Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 7-8. szám - A Népszövetség reviziós szakasza

1033 jiil.—aug. Hl AGYAR KÜLPOLITIKA 5 A Népszövetség revíziós szakasza Irta: PÉKÁR GYULA A MacDonald—Mussolini-féle négyhatalmi megállapodással szemben tudvalevően Páris legelső aggálya az volt, hogy ez a négyhatalmi blokk voltaképp a genfi Népszövetségei fenyegeti, annaik csinál konkurrenciát, már pedig ő. Páris, feltétlenül ragaszkodik a Népszövetséghez, unnak alkotmányához s a revíziói csak a 19. íj méretei és halárai közt képzeli megkisérlendőnek. Az angol-olasz megállapodás nem ijedt meg ettől az aggálytól, sőt maga is a Népszövetségei tartotta a revízió helyes fórumának, vagyis elfogadta végrehajtási alapul a 19. ij-t. Az egész magyar társadalomnak tudnia kel] a nemzeti léi vagy nemlét e négysoros 19. íj át. öt év alatt elégszer emlegettem én ezt a szakaszt e laphasábokon, de bocsássanak meg. ha nyíltan kimondom: mi, magyarok, kiknél a külügyi ér/ék Mátyás királyunk halála, tehát négyszázötven év óla, a leggyászosabban visszafejlődött, még ma, a legmohácsibb percekben is, ugyanily gyászos közönyt és tudatlanságot tanúsítunk ama konkrét adatok, részletek, paragrafusok, nemzetközi jogi vélemények és törvénymagyarázatok iránt, melyektől pedig egész, magyar jövőnk függ. Száz meg száz hazafias gyűlésre járok el, hallok puffogó frázisokat a trianoni igazságtalanságokról, de mikor e praktikus konkrét adatokra és részletekre kerülhetne a sor, mindenki ásit a várvavárt sültgalambra, azonban senki se akar tudni semmit, még arra sincs példám, hogy valaki a népszövetségi alkotmány miindössze huszonhat rövid paragrafusa, vagy legalább ezek fontosabbjai iránt érdeklődött volna. Ott vannak a „hires" szakaszok: a VlII-ik (a lefegyverzés), a X-ik la területi integritás biztosítása), a Xl-ik (közös és együttes fellépés minden háborús fenyegetéssel szembem. Ott a XII., XIII., XV. (a nemzetközi összetűzések békés elintézése), ott a XVI. (gazdasági szankciók az alkotmányt megsértők ellenében), a XVIII. (a titkos diplomácia eltiltása), s ott a nekünk oly égetően fontos XIX. §. Nos. ezeket nemcsak tárgyaló delegátusainknak kell tudniok, hanem könyv nélkül kellem' őket tudnia ;iz egész magyar társadalomnak is. hogy az anyag e fölényes ismerete annál nagyobb súlyt és biztosabb föllépést kölcsönözhessen a magyar közvéleménynek . . . Ami már most magát a revízió kulcsát, a 1'.). íj-t illeti, ill különösen sokai kell tudnunk, mindenekelőtt pedig azt, hogy ez a már szült lesekor (1919 január/ április] elrontott, szerencsétlen szakasz — angol kezdeményezésre! immár hét év óla átalakítás alalt áll a nemzetközi fórumaikon s nekünk, magyaroknak, minden hivatalos és nemhivatalos erőnkkel oda kell halnunk — és nemcsak a genfi Népszövetségnél, hanem a Népszövetségi Ligáknál s az Interparlamentáris Uniónál is , hogy a szakasz aktivitását célzó angol javaslat még liléjében, vagyis még a revíziós tárgyalások megkezdése elölt diadalmaskodhassék. Okom van rá, hogy kiálló szóval hangsúlyozzam ezt, mert az eddigi viták folyamán ellenfeleink érvéből máris kisült annyi, hogy a 19. .ss' a maija jelenlegi szövegezésében alig alkalmazható célravezetőén, épp meri száz liátsó ajtót és száz mellékvágányt nyit az elodázó kijátszásra. Már pedig a cél nem az, hogy további tiz esztendőkig vitázzunk ellenségeinkkel a szöveg szavai felett, hanem az, hogy az aktivált 19. §-ban az angol javaslatnak megfelelően pontos és biztos gépezettel működő eszköz álljon a revízió rendelkezésére. És, ismétlem, nem nj vita kezdéséről van itt szó. a mi törekvéseinkre épp az oly kedvező, hogy ez az angol kezdeményezésre megindított vita immár hatodik éve folyik a nemzetközi fórumokon, főként a Népszövetségi Ligák jogi és politikai bizottságában, t'j vilál kezdeni most?. . . ez igen problematikus lehelne, de egy már meglevő, angol vitának ujabb és befejező lendületet adni, oly sokkal kedvezőbb feladat, melynél SZÍVÓS eréllyel és céltudatos körültekintéssel a mi magyar közönségünk is sikeresen közreműködhetni. Erről van szó. A 19. § tárgyalása a Népszövetségi Ligák f'ebniárvégi brüsszeli ülésére is ki ki volt tűzve, de ítán ellenségeink ügyeskedéséből?) nem került vitatásra, — ám nekünk oda kell halnunk, és pedig minden erőnkkel, hogy a 19. szakasz angol javaslata ne csak napirendre, hanem (további elsikkasztások nélkül) végül tárgyalás alá is kerüljön . . . Nincs helye itt most annak, hogy én a 19. §. történetet s a szakasz köriili csúf fondorlatokat részletezzem. Csak épp arra akarok rámutatni, hogy miért is angol ez a mostani korrigáló javaslat s immár hét év óta — szenvedelmes szívóssággal — miért is Lord Róbert Cecil az. aki a Xépszövetségi Ligák angol federációjának a részéről oly hevesen szorgalmazza a 19. § aktivitását:' A válasz igen egyszerű: Wilsonnal együtt Lord Róbert Cecil volt az. akit 1919 februárja és áprilisa közt a népszövetségi alkotmány vitaülésein a párisi békediktátorok félrevezettek, kijátszottak, magyarán mondva — becsaptak. Maga Cecil lord beszélte el nekem e „becsapás" részleteit, különös nyomatékkal hangsúlyozva, hogy az emberséges, de már nagybeteg Wilson eredetileg azt akarta, hogy a Népszövetség tiz évről tiz évre minden külső felszólítás nélkül köteleztessék minden nemzetközi szerződés önműködő revideálására: ..vájjon nem vált-e alkalmazhatatlanná és nem teremt-e oly nemzetközi helyzetet, ami a világbékét veszélyeztetheti?" Nem érek itt rá az érdekes vita részleteibe belemenni, melynél angol-amerikai részről llouse ezredes. Lord PhilKmore, Smuts tábornok. Miller és Lord Cecil javaslatai oly nagy szerepet játszottak, csak megállapítom, hogy Wilson emberséges és méltányos vezetőgondolatával együtt az angolamerikai delegátusok mind lehetővé akarták tenni a revíziói, szemben Clémenceaii-ékkid. akik épp ellenkezőleg, a lehetetlenségig menő akadályokat igyekeztek a revízió elé gördíteni. Hja persze, Clémenceau kisántánt-politikája a szerződések megkövesitését tartotta szem előtt s végre is ö győzött! Elmaradt a Népszövetség Wilson által javasolt ama kötelezettsége, hogy tiz évről tiz évre minden külső felszólítás nélkül önműködően revideálja a szerződéseket, elmaradt mindi n könnyítés és lett a 19. §-ból az a Janus-arcú csonk, melynek használhatatlan négy sora olt szégyenkezik a genfi alkotmány szakaszai közt. „IMI undorral (disgusted) távoztam . . ." jegyezte meg a végén Lord R. Cecil. Wilson is hazament meghalni, de a lord angol szívóssággal azért nem feledkezett meg 1919 februári kudarcáról s most hét éve ú jra sorompóba lépett ama (színéiért, melyektől akkor Parisban elütötték. Mit akar hát ez a Lor</ Cecil-tő] sugalmazott angol javaslat, mely felett a Ligák 1928-i'ki hágai és 1929-iki imadrídi nagygyűlése kezdte meg a vitát? E javaslat nem a 19. § négy sorába akar belejavítani, hanem procédure-t, ..eljárást" javasol a szakaszhoz. Oka van ennek. A procédure-höz (a genfi „szellem"