Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 9. szám - Az uj magyar nemzedék

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1933 szeptember engedni a külpolitikához a kisdedeket is. Övék a mennyek országa, de övék a földnek országa is. Ne­kik készül, nekik virrad a jövő minden napja. És az uj nemzedék érzi ezt. Nemcsak vezetteti magát: ö maga is keresi az utat. Magyarságának öntudata világit benne. Hogyne! Hiszen még beszélni sem tudott s már érezte magyar­ságát — a nélkülözésben és árvaságban. Karja mé^ gyenge, de már megszületett benne az elhatározás a legférfiasabb feladatra: a nemzet védelmezésére. Gyermeklétére barátokat hódit hazájának. A gyer­mekdiplomácia nyerte meg a magyarságnak Hollan­dia mély rokonszenvét. Egy nemzetnek, mig másra bizza jövőjét, nem lehetnek, nincsenek barátai. De mikor egy nemzet talpraáll és elszakítja a járószalagot, mely után eddig vaktába ment, akkor az elismerés tapsai köszöntik és baráti kéz nyul feléje innen is, onnan is. Mert csak az öncélú és ("málló nemzet nagykorú és méltó férfias barátságra, csak az állhatja a halálig tartó hűség próbáját, csak az az igazi férfiak nemzete. Magyar­ország most gyermekeiben lett nagykorú. A magyar reáliskolai nevelőintézetek növendé­keinek római látogatása, ez a. szinte reprezentatív kül­földi követség, ennek sokatmondó példája. Az olaszok elküldték hozzánk bemutatni gyermekeiket, akik, mint balillák és avantgardisták, az olasz bel- és kül­politika öntudatos zászlóvivői, — s mi elküldtük hoz­zájuk a mi fiainkat: ismerjék és szeressék meg egy­mást. A két nemzet ifjúságának látogatása éppen olyan fontos, oly nyomothagyó, oly összeforrasztó, mint mikor két uralkodó találkozik. Itt is két igazi uralkodó találkozott: az olasz és a magyar nemzet ifjúsága. Valódi államférfiak fogadták a magyar ifjú­ságot, valódi államférfiuhoz illő beszt'ddel. Az olasz­magyar barátság nem aláírásokkal, nem pecsétekkel, hanem ilyen látogatásokkal és ilyen szavak szivbe­hullásával válik eleven valósággá. E látogatással még valami más lett nyilvánvaló. A mai ifjúság nevelésében nagy gondot fordíta­nak a test edzésére. Egymásután épülnek uszodák és tornacsarnokok. A testnevelésnek külön tanácsa van. Mindez szép és hasznos. De, ha szükség van a test nevelésénél intézményes, tervszerű és kemény sza­bályzatu gyakorlati nevelésre, époly nagy szükség van a jövő nagy külpolitikai feladataira való intéz­ményes, tervszerű és gyakorlati előkészítésre. A ma­gyar ifjúságra, akár az olasz avantgardistákra, akár a német Hitler-ifjakra, a jövő nagy kötelességei vára­koznak. A régi nemzedék, bűnei tetézéséül, nem veheti magára azt a vétket, hogy — az öregség tunya önzé­sével — a maga tökéletlenségeiben hagyja felnőni az uj magyarságot. Mint most, a római látogatáskor, nyissuk meg az ifjúság előtt a szemhatárt, feszítsünk nemzeti (élt szeme elé. Mutassuk meg nekik a világot, tárjuk elébe a világ mozgató erőit. Tanítsuk meg arra, hogy nem­zete helvét mérlegelni tudja. Tanítsuk meg arra, amire minket nem tanítottak. Tanítsuk meg, magunk is tanulva, külpolitikai gondolkodásra. Általános szokás, hogy minden uj sorsjáték előtt sok száz­ezer körlevelet küldenek a főárusitók a közönségnek, sőt sokan az eredeti sorsjegyet is elküldik előzékenységből, különösen volt üzletfeleknek, előre való megfizetés nélkül. Figyelmeztetjük t. olvasóinkat, hogy csak a húzás előtt kifizetett sorsjegyeknek van nyereményjogosultságuk. Nagy kárt és érzékeny vesztesé­get okoznak, ha a sorsjegyeket idejében nem fizetik ki, vagy ha nem akarják megtartani, nem küldik azokat azonnal vissza az illetékes helyre. Gróf Apponyi Albert francia méltatása Nemcsak Magyarországnak, hanem a nemzetközi poli­tikai életnek is elismert kiválóságáról, gróf Apponyi Albert­ről, a tekintélyes és világszerte elter jedi Larousse Menmel" folyóirat augusztusi számában alapos ismeretekre valló és mélyenjáró tanulmány jelent meg Louis Villát besanconí egyetemi tanár jeles tollából. A tanulmány klasszikus tömörséggel ismerteti gróf Apponyi Albert eleiéi és működését. Külön emlékezik meg évtizedes belpolitikai tevékenységéről, kétizbeni miniszter­ségéről és külön tárgyalja a sokkal rövidebb ideig tartó, de annál érdemesebb és a magyarság örök háláját biztosító te­vékenységéi, amelyet az Összeomlás óta Magyai ország érde­lében folytatolt, először, mint a magyar békedelegáció el­nöke, majd pedig több mint liz éven át mint a Nemzetek Szövetségében helyet foglaló magyar delegáció elnöke és lefegyverzési konferencia magyar csoportjának vezetője. De nemcsak hivatalos minőségében, hanem mint a legkii­lönbözőbb nemzetközi intézmények vezető tagja is állan­dóan folytatta a küzdelmei hazája, népe érdekében, lanka­datlan buzgalommal és kitartással, [gy a Népszövetségi Li­gák Nemzetközi Uniójában, a/ interparlamentáris konfe­rencián, a nemzetközi diplomáciai akadémián, stb., Stb. Még halála előtt néhány nappal is Bécsben la genfi lefegy­verzési konferenciára) való utazását megszakítva, tartott elő­adást a Nemzetek Szövetségének válságáré] s mint jó kato­nát Genfben, a harc mezején érte el a halál. A tanulmány kiemeli francia kapcsolatait, különösen gróf Montalembert-el, akivel annyival is inkább barátságot kötött, mert arisztokratikus és vallásos meggyőződésük, kapcsolódva nemes demokratikus érzelmeikkel, a haladás és politikai szabadság iráni viseltetett meggyőződésűkkel közös vonást jelentettek számukra. Kimondja Villát, hogy nagybátyja, gróf Apponyi Rudolf voll a monarchia párisi nagykövete a francia-német háború után s hogy Apponyi Albert a frankfurti békét nem tartotta elfogadhatónak oly rendelkezésekkel, amelyek mellett a francia szellem soha­sem köthetett békét. Aggkorában, 1931-l>en járt Afrikában, amely alkalom is módot adott még részére, hogy a fran­ciák iránt érzett rokonszenvének kifejezést adjon, amennyi­ben elismeréssel adózott a francia szellem azon jellegzetes­ségének, amellyel jelét adta nagy hivatásának a benszülöt­tek érdekében folytatott apostoli tevékenységnek. Ismertetésünk legméltóbb befejezéséül Villái szavait idézzük, aki ezeket irja: „Nagy magyar, nagy európai és nagy keresztény volt. Megőrizte Magyarország számára a hitet régi napjait illetően és ez nemcsak azért volt, mert a bukás óráiban érezte hazája szivének verését, hanem mert megőrizte annak reménységét, aki életében sokai tapasz­talt, látva maga körül az egymástkövető forradalmakat, a világ térképének változását és a jog háttérbe szorulását." „Nagyon öreg ember vagyok — mondta Apponyi — s igv sok változást volt alkalmam átélni. Láttam III. Napóleon császárságának létrejöttét és láttam azt eltűnni. Láttam a német császárság megalapítását és láttam annak összeom­lását . . . Semmi sem örökkévaló itt lenn a földön, még az igazságtalanság sem!" Dr. Olay Ferenc. ANGOLNYELVÜ TANFOLYAM A Magyar Külügyi Társaság kebelében működő British Hungárián Sooiety (Angol—Magyar-Társulat) és az American— Hungarian-Society (Amerikai Magyar-Társulat) védősége alall allé) angolnyelvi tanfolyamok ez évben is V. ker., Markó-utca 18—20. alatt, az Alt. Bolyai Reáliskola épületében nyitnak meg. Beiratások ugy kezdőknek, mint régi hallgatóknak és haladók­nak szeptember 29-töl október 4-ig d. u. 5—8 óra között az igazgatóságnál (V., Markó-u. 18—20.), a tanfolyamok megkez­dése ulán pedig az előadási órákban. Első előadási nap október 6, csütörtök. Tanítási órák d. u. 4—9, kezdőknek heti 3, haladóknak 2 órában. Külön iro­dalmi-, társalgó- és kereskedelmi-levelezési csoportok. Beiratási dij 14.— P. Tandíj nincs! Bővebb felvilágosításokat szóbelileg készségesen ad az igazgatóság.

Next

/
Thumbnails
Contents