Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 7-8. szám - Tisztuló reviziós küzdelem

1933 jul.—aug, MAGYAR KÜLPOLITIKA 15 Anyja, a görög király lánya, Bizánc illatos műveltségétől ós gazdagságától kényes hölgy, megtörten szenvedte a család véres küzködéseit. Margithoz járt békességéi') és vigasztalásért, A szűz ezerszer és ezerszer borult a földre; nem váli hattá meg vétkeitől családját. Az országnak külső ellenségei is voltak. Ottokár eseli király megbékélt volna igazán, ha nekiadják Margitot. Ment a kél király köszöntéssel a Boldogasszony-szigetre. Margit tizeidiatéves volt ... a cseh király meglátta. Szeletté a szépségiért . . . szól a legenda. Megkérte a kezét. A család, a szerzet, az ország vivta szegényes cellája nyugalmát. Apja kétségbeesettem könyörgött... Ottokár minden áron akarta a magyar király lányát. Mit fárasztjátok magatokai e gyűlöletes dolog miatt - én se életért, se haláléri magamat inog nem szeplősítem. Meg merte mondani az apjának. Apáca vagyok, fogadalmat lettem, meg nem szegem — szólt a lovagnak, aki Európa egyik legfényesebb trónján országolt. Fölold a pápa — felelte Ottokár; az első feleségem is dominikánus apáca volt. A pápa föloldhat, de én nem oldom föl magam. Ez volt a csendes sziiz szava. A család száz vihar téple iája nem akarta elszenvedni ezt a csapást. Fordultak a pápához, előzékenyen üzeni az, föloldásra készen. Margit hallgatag élete mosl nyilt az egyetlen szenvedélyes kitörésre. Annyira hántanak engem az én szüleim a házassággal, hogy elmetélem én az orromat és a nyakainál össze, megmondjad az én anyámnak, Olimpiadis asszony és akkor vegyen el a cseh király! Békében hagyták. Ollokár elvette Kunigundát, a ma(sói bán leányát. A szűz olvasta társainak tovább hangosan a szentek életét, az evangéliumot, a művelő házban. Istenbe fonódott élete most ragyogott meg teljességgel. Térdekalácsa megdagad és megkeményedik az imádságól, szép arca poros és sáros sokszor a veniák ezrétől, amit földreborulva tesz a hazáért, a családért. Százszor nemesebb vala mindenkinél, százszor inkább igyekezett magát megalázni. Asztalnál szolgál vala mindenekneki nagy szeméremmel és alázatossággal. Egyik fiatal soror, Bodoldy ispán lánya, arculverte a' moslékvizzel. Szerető atyámfia, mit művelsz? csak ennyit mondóit és mosolygott hozzá. Az atyja jött a kolostorba, Margit nem mert elébemenni, rongyos a ruhája, karja meztelen a rongyok alatt. Fut és megfoltoztál ja valami ódarabbal, amit talált a karban ... a nagy király leánya szakadozott palástban, vásott velumosan ment elébe. Amikor Visszautasította a cseh királyt, megvonták tőle a fejedelmi ajándékokat, amikkel az előbbi években elhalmozták;. Sok volt az arany, ezüst pénz régen, aranyos bársony, kit elküldő egyházak segítségére. Mosl megfogyatkozott iránta a szeretet. Mái- csak a maga jobbik kappájál adhatja a condrás szegénynek. Atyja szive zord lelt iránta. Margit nem akar férjhezmenni, István trónját emészti fegyveres lázadással. Királyi és apai tekintélye szenvedőit a nagy embernek, akiben tévedései dacára is látni kell a fenséges vonást. Koronázása idején fejedelem vezette kantáránál a paripáját; Ottokárral való találkozásakor három hűbéres király szolgált neki: a' halicsi Dániel, a macsói Ratoszlaw, a szerb Uros. Hajába és szakállába aranyszál volt fonva, oly hatalmas és királyi volt. Régen máglyára merte tenni az urak székeit, akik tanácskozásra mentek hozzá. Csak a legnagyobbak ülhettek le előtte. Méltóságát olyan mélyen érezte, hogy a tatár khán kérését, aki követével tiának lányát, vagy lányának fiát kiérte házastársul, vissza merte utasítani, bár .1 khán szövetséges társul is kérte, bár lovai körme alatt még ki sem sarjadt a fű, Most pedig előtte állt a konok lány, fátyola nehéz a könnyektől, szive roskad, térde omlik. Mellette a flU, akinek kardja apai melléi keresi a dúló hatalomvágy komor éjszakáiban. Margil közelében megenyhüli a vészterhelt lelkű kiél király. Ha volt béke közöttük néha, Margit édes szava, egei epesztő imádsága tette. A kolostorból messze vezetett a férfiak utja. Ki halálba meni, ki koronázásra . . egyedül maradt a szent, családja véres árnyai! az, örök irgalomnak ajánlta. Már alig hallja az apa és fi 11 kardja csattogását. Szinte egész nap a szent kereszt oltára előtt imádkozik nagy, hangos siralommal. Senkit meg nem Ítélni, senkii meg nem utálni . . . ha éleiének ezekéi a ragyogó gyöngyeit szerezték volna inog maguknak a vérző vitézek. De odakünn eldurvult az apa, fi 11 harca a kloronáért. Idebenn a kolostorban Margil szűz lelke szárnyát próbálgatta az égi korona felé. Szinte felhőt tört el nem apadó imádsága, szüntelen jaja családja vétkeiért. A szerzett megsokallta kínos életéi. Te orroddal túrod a földet, mint disznó, a sárban keresed az Istent, szólt rá nevelője, Olimpiadis asszony. De a szent révedező mosolya nem illette a lóidét többé. Ágya elé lekszik gyékény lasnakra, leje alalt csak egy bőrdarab. Derekán két cilicium. Egy sündisznóbőrből való, egy vasszöges. Földi kínoktól terhes testét boldog szédület lógja el. Jeles titkosa, soror Sabima, tövises vesszővel ostorozza. Vérevesztett teste fönn lebeg, lény árad belőle, feje fölüti lángok járnak. Énekli a Salve Heginát. Margit meggyullada az isteni jegyes szerelmében, kit kliván vala, kit szolgál vala, kiért elhagyta vala a világol. Méltóságos lelkét ajánlván a Teremtőnek, elnyugovék az Úrban. Arca tündöklött, mintha megaranyozták volna. Az esztergomi érsek, a váci püspök, az óbudai prépost emellék lói velumát, hogy lássák a szűz arc ajándékát, az égi ragyogást. Urak és jobbágyok nagy sokasága temette a Boldogasszony oltára elé. Sírjánál komor nép állt, földig eresztett fegyverekkel. Egy évvel előbb Béla király holttesténél véres harc dult a pártosok között. A szűz temetésén egy megilletődött nemzet könnye szentelte meg a lombard kőfaragók müvét. Margil vörösmárvány koporsóját, amelyben a test piheni. Éltek tovább a sororok Boldogasszonv szigeten. A makonyai herceg lánya, Bodoldy ispán lánya, Ajkay Péter ur lánya és a többiek. De hiányzott az eltávozott lélek inspiráló ragyogása. Margit lénye messze költözött; de itt maradt belőle a mély alázat, szent szegénység, el nem hallgató imádság, soha el nem muló áldozattevés szelleme. Az \rp idok csaladjában mindig omló vei kőzett d 1 liliomtő, amelyből árad a béke ragyogása. A magyar históriában övé egy tiszta lap. Bár léptei alalt nem kondul már fekete vizet csurgató kolostor köve. az imádságok éjszakájából kiék gyertyafénye, vékony árnya néz. Arca fényét nem rontotta meg az idő és koszorúja, mint az uj tavasz, ma is hervadhatatlanul ragyogó és illatos. Eőrsi Júlia. ULLRICH B. J* KÖZPONTJA: Budapest, Vl.Vilmos császár-ut 31 TELEFON: 114 -59, 126 - 10, 126 11, 126-09 GYÁRTELEP; Budapest, VI. Teve-utca 3 sz. BÁDOG- ÉS ÓLOMÁRUúYAR TELEFONI-SÍ, Kőbányai Polgári Serfőző és Szent István ^» I- •- r% T • Budapest, X, Maglódi-ut 17. sz. I SnQZf*|'|TllJV6IC w€mm I Telefonszámok: 462-29, 464-26. 321-37 ICipa4UIIIIUf UH 4. sürgönyeim: „Polgársör telefon"