Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 1. szám - A közép-európai kérdés megoldása

1932 január MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 »Utolsó csepp véremig../' Magyarok idegenben — 1700 körül A magyarok itthon mindig sóvárogva gondoltak elmaradt testvéreikre, csak a távollévő magyarok sóvárgása a haza után volt ennél égetőbb. A magyarság sohsem feledte el az őshazában maradi testvéreit, sohsem szűnt meg gondolni rájuk, rokontalanul, árván : mindig hitte, hogy rátalál valamikor azokra, akiktől elszakadt. Angol, német, olasz, meglehet, gyökeret verhet idegen földön. Magyar, ha elszakad véreitől, csak szélkergette levele marad az ősfának, melyen termett. Idegenben, szerencsés, vagy — inkább — szerencsétlen sorsában, sem változik. Bizonysága ennek az a levél, melyet Torkos József, soproni, később győri evangélikus prédikátor magyarul közöl 1745-ben megjelent latin könyvében, ahol a világon élő magyarokat számonveszi. A levél, melyet nem kell fejtegetni, nem kell magyarázni, hogy kitűnjék belőle a magyar jellem szilárdsága, mocsoktalan lovagiassága, férfias hite, jósága és égő fajszeretete, a következőképen szól : Szerelmes édes Atyámfiai! Istentől szerentsés jó egészséget s hoszszu életet kioánok kegyelmeteknek. El-unván az Heverést 1710-dik Esztendőben indultam szerentsém keresésére Moldván által Kozák-Országba, és a' mint a' régi Magyar Históriáink tartják, a' Scythiai birodalomban, és azon Esztendőben teleltem egy Kozák urnái Michord névii városban, ki-is igen nagy gazdagságú ember, mivel vagyon néki hét-száz fejős tehene, tizen-négyezer Juha, Ezer hét-száz kantza lova, száz hetven öt paripája és kimondhatatlan gazdagsága. Ezen Uri ember kegyességéből mentem a Bálthicum tenger mellé háromszáz mértföldnyire Peterburg nevű városban, a' holott-is találtam a Felséges Muszka Tsászárt, és ezen felséges Urnák parantsolatjáböl kezdettem a Muszka nyelvnek és írásnak tanulásához, mellyel meg is tanultam, mind olvasni tudok, mind irni és beszélni Muszka nyelven, és azt meg-tanulván, lettem Fő Hadi Tiszt, most-is azon tisztel fungálok. Fizetésem esztendeig kétszáz ötvennégy Magyar Forintok, nyoltz paripámra szénám, abrakom, két szolgámra fizetésem. Ezen Peterburgból kommendéroztattam hajókon a' Volga vizén, melly-is Scythiában a Tanais folyó vizén tul száz mértföldnyire esik, a Cáspium tengerre, mely tengeren-is a' rettenetes szélvészek miatt kétszer szenvedtem hajó-törést, de ISTEN ö szent Felsége életben meg-tartott, mivel a tengernek habja, deszkákra kapván ki-vetett a partra. Mostan Felséges Uram, hadaival lakom Persiában Szulák nevű, helyben, az honnét az Ararát hegye, mellyben a' Noé barkája meg-akadott, látszik, melly-is Magyar-Országtól esik, hét, vagy nyoltz száz mértföldnyire. Táplál a reménység, hogy valamikor él-hagyott édes Hazámat 's Nemzetemel meg-lássam. Ezen Farkas Máthé nevű Hiripi ember, negyven esztendeig volt a' Kubáni Tatár rabságában, onnét pedig esett rabbá a' Kutya fejű vagy Kálmuk nevű Tatárok' kezébe; az holott-is azon Kutya fejű Tatárok kámjánál, kinek neve Juka, raboskodott, onnét ISTEN isudájára ki-szabadult, és szökött Asiába Asztrakánba ; Én pedig őszszel ki-szálván a' tengeri Gályáról mentem azon Városba, és véletlenül reá találtam, és igen meg-örüllem, hogy ollyan idegen Országon engedett ISTEN énnékem Magyart látnom, az holott Magyar-Országnak még hire is ritkán hallalik, és ezen szegény embert vittem magam Kvártélyomba, az holott tartottam és tápláltam, velem, lévő Strása Vitézeknek, Szolgáimnak és író Deákomnak megparanlsoltam, hogy senki boszszusággal ne illesse, és Tavaszkor, mikor a' tengerre kellett hadakozni mennem, elbotsátottam, és késértettem mellette levő rab társával együtt Száz mértföldnyire, és adtam néki utra-való elegendő kéltséget, és énnékem erőssen meg-esküdt, és magát meg átkozta, hogy ezen levelemet Nemzetségemnek Szikszó Városába el-viszi: Én-is ötet meg átkoztam, hogy az ISTEN ölet ölje meg hirtelen halállal, ha az én Levelemet Nemzetségemnek meg-nem adja ; azért a' ki ezen levelemet fogja olvasni, mondja-meg neki, Hitirölés átkáról emlékezzék-meg, fogadását leljesitse-bé. Kigyelmeteknek, ha unalmas nem lészek, ezen Országnak dolgairól és szokásiról mulatságnak okáért egy keveset irok. Mivel a Historicusok irják, hogy a Magyarok s Hunnusok Scythiából jöttének Európába, én ezen országokban tudakztam, hol laklak azok a Magyarok, lakó hellekre reá akadtam, Lakások volt a Volga vize mellett, fövényes, erdőtlen helyen, mindazonáltal szép házakban laktanak, mivel ma is a főidben kályha darabok ollyak találtatnak, a kiből nálunk uj keresztény korsót isinálnak, Téglák pedig igen szélessek, szépek, mellyből meg-esmérhetni hogy derék házakban laktanak. A Magyarok király ja pedig lakott Kuma nevű folyóvíz mellett, mellynek palotái fóllehet rongyosak, de még ma-is fenn állanak, és azon falu helyét ül való Pogány nyelven hivfák Magyarnak ; Magyar nyelven pedig sehol nem beszélnek sem Magyar faluk nintsenek. A mint pedig a Magyar Kalendárium irja, hogy Anno 445. viszsza tértek Scythiába azon Magyarok, le-telepedtenek a Chrimi Tatárok közt. Most Chrimben a Tatár Chán protectiója alatt hét Magyar Faluk vágynak, mellben Magyarul beszélnek. Én azon hét falukban voltam-is, ollyan Ország pedig a hol Magyarul beszélnének több nintsen a mi Magyarországunknál. Ezen az Országon sok búlvány-imádó Nemzetek vágynak, Tsuvás és Mordva névű nemzetek, kik Imádság helyéSlimson, az Egyesüli Államok külügyi államtitkára képviseli az Uniót a genfi leszerelési konferencián.