Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 3. szám - A középeurópai kérdés megoldása

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1932 március A középeurópai kérdés megoldása Irta: Halász Albert A német—osztrák vámuniós terv óta, melyet Németország 1931. év elején igyekezett megvalósítani, az egész európai közvélemény, de főleg a franciák éber figyelemmel kisérik a középeurópai gazdasági és politikai helyzetet. Az első esetben, mikor Németország magába akarta olvasztani Ausztriát, sikerült a franciáknak ezt meghiúsítani, de félnek attól, hogy jöhetnek olyan államcsoportosulások, hogy ezt majd megakadályozni nem tudják. Ezért a francia politika ma minden erejével arra törekszik, hogy Ausztriát valamely más csoportosulásba vonja be és ezzel a német—osztrák terv megvalósulását véglegesen lehetetlenné tegye. Először osztrák—magyar, majd osztrák—cseh—magyar államcsoportosulás tervét vetették föl a franciák, de legújabban a Tardieu-féle francia terv szerint a csoportosulásban még Románia és Jugoszlávia is résztvenne. Vagyis a Tardieu-terv szerint megalakítandó volna az osztrák—cseh—magyar—román— jugoszláv vámszövetség. A jelen pillanatot a franciák különösen alkalmasnak találják tervük megvalósítására, mivel Magyarország és Ausztria igen nehéz gazdasági helyzetben vannak és pénzügyi megsegítésre szükségük volna. Szükség van arra, hogy Közép-Európa népei gazdaságilag és politikailag közelebb kerüljenek egymáshoz, de nem vezetne eredményre, ha ez a megoldás a kényszer hatása alatt jönne létre és a békeszerződések hibáit nem igyekeznének ióvá tenni. Tévednek azok és nem jó szolgálatot tesznek Közép-Európa népeinek, akik a vámszövetség megalakítását a politikai kérdések teljes kikapcsolásával vélik megoldhat óknak. A polit ikai kérdések kikapcsolása a vámszövet séget labilissá tenné, mert nem adná meg azt a politikai Tardieu francia miniszterelnök nyugalmat, mely a gazdasági virágzás megindulásának és tartósságának alapfeltétele. Kétségtelen, hogy ez az öt országból tervezett vámszövetség, mely Közép-Európa nagy részét magában foglalná és amely az osztrák—magyar közös vámterület megnagyobbodott területben való fölélesztését jelentené, nem volna hátrányos Magyarországra nézve. Igaz ugyan, hogy ez az uj vámterület más gazdasági struktúrájú volna, mint a régi osztrák—magyar közös vámterület. A régi osztrák—magyar közös vámterület ugyanis passzív agrár jellegű volt, míg a tervezett vámterület aktív agrár jellegű lenne. A mi szempontunkból ez a vámterület csak komoly politikai eredmények esetében volna támogatható. Magyarországra nézve, de Jugoszláviára és Romániára nézve is gazdaságilag az agrárblokk-vámunió, vagyis Magyarország, Románia és Jugoszlávia vámuniója volna a legkedvezőbb. Ez az agrárblokk-vámunió sokkal könynyebben is Arolna megvalósítható, mert gazdaságilag egyérdekü államok szövetsége sokkal könnyebben keresztülvihető volna. Ez a vámunió ugyanis mind a három ország minden gazdasági érdekének előnyére szolgálna. Mindegyik országban épugy szolgálná a mezőgazdaság, mint az ipar és kereskedelem érdekeit. Az agrárblokk-vámunióban mindegyik ország ipara egyenlő eséllyel fejlődhetnék. Az agrárblokk-vámuniónak közel 40 millió lakosa lenne, melynek ipari fogyasztása olyan számottevő, hogy a saját ipari termelésének fejlesztése mellett az ipari államok is szükségét éreznék annak, hogy vele kereskedelmi szerződéseket kössenek. Az agrárvámuniónak tehát nem ütközne nehézségébe, hogy a mezőgazdasági termények elhelyezésére kedvező szerződéseket köthessenek. Az agrárblokk-vámunió lehetne az a kristályosodási pont, amely Ausztriával és Csehszlovákiával preferenciális vám szövetséget köthetne s amelyből a pán-európai vámszövetség megvalósulása kiindulhatna. Bármilyen vámszövetség valósulna is meg, az csak akkor szolgálná Közép-Európa, illetőleg Európa népeinek javát, ha az a vámszövetség vagy vámunió politikai kiengesztelődést és politikai nyugalmat jelentene KözépEurópában. Ezenkívül elengedhetetlen feltétel volna az, hogy stabil gazdasági állapotokat teremtsen, ami csakis ugy volna lehetséges, ha az államok egymással vámunióba lépnének, vagy pedig 15—20 évre szóló vámszövetséget kötnének egymással. Az ideiglenes megállapodások — bármilyen jóhangzásu megnevezést válasszanak számukra — Közép-Európa lakosságára előnyt nem jelentenek. A középeurópai vámszövetség tervének hivatalos formában való felvetődése a magyar kormányt arra kényszeríti, hogy tájékoztassa és felvilágosítsa a küllőidet Közép-Európa mai valódi állapotáról. Ez a magyar kormánynak kötelessége volna és jóvátehetetlen hibát követne el, ha ezt elmulasztaná. A trianoni békeszerződés is főleg a külföld tájékozatlanságából és félrevezetéséből keletkezett. Kár volna, ha ez a mulasztásunk egy második Trianonhoz vezetne. A külföld tájékozatlanságát kell kiolvasnunk Tardieu március 5-én a francia külügyi bizottságban a középeurópai helyzetről tartott beszédéből, melyben a következőket mondotta : »Arról van szó, hogy véget kell vetni annak az állapotnak, amely egy olyan területet darabolt szét, amelyet a természet egységesnek teremtett, le kell rombolni a vámfalakat, meg kell akadályozni mesterségesen tenyésztett iparok fejlődését és meg kell akadályozni, hogy nagy országrészek megfulladjanak, mert nincs fogyasztópiac termelésük számára.« Kétségtelen, hogy Tardieu összetévesztette a magyar birodalmat az osztrák-magyar monarchiával. Kétségtelen továbbá, hogy Tardieut cseh oldalról tájékoztatták.