Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 7-8. szám - A négyhatalmi egyezmény és a revizió

12 Hl AGYAR KÜLPOLITIKA 1933 jul.—aug. tó/lat hatatlanul rohan a pusztulás felé. Lehetővé leszi egyúttal a négy vezető hatalom együttműködése azt is, hogy a gazdasági problémák elintézését is uj módszerekkel keressék. A világgazdasági konferencia elakadása és az amerikai Egyesüli Államok magatartása pedig végső figyelmeztetés arra, hogy Európa idegen segítségre belátható ideig nem számithat. A négyes szerződés némileg megtisztította Európa politikai levegőjél és az erkölcsi tekintély, amil a négy nyugati nagyhatalom összefogása jelent, bizonyára Európa minden államára olyan hatással lesz, hogy nem szegni nek ellene az eddigi merevséggel a gazdasági rend helyreállításához nélkülözhetetlen politikai megértésnek. A leszerelés kérdéséhen a szövetkezett négy hatalomnak abban az esetben jut nagy szerep, ha a leszerelési értekezlet nem tudna eredményre jutni. Azonban már most lehetőséget nyújt a négyes egyezmény arra, hogy hathatósan közreműködjék a fegyverkezés korlátozásának előmozdításában. Még a négyhatalmi egyezmény elfogadása előtt kifejtette MacDonald angol miniszterelnök, hogy a négy nagyhatalom együttműködése esetén, ha szándékaikat a kisebb államokéval ("isszhangzásba hozzák és elhárítják azokat az okokat, amelyek a lefegyverzést most megnehezítik, bizonyára eredményre vezetnek a leszerelési tárgyalások és ezzel létrejön a béke leghatásosabb eszköze. A négyes egyezmény tehát, mind gazdasági, mind politikai téren megmutatja a helyes utat. Ha pedig az igazi és a békére őszintén törekvő együttműködés megkezdődik, akkor ez az együttműködés nem szorítkozik a szerződés betűi szerint pusztán a szövetkező négy hatalom ügyeire, hanem üdvös hatása kiterjed egész Európára és olyan állapotot teremt földrészünkön, hogy az Európával való együttműködés szükségessége nyilvánvaló lesz Amerika előtt is, amely most ismét elzárkózik előlünk. A római Palazzo Veneziáhan aláirt öt pontozat magában véve nem igér sokat, de minden lehetőség megvan benne arra, hogy azok a remények, amelyeket korábban a nemzetközi konferenciákhoz fűztünk, rajta keresztül valósuljanak meg. Hogy azonban az Ige testté váljék, ahhoz, a jóakaraton kívül, szükséges annak megértése is, hogy aki másnak rosszat cselekszik, magának is árt vele, akár egyes emberről, akár a világ minden nemzetéről van szó. A Ganz és Társa R. T. igazgatósága folyó hó 19-én tartott ülésen megállapította az 1932-es üzleti év mérlegét és elhatározta, hogy a iársaság közgyűlését folyó hó 31-ére hivja egyhe. A társaság mérlege az elmúlt évben 7,457.246.92 pengő veszteséggel zárul, amely az eddigi mértékben eszközölt értékcsökkenésli leírásokon kívül magában foglalja a vállalat különböző bel- és külföldi gyártási és eladási telepeinek, illetve fiókvállalatainak üzemi veszteségeit is. Az igazgatóság a közgyűlésnek azt fogja javasolni, hogy a kimutatott veszteség — a két előző évhez hasonlóan — a tőketartalékból fedeztessék. Az 1932. évi veszteség leírása után a társaság saját tőkéje kereken 2ől4 millió pengő marad, amiből a részvénytőkére kereken 17 millió pengő, a tartalékokra pedig ezen összegnek mintegy fele, vagyis millió pengő esik. A társaság üzleti forgalma az 1932-es évben a világhelyzetnek megfelelően további rendkívül erős zsugorodást mutatott és az 1929. évi forgalomnak már alig 30%-át érte el. A folytatólagosan végrehajtott erélyes takarékossági rendszabályokkal a forgalomcsökkenés következtében elkerülhetetlenül adódó viszonylagos többletterheket esik részben lehetett ellensúlyozni, emellett a vállalat igazgatóságának a szociális szempontokon kivül természetesen ügyelnie kellett arra is, hogy leépítési rendszabályaival ne törje meg a társaság erejét, hanem annak műszaki és kereskedelmi készségéi és fejlődőképességél jobb időkre átmentse. Az 1933. évben a foglalkoztatás mértéke javuló irányzatot mulat. Erdélyi irók — olasz nyelven A nagy magyar árók regénylőrditásaiból már egész kis könyvtárra való jelent meg az utóbbi években Itáliában. Most pedig az erdélyi irodalom uj és legújabb remekmüvei iránt kelti lel az. érdeklődést a nagy milánói kiadóvállalatnál, az ,,Eroica"-nál megjelent háromszázoldalas antológia, amely Ignazio Ballá szerkesztésében látott napvilágot Gyűjtőcíme: „Narrátort transilvani", vagyis: „erdélyi elbeszélők" és a címben kiemeli, hogy: „Una terra e una rázza sconosciute nei loro piü bei racconti", vagyis: „egy ismeretlen ország és egy ismeretlen nép, legszebb elbeszéléseiben." A könyv főcime: „Lupi" (Farkasok), gróf Iiánffy Miklós mesteri elbeszélése nyomán, mely az antológia első novellája és közli még Benedek Éllek, Berde Mária. Gulácsy Irén, Gyallay Domokos, Gyarmatby Zsigáné, Indig Ottó, Karácsonyi Benő, Tabéry Géz.a, Tamási Áron, Kos Károly, Kovács Dezső, Makkai Sándor, \yirő József, Petelei István, Sebesi Samu, Szabó Mária és Szentimrey Jenő egy-egy pompás elbeszélését. Az egyes novellák kiválasztásánál a főszempont az volt, hogy azok, művészi értékükön kivül, az erdélyi magyarság és főként a székelység érzésvilágába nyújtsanak betekintést és igy az erdélyi magyar lelket szólaltassak meg és vigyék közelebb a: olasz lélekhez. Valamennyi elbeszélés előtt egy-egy kis irodalmi profil ismerteti az illető novella szerzőjének munkásságát és irodalmának jellegzetességét. A novellák sorozatát pedig, — melyeket Ignazio Ballá fordított az olasz irás-müvészet két mesterével, Alfredo Jeri-vel és Ettore Cozzani-\a\ együtt — megelőzi egy nagyobb tanulmány Erdélyről és az erdélyi uj irodalomról. Ebben Ignazio Ballia ismerteti Erdély múltját és múltbeli irodalmát, a székelyek eredetének színes legendáit és a székely népballadákat, a székelyek harcait a törökök és a császári csapiatok ellen, az erdélyi műveltség nagyjait, Jókai regényeit, melyek Erdélyben játszódnak és — a románok beszivárgását a magyarok évezredes fellegvárába, amely aztán Trianon gyászos eredményéhez. Erdély elvesztéséhez vezetett. Az uj erdélyi magyar irodalom, amely nagyrészt a régi dicsőséges hagyományokból nőtt ki, éppen a román uralom és a román rendszer miatt született meg, amely nem engedte 'és nem engedi meg) a mai CsonkaMagyarország Íróinak müvei számára a szabad utat az erdélyi könyvesházaikba. Ez a szellemi bloikád önellátásra kényszeritette az erdélyi magyarokat az irodalom terén is. így született meg, alig másfél évtized alatt, az uj erdélyi irodalom, amely, ha a szerzők közt a régi Magyarországon is ismert neveket fogad is még magáiba, egészen uj szellemet, uj világot teremteti és köztük egész sor olyan írót. akik a világirodalomiban is nagy értékeket jelentenek, éppen egyéniségüknél, magyar, vagy székely voltuknál és gondolkodásuknál, érzéseiknél fogva. Az előszó, melyet Ignazio Ballá irt, ismerteti még az erdelyj írok szervezkedéseit : ppenug\. mint a ikuliinbüzá irodalmi irányokat és törekvéseiket, ennek az elszakdtott magyar világnak minden kulturális küzdelmét, amely ha távol áll is bárminő politikai cél szolgálatától, az egész emberiség és az igazi művészet ügyét viszi előbbre. Nagyrészt komor a: a világ, amelyet az uj erdélyi irók megfestenek, de ennek oka nemcsak a hegyek komor árnyéka, hanem a: a politika is, amely elnyomatásban akarja őket tartani és amelynek árnyéka szintén rávetődik lelkükre. De talán éppen ez magyarázza meg pompás emberábrázolásulkat, amely oly biztos tormákkal vágja ki alakjait, mint a székely-fafaragók figuráikat és ez magyarázza meg komor képzeletüket is, amely olyan drámai erővel épiti fel történetedket, mint a székely népballadák. Hiába akarják tehát a románok a kisebbség színvonalára süllyeszteni az erdélyi magyarokat: azoknak irodalma a magyar faj magas műveltségéről, páratlan művészi értékeiről tanúskodik, immáron nemcsak szűkebb hazájukban, Erdélyben és az ősi anyaországban, Magyarországon, hanem az egész világon, dicső ségére az egész magyarságnak, — tehát ebbe természetesen beleértve, sőt első helyre állítva az erdélyi magyarságot. (B. I.)