Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 7-8. szám - Tisztuló reviziós küzdelem

14 Hl AGYAR KÜLPOLITIKA 1933 jul.—aug. közi erkölcsi felfogás szankcionál, hanem többet akarunk, az ö jogukat is el akarjuk venni. Szükséges tehát, hogy a revíziós küzdelemben a nemzeti állam eszméjéi a szentistváni gondolattól élesen különválasszuk. Ez utóbbit egyáltalán ki kellene kapcsolni a revíziós komplexumból és mini egy különálló ideológiái kezelnünk. Kizárólagos magyar kérdés a teljes magyar nemzeti állami megvalósítása. Ezzel szemben a szentistváni területen lakó népek együttélésének a kérdése nemcsak magyar ügy, hanem a régi monarchia idejéből veti közjogi fogalommal élve — közös ügy. Ezt a (kérdési nem akarhatjuk kizárólag magyar szempontból megoldani, hanem a többiekkel egyetemben, az összesség érdekeinek figyelembe vételével. Ez a leifogás teljes mértékben megfelel a Revíziós l iga hivatalos álláspontjának, mely elsősorban a wilsoni elvek megvalósítását követeli. Wilson pedig azt követelte, hogy egy népet se lehessen akarata ellenére egy másik nép uralma alá hajlani Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tiszta és többségi magyarlakta területeket vissza kell csatolni Magyarországhoz, mert hiszen nem férhet kétség ahhoz, ihogy nemzeti államukban akarnak élni. A többi népeknek pedig jogot kell adni arra, hogy sorsuk felelt maguk dönthessenek. Nem nagyon távol áll a szentistváni gondolattól a dunai népek együttműködésének a gondolata. Azonban, ami a magyar nemzeti állam és a szentistváni gondolat viszonyára vonatkozik, ugyanaz áll a magyar nemzeti állam és a dunai népek együttműködése gondolatának viszonyára. A teljes magyar nemzeti állani követelése nem involválja magában a szentistváni birodalom helyreállítását. Ugyanakkor a dunai népek együttműködésének a gondolata — mint a szentistváni eszme továbbfejlesztése — nem pótolhatja a teljes magyar nemzeti államot. Minden együttműködés feltételezi azt, hogy a társak egyazon jogi kategóriába tartozzanak, hogy egyazon jogelv nyerjen velük szemben alkalmazást. Mindaddig azonban, inig az utódállamok saját nemzeti államaik birtokában vannak, azonban a magyarságtól ugyanezt megtagadják, nem lehet jogegyenlőségről beszélni. Ami ezen a címen létrejönne, nem volna együttműködés, hanem egyenlőtlen fi'lek viszonyának hatalmi utón való szabályozása. Éppen az a körülmény, hogy a dunai népek együttműködésének a gondolata állandóan a politikai eszmecsere tárgya, vigyáznunk kell arra, hogy revíziós küzdelmünkben fegyvert ne adjunk ellenfeleink kezébe azáltal, hogy a teljes nemzeti állam követelésétől a jelenben legalábbis bizonytalan értékű ideológiák érdekében lemondunk. A dunai államok együttműködése a politikai és gazdasági célszerűség kérdése, mig a nemzeti állam megvalósítása a politikai és történelmi erkölcs követelménye. Ha más történelmi és más erkölcsi megítélés alá kerül is a szentistváni gondolat, mint a dunai népek együttműködésének a gondolata, az adott politikai helyzetben annak is csak célszerűségi jelentősége van. Hogy a két célszerűségi ideológia közül melyiké az elsőbbség, az vita tárgya lehet anélkül, hogy bármelyik is a nemzeti állameszme szilárd erkölcsi alapját aláértékelni tudná. Minden célszerűségi megoldás mellett, ennek meg kell valósulnia, mert eszméje sokkal mélyebben gyökerezik korszakunk politikai és erkölcsi struktúrájában, mint minden más ideológia. Szent JVÍargit Holtaktól tarka utakon, országnyi pusztaságon át, alig kétéves lánykát vili a/, anyja Veszprémbe, a Prédikátorszerzetbeli apácákhoz. Árpádházi Margit királylány voll a/, Laskarios Mária királyné és IV. Béla király leánya. Azt mondja a néplegenda: az anyja Fogadalmat tett a tatárduláskor, hogy születendő gyermekéi Istennek ál dozza, ha megmenekül a/, ország, oly óriási volt a kérés és oh1 magasztos volt az. áldozat. Magyarországot 1241-ben hirtelen elárasztotta félmillió tatár. Ál a havason: Vöröstornyon, Hörgőn, Vereckén negyvenezer orosz fejszés vágta előttük az erdőt. Ványadt lovakon némán és sebesen szálltak, mint a vadmadaraik. Nyilaiki sebe halálos volt. Födetlen öklük összetörte a magyar urak vaskesztyüjét. Juhakol... mutatott rá Muhi pusztáján BatU khán a király züllött seregére. A belső vész emésztette nemzet nem üli föl a tatár ellen, mert nem hitte, hogy utón van. Kim a magyart, magyar a kuni marta. Ur az ural ölte birtokáért, rangért. Elepesztett ország, rut viszály fogadta a nagyszerű hóditól, amelyik holtragázolta Oroszországot, mielőtt idejött. A juhakolban szorongó szekerek és morgó vitézek közölt emberfelettii kísérelt meg a király. Támadásra lázitó szava elveszett a kalocsai érsek vad panaszába: boldogtalan ország, amelynek fejedelme hanyag, nagyjai pedig gyáváki. A szenvedélytől megdűlt magvar táboron átrepüli a talár had. Egyetlen egy nap alatt, reggelül estig, valóban pusztaság lelt a Muhi puszta. Csak véres roncsok futottak a király után. Ottmaradt a mezőn Mátyás esztergomi érsek, Ugolin kalocsai érsek, Gergely győri püspök, Rajnáid erdélyi püspök, Jakab, nyitrai püspök, a szebeni prépost, a király kancellárja, az urak, a nemesek, a templomos vitézek. A holtak ugy feküdtek Pestig, mint a kinek, sebesült paripák száguldoztak le a Dunáig. „Aki nyomorúságos állapotában bántja Bélát, a magyar királyt, szembetalálja magát az egyház fegyverével" — így ir a királyoknak IX. Gergely pápa. Bélái törvénytelenül elfogatta az osztrák herceg, akihez menekült. Neje ékszereit és vármegyékéi zálogban hagyva, bujdosott le délre Dalmáciába, ahonnan visszatérve, már jött velük Margit királylány, szelid tipegéssel indulván a veszprémi ki ilostorba. Másfél év múlva távozott a tatár. Puszta országban a vér ott ült a kövek árkaiban. Margil megkezdte vezekléseit a nemzet tévedéseiért, amint megértette, mit jelent az. el nem muló paizszengés. illtették a szerzetes-regulák szokásaival, miután fölvette a szent szerzetnek a ruháját. Atyjának tisztességiérl linóm posztóból szabnak néki ruhái, kényszeritik, hogy viselje, de ő nagy alázatossággal talál munkál a konyhán, hogy ruhája nehéz dologtól legyen éktelen. Gyermekszeme belesir a világba, mikor király lányának mondják. „Olimpiadis asszonyom, nagy tiszteletlenséget mondtak nekem, mondván: király lánya vagyok" . . akkor már tízesztendős volt. Atyja kolostori építtetett a Duna szigetén. Boldogasszony szigetén, mind fundanienloinától az ajándékokig néki adta. amint illik királyi felségnek. Ide rekesztették), ebbe a kolostorba. Szolgálatot nem fogad el. külön étket nem kiván. Hímez a szentegyházaknak drága műves ruhát, sikál a konyhán, gerjedez vala a szolgálat tüzétől. Hercegi n; nj: i E.S bítyja, >•/. ifjú f.u iK látogatásai ut m megtöri és mélabú-.. Miért a világi pompa, mikoron minden sirba roskad? Künn zubogva rohannak a veszedelmek, fortyog a vész a pártos magvai' szivében, két tábor a nemzet, egyik Béla királyé, a másik a fiáé, az ifjú királyé. A kolostorba ballik harci paripák dobbanása. Margil hallja a szivek dulását. Lehajol a sororok lábaira nagy alázatossággal, hogy szolgáljon a koronáért gyilkolok vétkeiért. Cselédek lábait mossa, törülgeti térden, nagy siralommal. Ecce lignum eruers... mondta a pap nagypénteken. Margit a földre terüli nagy siralommal. Kivül hallgatta a dulakodással terhes magyar föld. A bátyja, István, panaszkodott neki apjára, apja panaszkodott Istvánra.