Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 6. szám - Magyarország a külföldi tankönyvekben

14 MAG VAR KÜLPOLITIKA 1033 június Lieb-Munkácsy és Ajtósi-Dürer Irta: Rexa Dezső Belgrádban — a megszállás idején — a kormányzóság érdekes társaságot hozóit össze. Mikor olt berendezkedtünk, a katonai legfelsőbb parancsnokság belátta, hogy ott szükség van egy katonai felfogás s/erint vezeteti újságra. Természetesen rögtön megteremtődött a Belgrádét Nachrichten cimü napilap. De — természetes az is — voltak az ott lévő liszitek között horvátok, akikel szintén nem lehetett hírharang nélkül hagyni — hamarosan nyélbe sütötték a Beogradske Novine cimü napilapot. A legtermészetesebb azonban az volt, hogy - tekintetbe véve a/l, miszerint a megszállót! oláh föld német, a megszállótI Oroszlengyelország és Ukrajna osztrák, Szerbia pedig magyar közigazgatást kapott — a katonai parancsnokság magyar napilapot a .magyar tisztek és legénység számára nem tartotta szükségesnek szerkesztetni és kiadni. Csak amikor Tisza István gróf személyesen meggyőződött arról, hogy miképpen tartják be Szerbiában a megállapodásokat, akkor kapott többek közt egy magyar állampolgárságot viselő horvát vezérezredest kormányzóul (ezzel persze minden horvát lett ott!) —- egy németül egy kukkot sem tudó református katonai lelkészt lakire hárult a kötelesség. hogy német imát mondjon néha egyegy koporsó lelett !l — és kapott molens-volens napilapot, a Belgrádi Híreket! ÍEZ a három lap persze három szerkesztőt hozott öszsze a Kral Mihajlana ulica egyik sarokházában, « halombalőtt egyetem és az épülőfélben maradt akadémia szomszédságában. Volt hát igy ott a német lapnál prágai, gráei, bécsi, berlini, orsovai újságíró. (Életemben ott láttam a leglustább embert: a szobákon végigcsoszogott, mert bent aludt a szerkesztőségben, szinte lustaságból — amiből titkot sem csinált!) A horvát szerkesztőség zágrábi, lusta volt arra, hogy felemelje a lábát. Leggyakrabban újvidéki, eszéki tollforgatókat hozott össze. A magyar szerkesztőségben volt egy bécsi magyar fiu, egy pesti kereskedelmit végzett, kitűnően alsózó fiatalember, egy csikágói színházi ügynök, egy kedveshangu poéta, aki árverésekre járt és egyszer százötven köröimollót vett — ezúton akart megmagyarosodni. Újságíró nem is volt közöttünk — író kettő, azok közül is az egyik archivarius volt . . . De a lap ment... i A német lapnál volt egy kiváló osztrák iró. Oszkár volt a keresztneve, a családnevére már nem emlékezem bizony. Roppant termékeny iró és különösen fordító volt. Rengeteg nyelven beszélt. Persze — nagy német volt. Tajtékzott a gyűlölettől, ha valami magyar dolog került vele szembe. Nem bánhattunk el vele szemben érdeme szerint. A magyarnak nem volt ott igazsága: a vezérkari főnök, a városparancsnok, a parancsnokságok és mindenütt csak a segédtisztek voltak magyarok, felfelé mindenki ellenmagyar volt — az isten akárhová tegye őket . . . Ez a német irótárs — aki sokat tudóit és leheléit vele mindenről beszélni — egyszer azt mondja nekem: — Hiszen mit okoskodtok ti. Magyar művészei nincs a világon. Az mind német. — No, no . . . — Hát a legnagyobb festőtök a Lieb . .. — A Lieb...? — ismételtem én a legnagyobb csodálkozással az általa kimondott nevet. — Lieb, olyant nem ismerek. Ez valami Bécsben élő kis magyar piktor lehel, akit iti azért fujtok fel a legnagyobb festőnek, hogy ezzel az osztrák festőket legyetek óriásokká. — Már nem él, Párizsban lakott. Ti magatokhoz hűen nem Liebnek hívjátok, de ,jMun-kaoczi"-nak. — Most már értelek, te Munkácsy Mihályról beszélsz. Arról, arról, ő, akárhogy nevezitek is. mégis csak Lieb Először, nem mi nevezzük őt igy. hanem ö maga a sajál jószántából és még a hatvanas években változtatta erre a nevét. De hát jó, legyen neked igazad, ö Lieb, de mondd csak, ha le öl Liebnek nevezed, akkor, ha Dürerről beszélsz, azt Ajtósinak mondod... Hirtelen elsápadt, de a/tán merészen a szemembe nézett: Was. bin ich blöd? (Mii. bál buta vagyok én?) Mát miért nevezném öt Ajlósiiiak ' Miért, meri ö Ajtósí volt. — Hál ezl hol vetted? őrület. — Pedig ezt az. egész világon mindenki tudja . . . — No, én még sohasem hallottam. — Dehogy nem hallottad. Te ezl nagyon jól tudod. — Ezt ti magyarok kigondoltátok, vagy talán csak le ugratsz engem és ez vicei Szervusz, leb wohl! Ll akart szökni, ami a legkényelmesebb lett volna, di' én nem engedtem. Terrazzián sétáltunk, az. összelőtt Moszkva-szálloda előtt, amelynek földszinti helyiségeiben volt a kaszinónk — meg a legnagyobb könyvkereskedés, ahol az ember gyakran megfordult természetesen és olvasgatta a könyvcimeket ... A véletlen éppen Ugy hozta magával, hogy előző napokban, amikor egy polcra állított könyvek cimét olvasgattam, ott láttam Dürer kéziratban fennmaradt családi feljegyzéseinek egy kiadását, amelyet én régesrég ismerek s melyről tudtam, hogy az. első oldalon hosszasan ír Gyula helységről, magyar eredetéről és magyar nevéről. — Gyere be egy percre ide a könyvesboltba még, mulatok neked valamit. ö azt hitte, hogy nekem most már valami egészen más jutott az eszembe és a békesség kedvéért bejött velem. Én egyenesen ahhoz a polchoz, mentem, ahol Dürer könyveit láttam, kivettem a sorból, felcsapom első oldalát és bajtársam elé nyújtom. — Ezt olvasd. Kelletlenül olvasta el, aztán mímelt csodálkozással csak annyit mondott: — Ezt én nem tudtam. — De most már tudod. És ha még egyszer az életedben Dürert mondasz és nem Ajtósit, akkor tudod, mit mondok? Ijedten kérdezte: — Mit? — Olyan német gorombaságot, amilyet még nem hallottál! . . . Erre azonban már sohasem került sor. magyar Légiforgalmi Rt. IV., uaci ucca 1. Teleion: 80-8-88 Nyári menetrend: 7.15 *13.40 ind. Budapest érb. *13.20 18.55 8.50 15.00 érb. Wien ind. 12.05 17.30 Naponként, vasárnap kivételével. A *-gal jelölt járat május t -tői kezdődőleg fog közlekedni. Az autóbusz Váci ucca 1. szám alól 40 perccel a repülőgép indulása előtt indul. Kombinált repülő-, autóbusz- és hajójegyek a Budapest— Wien vonalon 52 pengős árban oda-vissza. Leveleit és csomagjait küldje légipostán! Menetrendet vagy díjszabást kívánatra bérmentve küldünk.