Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 5. szám - Amerikai magyarok - Reviziós törekvések Mohács után

1932 május HUNGÁRIA. LLOYD 13 HUNGÁRIA LLOYD /Amerikai magyarok A „Magyar Külpolitika" külön rovatban ismerteti az amerikai magyarság kulturális életét és revíziós munkáját Ha olvassuk, hogy Magyarország területe ennyi meg ennyi négyszögmérföld, lakosainak száma ennyi meg ennyi, megdobban a szivünk. A számok beszélnek, de vájjon igazat mondanak-e? A számoknak, a maguk területén, igazuk lehet, de a szám — mily ellenmondás 1 — nem számol a szívvel, a lélek és igazság törvényeivel. A sziv és lélek szótalan törvénye hatalmasabb azonban minden számoszlopnál és ábrázolatnál. Mindnyájan érezzük, hogy Magyarország teljes élete nem szorítható be hivatalos adatok közé, hogy teste élő anyai test, az élet minden titokzatosságával, szenvedésével, szenvedélyével, fölbonthatatlan erkölcsi kötelékeivel. Érezzük, hogy földje messzebb terjed, mint ahogy a térkép mutatja és nem csupán azok a gyermekei, akiket a statisztikus annak vél. Érezzük, hogy a föld olyan anya, aki soha-soha nem i^HH^BBKH«BMH^^^nEHBWHBKi^m^Hs^M vesztheti el gyermekeit, bár egyiket nem ereszti el./ 0 , öléből, a másikat útnak bocsátja — egy kis hamuba XRCVÍZÍÓS törekvések MoháCS lltán sajtóját, vezető egyéniségeit, amerikai városok kiváló magyar telepeit. Lássák az itthoniak, hogy a kettős kötelesség nem kettős teher, hanem kettős ösztökélője a léleknek. Kell, hogy lássuk, kik azok és milyenek azok, akik merő szeretetből teszik azt, amire immár senki sem kényszeritheti őket. Milyen emberek azok, akik a távoli és megalázott édes anyának most is szerető gyermekei? A Magyar Külpolitika az amerikai magyarság nagy érdemeit, példaadó hazaszeretetét látva, elhatározta, hogy »Amerikai Magyarok« cimmel uj rovatot nyit, hogy az amerikai magyarság ismertetését szolgálhassa. A rovat vezetésére sikerült megnyernünk dr. Kun Andort, a kitűnő publicistát, aki az amerikai viszonyoknak egyik legkitűnőbb ismerője. A rovatot a jövő számban kezdjük meg. sült pogácsával. Menjenek azonban bármily messze, az eltávozottak is édes gyermekei maradnak : szivükben magukkal viszik a régi hazát. Kerüljenek bár tengeren túlra, ne lássák többé soha a hazai tájat, mégsem tudnak a távoli édes anyától elszakadni. Sem jó, sem rossz sorukban nem felejtik a hazai földet, iránta való fiúi szeretetüket : viselik régi és uj hazájukkal szemben a kettős kötelességteljesités terheit. Az óhaza fájdalma nekik is fáj, a távollevő édesanya jajszava százszorosan sebzi szivüket. Repesve sietnek segítségére ők, akiknek a haza már talán csak gyermekkori édes emlék, csak bölcsődal zümmögése, egy vidék fájó képe. E vékony pókhálószálakkal a haza mégis örökre magához kötözte őket. Az amerikai magyarok térben és sorsban messze kerültek tőlünk, de uj, gazdag hazájukban sem feledték el megtiport, szenvedő, megalázott hazájukat. Gyászunk legsötétebb napjaiban az amerikai magyarok végezték a csonka ország mellett a leghatásosabb propagandát, ök voltak az elsők, akik tiltakoztak a trianoni béke ellen, mikor küldöttségbe mentek Wilson elnök elé. Nekik köszönhetjük, hogy a revízió gondolata átment az amerikai köztudatba és hogy annyi kiváló személyiséget — akik közül elég Borah szenátort említeni — nyertek meg a magyar ügynek. Eleven propagandájuk legnagyszerűbb emléke, hogy saját összegyűjtött filléreikből két szobrot is állítottak Kossuthnak, egyet Clevelandban, a másikat NewYorkban és rajongó magyar szivük ujabb tanújele, hogy az amerikai függetlenségi és polgárháborúban résztvett magyarok emlékére fákat ültetnek NewYork egyik terén. Az amerikai magyarok megérdemlik, hogy — amint ők sem felejtették el a magyar hazát — mi is számon tartsuk statisztikán kivüli, de édes testvéreinket. Az amerikai magyarok megérdemlik az itthoniak háláját, elismerését és megérdemlik azt, hogy itthoni testvéreik megismerjék az amerikai magyarok nemzeti szellemű intézményeit, egyházait, egyesületeit, Irta: Dr. EŐRSI JUL1A »Lajos királyné Mária, hogy hallá meg az ura elveszisit . . . ijjel Budából kimene.« így szól Verancsics Antal, a korszak tökéletes tudású diplomatája. A mohácsi csata után következő nap, augusztus 30-án éjjel már tudták Budán, hogy a király elesett, a csata elveszett. Csöndesen indultak a budai németek a királyné szekerei után Pozsonynak, a magyar polgárok pedig megmaradván Budában, óhajtoztak Zápolya János után. Budavárát ötven lövész őrizte. A csata után alig volt vidék, ahol több maradt volna ötven lövésznél. Egy asszony volt az első, Mária királyné, aki a gyász kábultságában is észrevette, hogy nincsenek vesztegetni való pillanatok, ha az országot vissza akarja szerezni. Másnap már megindultak követei testvéréhez, Ferdinandus ausztriai herceghez, hogy jöjjön és vegye birtokába a földet. Ámbár uralkodó királyné maradhatott volna, újra kendőjébe kanyaríthatta volna az országot, hiszen Zápolya János erdélyi vajda, aki Lajos halála után pár hétre koronázott királya lett az országnak, újra meg újra megkérte a kezét; Thurzó Eleknek Bajmóc várát igérte, ha megszerzi számára Mária kezét. Mária látta, hogy az ország csonka, a szultán Budában élvezi Mátyás-rész Dianáját és tűzmesterei Esztergomig vetik előre a csóvát . . . nem akart férjhezmenni. János király kezet csókolt a szultánnak a mohácsi mezőn a harc után, amikoron megérkezett a mezőre. El is fogadta Szolimán bókjait, sziveskedését és keleti nyelvű áradozását, amivel hűbérül kinálta neki Magyarországot. De követei Ferdinándnál igen keményen kívánták az egyesült erőt, amivel visszaszoríthatják a törököt. János követei a signorinánál és a pápánál is megjelentek, Jozefics zenghi püspök az elfoglalt ország régi határai visszaszerzését kövételte Rómától és Velencétől, attól a két országtól, amelyik vagy török ellen vagy török mellett, de állandó lázban volt. Ferdinandus nem is tudott volna soha érvényesülni hazánkban, ha csak nem esküdött volna meg, hogy az