Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 5. szám - A trianoni igazságtalanság jóvátételét követelte a Reviziós Liga országos nagygyűlése

1932 május MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 képezte a beszélgetés és a vitatkozás tárgyát. Károlyi elmondta a terveit, elmondta, hogy elérkezettnek látja az időt arra, hogy a hatalmat kézbevegye és ezzel azért fog élni, hogy kijelentse, hogy az uj kormány az antant pártjára áll és hogy az összes frontokon, ennek konzekvenciájaképen letéteti a fegyvert a magyar katonákkal. Kifejtette, hogy a nemzetiségi kérdést is meg akarja oldani ngy, hogy föderalizmust hirdet, ahol pedig a nemzetiségek többségben vannak, ott autonómiát ad nekik. Feldúlt lélekkel hallgattam fejtegetéseit, ugy éreztem, hogy a magyar nemzet történelmének egyik legnagyobb katasztrófája elé vezet mindaz, amit elmond, ugy éreztem, hogy prófétai jövőbelátás szállja meg lelkemet és mindenáron arra törekedtem, hogy lebeszéljem terveiről. Kifejtettem előtte, hogy ha ő ezt megteszi anélkül, hogy biztos garanciái lennének az antant részéről, hogy ezen lépését azzal fogják honorálni, hogy Magyarország területét kimélik, amint nem tagadta, hogy ilyen biztos garanciái nincsenek, akkor az antant semmibe sem fogja venni az ő szándékait és akkor a katonák fegyverletétele következtében forradalom söpör végig az országon. Ránk fognak törni nak, hosszú gyaloglás után egy hegyre értünk, ahonnan az éj sötétjéből még egy utolsó pillantást vetettem otthonomra, arra a községre, amelyben életem legjavát leéltem. Leültem utoljára az erdélyi rögökre, s ugy éreztem, hogy otthonommal együtt Erdély is elveszett. Az volt az érzésem, hogy magam előtt látom Károlyinak a sötét alakját, magam előtt látom a vérző csonkaországot, amelyet az ő tehetetlensége, az ő gonosz hiúsága tett tönkre. Elhatároztam, hogyha van még ennek az életnek célja, ugy az csak az lehet, hogy azt, amit magyar emberek hiúsága, magyar emberek gonoszsága és lelkiismeretlensége ezeréves birtokállományával szemben könnyelműen elkövettek, azt jobb idők jöttével visszaszerezzük. Akkor lementem a hegy csúcsáról és elindultam a revízió útjára. (Bethlennek ennél a kijelentésénél újra tapsorkán támadt.) — Sok százan, akik ma itt ülnek és sok ezren, akik az országban vannak, hasonló élményeken mentek keresztül. Sokan vannak, akik érzik, hogy MagyarA revíziós nagygyűlés elnöki asztala. (Középen gróf Bethlen István. Tőle jobbra : Sztranyavszky Sándor, báró Perényi Zsigmond, Sebess Dénes, gróf Klebelsberg Kunó, Márkus Miksa, Lázár Andor. Balra: Nagy Emil, Lukasich Géza, Lázár Ferenc, Kossalka János, Hevesi Simon) összes szomszédaink és akkora területet fognak az ország testéből kivágni, amekkora éppen jólesik nekik; — Azt is megmondtam, hogy Nyugatmagyarországot Ausztriához fogják csatolni és ha Ausztriát is ugy megcsonkítják, mint minket, eljön az az idő, amikor Ausztria Németországhoz csatlakozik. — Károlyi Mihály megdöbbenéssel hallgatta fejtegetéseimet, s a végén a szemem közé nevetett. »Elindultam a revízió útjára !« — November 3-án falusi otthonomban tartózkodtam, s a nap folyamán nagy tömegekben érkeztek haza a román katonák, estefelé kigyulladtak az intelligencia házai, jómagam is családommal együtt menekülni voltam kénytelen. Gyalogszerrel indultam utország feldarabolását nem a nemzeti kérdés, nem a wilsoni pontok igazságos végrehajtása, hanem magyar emberek gonoszsága és szomszédaink részéről ezen gonoszságnak fenékig való kihasználása idézte elő. Ne csodálkozzék tehát a világ, hogy mi, akik tiztizennégy éve ilyeneken mentünk keresztül, sohasem fogjuk elhinni, hogy igazság az, hogy a nemzetek önrendelkezési joga követeli azt, hogy Magyarország térképe ugy nézzen ki, ahogy ma kinéz, bizonyitani tudjuk történelmileg saját tanuságtételünkkel, hogy a dolog nem igy következett be. Tizennégy év telt el azóta, keserves nyomorúságokkal, szenvedésekkel teljes tizennégy év, olyan tizennégy év, amilyet a nemzet ezeréves történelmében sohasem élt még át.