Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 1. szám - A közép-európai kérdés megoldása

MAüYAR KÜLPOLITIKA 1932 január Céljának elérését azáltal látja legjobban biztosítottnak, ha teljes lélekkel támogatja a Magyar Revíziós Liga uj honfoglalást előkészítő munkáját. Ezért egyhangú lelkesedéssel kimondja, hogy megalakítja a Magyar Revíziós Liga helyi szervezetét: a Székesfehérvári Magyar Revíziós Ligát. A javaslat elhangzása után a hallgatóság mint egy ember állt fel és szűnni nem akaró taps és éljenzés közepett fogadták azt el. Ezután a társadalmi egyesületek nevében Tőke István, a Gazdakör elnöke, Weiss Miksa, a Kereskedelmi Csarnok elnöke, Süveges István, az Ipartestület elnöke, Weivold József a keresztényszocialista munkások, majd Juhász Gyula az ifjúság nevében szólalt még fel. A közép-európai kérdés megoldása Irta: HALÁSZ ALBERT A világháború utáni békeszerződések az osztrákmagyar közös vámterületet — melynek kiterjedése 607.000 km2, lakossága pedig 1910-ben 52 millió volt — hét részre osztották. Szétosztották pedig ugy, hogy nemcsak a háborúkkal megszerzett osztrák tartományokat önállósították, vagy más területekhez kapcsolták, hanem elkövették azt a hibát, hogy a földrajzilag, gazdaságilag és történelmileg egységes magyar birodalmat is szétosztották. Fokozódott még a baj azáltal, hogy az uj vámterületek egymással szemben elzárkózó gazdasági politikát követtek és mindenáron arra törekedtek, hogy megakadályozzák az egyes területek közötti szükségszerű forgalmat. A világháborút követő években kereskedelmi megállapodások nélkül vamtilalmakkal és behozatali engedélyekkel operáltak, a későbbi években kötöttek ugyan kereskedelmi megállapodásokat, de ezek a megállapodások csak ideiglenes jellegűek voltak, mert hiszen hathónaponként fel lehetett őket bontani. Ma pedig az a helyzet, hogy még ilyen hathónapos megállapodások sincsenek, hanem az úgynevezett kontingentálási rendszerre tértek át, ami végeredményében az ókori csereforgalom visszatérését jetenti. A bizonytalanság termelési krízist, a termelési krizis pedig fogyasztási krízist vont és von maga után. A középeurópai népek érzik, a közgazdasághoz értő emberek pedig látják, hogy ez a helyzet tarthatatlan, ezen valami módon változtatni kell. A megoldást azonban igen nehézzé teszi, hogy a középeurópai kérdés gazdasági megoldása csakis a politikai kérdésekkel egyidejűleg és velük kapcsolatban valósitható meg. Kétségtelen, hogy a gazdasági megoldás csak az lehet, hogy ezek a területek egymással stabil alapon lépnek gazdasági összeköttetésbe, vagyis hogy egymással hosszabb időre szóló és legalább 10 évig fel nem mondható kereskedelmi szerződéseket kötnek. Jobb ennél, ha preferenciális alapon történik a megállapodás, de még jobb volna, ha egymással vámuniót kötnének. Ezekben a stabil szerződések esetében a termelés biztos alapon volna kalkulálható, tehát a termelés fokozódnék, ami a fogyasztás növekedését vonná maga után. A gazdasági közeledést célzó és a termelés biztonságát előmozdító megoldások körül az osztrák-német vámuniós terv óta, vagyis 1931. év eleje óta mindinkább a vámuniós megoldások nyomulnak előtérbe. A német-osztrák vámuniót Franciaország politikai okokból meghiúsította és a francia politika ma arra törekszik, hogy Ausztriái egyéb országokkal, főleg Magyarországgal és Cseh-Szlovákiával hozza politikai és gazdasági kapcsolatba, mert ezzel megakadályozhatja azt a lehetőségei, hogy Ausztria a Nemetbirodalom kötelékébe kerülhessen. Magyar szempontból azonban nem lehet ezt a megoldást a legkedvezőbbnek tekinteni a vámuniós megoldási lehetőségek között. Magyarország ma már.nem tisztán mezőgazdasági állam, hanem nagy iparral is rendelkezik és nem lehet az ország érdeke az, hogy visszafejlődjék tisztán agrárállammá. Másodszor Magyarország földrajzi fekvése és Budapest centrális földrajzi elhelyezkedése ebben a vámuniós kombinációban nem fejthetné ki hivatását. Ezt a vámuniós tervet csak akkor lehetne magyar szempontból előnyösnek tekinteni, ha az alakuló vámunió Ausztrián, Csehországon és Magyarországon kivül még Romániát és Jugoszláviát is magába foglalna. Ez a vámuniós terv ámbár kedvező volna Magyarországra, de főleg Csehország érdekeit szolgálná, mivel a kifejtett cseh nagyipar igen nagy vámmal védett fogyasztóterületet kapna. Magyarország szempontjából azonban nem ez a vámuniós terv tartható a legkedvezőbbnek,*) hanem az a vámunió volna a legkedvezőbb, amely Magyarországot, Romániát és Jugoszláviát foglalná egy vámunióba. Ebben a*. esetben három aktiv agrárjellegű és iparilag passzív jellegű terület egyesülne. Ebben az esetben tehát egy erősen aktiv agrárjellegű és erősen passzív ipari jellegű vámterület keletkezne. Ennek a megoldásnak legfőbb előnye az volna, hogy az uj nagy vámterület iparát fejleszteni tudná, másodszor hogy ez a 40 millió lakosú vám terület befogadóképességénél fogva kedvező kereskedelmi szerződéseket tudna kötni az ipari államokkal. Ebben a vámuniós tervben az ország földrajzi fekvése, Budapest centrális elhelyezkedése megtalálhatná a maga hivatott ságát. Az elmondottakban a következő vámuniós terveket vizsgáltuk : 1. Ausztria - Magyarország és Csehország vámunióját 2. Ausztria—Csehország—Magyarország, Románia és Jugoszlávia vámunióját. 3. Az agrárblokk vámuniót, vagyis Magyarország— Románia és Jugoszlávia vámunióját. A vámuniós tárgyalásokban Magyarország igen nehéz helyzetben van, mert hiszen Magyarországtól a világháború után elvették területének 72%-át és lakosságának 64%-át. Magyarország tehát nem mehet bele olyan vámuniós megállapodásokba, amelyek a mai állapotot hosszabb időre megrögzítenék. Magyarország csak ugy mehet bele ezekbe a vámuniókba, ha követelései politikailag kielégítést nyernek. Egyetlenegy magyar kormánynak sem sikerülne az ország közvéleményét megnyernie olyan vámuniós megoldáshoz, amely vámuniós megoldásban a trianoni határok változatlanul megkövesednének. A legkevesebb, amit megkövetelhet Magyarország, az az volna, hogy a megalakítandó vámunióban az elvett területrészek teljes önállóságot kapjanak, vagyis a keletkező vámunióban Felső-Magyarország Erdély, a Szerbiához kapcsolt magyar terület, Horvátország és az elkapcsolt N yugat-M agyarország a többi szerződő területekkel, vagyis Ausztriával, Cseh-Morvaországgal, Romániával, Jugoszláviával és a mai Magyarországgal, mint teljesen egyenrangú és önálló felek szerepeljenek. *) Halász Albert : Egy nagyobb vámterület kialakulásának lehetősige Közép-Ettrópában. Hurlape^t. 1931. Zürichbe tzrSZÍJTl Hungária Penzióban Magyar konyha! Magyar kiszolgálás! Zürich, Zffliringerstrasse 21