mely hatalmasabb és bölcsebb akart lenni a természetnél — ujjat húzott az élet törvényeivel. Az eredmény: a tót nép halálos kínszenvedése. A természet, mely szellemesebb a legagyafurtabb elméletgyártónál, számtalan példáját mutatja annak, hogy alkatukban egészen különböző lények csak szoros együttélésben szimbiózisban maradhatnak éleiben. Az élettani szimbiózis mellett van történelmi szimbiózis is. Ilyen történelmi szimbiózis volt a magyarok és tótok élele. Nem mi, a Szlovák Tanács memoranduma mondja, hogy a lölság é> magyarság együttélésének ezer esztendejéből kilencszáz év a legboldogabb és legösszeforrottabb együttélés korszaka volt. Az utolsó száz esztendő második felében — éppen a pánszlávizmus elmélete miatt, mely nem különb, mint az „önrendelkezési elv" — voltak ütközőpontok a két nemzet között, de — és ezl is a tólok memoranduma állapítja meg — nem volt olyan törekvés, mely létéhen, hitéhen, kenyerében, boldogulásában akarta volna megtámadni, kifosztani a tőt testvéreket. — Mióta történeti nép vagyunk — mondják a tótok — a csehekkel semmiféle közösségünk nem volt: csak a husszita dulásokhól ismertük őket. Most. hogy törvényes urainkká lettek, nem kevésbé kegyetlenek. Bendelje el a Népszövetség a népszavazást és a tót nép repesve tér vissza tápláló anyjának, a magyar hazának keblére . . . A tótok országa nem hatalmas birodalom. Lélekszáma mindössze pár millió. Ha egy hajó bajbajut a tengeren, minden hajó, mely a közelében van, segítségére siet és a rádióállomásokon minden más szó fennakad. Pedig csupán egy hajóról és egy pár veszendő lélekről van szó. De a tengeren, ahol az ember kicsiny az elemek halalmával szemben, nem uralkodnak aprólékos, gyötrő elméletek. Ott az erkölcsi parancsok erősek, ott érzik az emberi sors bus közösségét. A tótok siráma vájjon megtalálja-e a világ lelkiismeretéhez való útját? A szárazföldi ember szive kérgesebb, veszély iránti érzéke elapadt. Csavaros gondolkodás elfedi előle a sohasem csalatkozó egyszerű ösztönöket De. ha nem vált egészen életképtelenné az elméletek ördögi sugallata alatt, meg kell látnia, hogy a tótok nyomorúsága közös emberi nyomorúság. A tólok sebe Középeurópa, tehát egész Európa sebe. A tót kérdésben tükröződik Középeurópa boldogtalanságának, kenvértclenségénck, jövőbeli kilátástalanságának minden problémája. De benne tükröződik az egyetemes emberi nyomorúság végzetessége is, mely hamar befogad minden tetszetős, kábító, ártalmas elméielet. hogy kiszorítsa szivéből, lelkéből, éleiéből az igazság boldogító parancsait. Marius Week-end a Margitszigeten, a legszebb héi-végi programm. — Szombat délutántól hétfő reggelig teljes ellátás fürdőkkel együtt egy személynek P 20 —, két személynek P 35.— Egyágyas szobák már napi 3.50-től, kétágyasak P 5.-től.