Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 3. szám - A szellemi leszerelés

1932 március MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 XA szellemi leszerelés Irta: DR. FALL ENDRE, a Magyar Revíziós Liga ügvvezeiő igazgatója A jelenleg Géniben ülésező leszerelési konferen­ciának, amelynek határozata döntő hatással lesz az emberiség fejlődésére, van egy igen érdekes és nagyon fontos mellékhajtása: az u. n. szellemi leszerelés kérdése (I)ésarmemcnt morál). Nagyon fontos kér­dése ez az egész konferenciának s bár a magyar lapok s többé-kevésbé a külföldi lapok is, elhanya­golják a vitáknak az ismertetéséi, mégis kitűnik az elhangzott beszédekből, hogy eme pont körül a kö­zeljövőben nagy viták várhalók s esetleg egyike lesz azon kicsiny narancshéjaknak, amelyeken a konfe­rencia elcsúszik. Különösen az utódállamok: Cseh­ország, Lengyelország, Románia és Jugoszlávia he­lyeznek nagy súlyt a kérdésre s az általános vita keretén belül minden egyes szónok a morális lesze­relésre fektette a fősúlyt. A kérdés fontosságára mi sem jellemzőbb, mini az a tény, hogy Genfben egy külön bizottság ala­kult, amelynek cime: > Le Comité de Patronage des journées pour le désarmement moral«. A bizotlság a következő tagokból áll: Elnök: Giuseppe Motta — a svájci köztársaság elnöke; alelnök: Zaleski lengyel külügyminiszter; tagok: Aguero Y Bethancourl, Kuba berlini minisztere; Benes, cseh külügyminiszter; Christian Lange, Norvégia delegátusa, az Interpar­lamentáris Unió főtitkára; Jósé Carlos de Macedo Soares, Brazilia volt minisztere; Salvador de Mada­riaga, Spanyolország képviselője és minisztere; dr. Péter Münch, dániai külügyminiszter; Emerich Pflügl, osztrák meghatalmazott miniszter; Vicomte P. Poullet, belga miniszter és A. S. Yrjö-Koskinen báró, Finnország külügyminisztere. E kérdést a lengyel kormány vetette fel 1931 szeptember 17-iki levelében, amit a Nemzetek Szö­vetsége íölilkárának küldött. A levélhez egy memo­randum volt mellekelve. melyet a főtitkár 1931 szep­tember 23-án a Nemzetek Szövetsége összes tagjai­val közölt. A leszerelési konferencia alatt a lengyel kormány részéről Zaleski egy ujabb memorandumot oszlóit szét 11J32 február 13-án, amely rövidebben ismerteti az előző memorandum szövegét. Ennek a memorandumnak köszönhető, hogy a leszerelési általános vita a lefegyverzés kérdéséről át­tért a morális leszerelés kérdésére. A morális lesze­relésre vonatkozó lengyel memorandum olyan fon­los kérdésekkel foglalkozik, amelyek a trianoni Ma­gyarországot elsősorban érdeklik. így többek közölt a lengyel memorandum a következő sorokat tartal­mazza: »Különböző elemek és körök veszedelmes propagandája mindjobban elmérgesiti az egyes ál­lamok egymás közölli viszonyát, minek következ­ménye a gyűlölködés és a kölcsönös bizalmatlanság fokozódása. Felmerül a kérdés, hogyan lehet ezt a veszedelmet elhárítani? Ezért a lengyel kormány a jelen memorandummal fel akarja hivni a többi ál­lamok kormányainak figyelmét a szellemi leszerelés fontosságára és szükségességérc*. Ezt követőleg a lengyel memorandum a morális leszerelés érdekében szükségesnek larlja. hogy a különböző államok belső törvénykezésüket oly módon változtassák meg, hogy azok alkalmasak legyenek a nemzetközi együttműkö­dést előmozdítani. A memorandum szerint tehát az egyes törvénykönyvekből ki kell küszöbölni mind­azokat a paragrafusokat, amelyek kisebbségellenesek s amelyek a különböző államok együttműködésére zavarólag hatnak. A memorandum a morális leszerelés érdekében kívánatosnak tartja az egyes államok tankönyvei­nek revízióját is oly értelemben, hogy azokból mind­azok a kitételek töröltessenek, amelyek búrmely népre sértők lehetnek. Felállilandónak tart egy bizottságot, melynek az lenne a feladata^ hogy a szellemi leszerelés értelmé­ben vizsgálja felül a rádiót, a mozgóképszínházakat és a színházakat. Végül kívánatosnak ítéli a morális leszerelést a sajtó terén is s e célból felállítani óhajt egy nemzetközi bíróságot az újságírók részére. Lényegileg olyan kérdésekkel foglalkozik a len­gyel memorandum, amelyeket a magyar nemzet már tiz év óta követel s olyan hibákat, sőt helyesebben mondva bűnöket kiván kiküszöbölni az egyes álla­mok életéből, amelyek ellen a magyar nép az elmúlt tiz év alatt hiába küzdött, hiába védekezett. Az el­múlt tiz év szomorú tapasztalatai következtében min­den magyar ember előtt gyanús lehet az a tény, hogy a morális leszerelés kérdését a kisántánt legmesszebb­menő támogatásával éppen a lengyel kormány ve­tette fel s méltán merülhet fel az a gyanú is, hogy a morális leszerelés kérdése a revíziós mozgalom ellen irányul, mégis a magyar nép csak helyeselhet a lengyel memorandumnak, mert olyan kérdéseket óhajt megoldani, amelyekkel három és fél millió el­szakított magyar testvérünk igen sok könnyét tö­rölné le s egyben megakadályozná azt, hogy a világ közvéleménye minden nemes és becsületes magyar törekvést éppen a kisántánt sajtójának és rosszindu­latú propagandájának beállításában tévesen ismer­jen meg. Az elmúlt tiz év alalt a kisántánt-sajtó mást sem csinált, mint Magyarországról költött rosszhi­szemű hírekkel nyugtalanította a világot, majdnem szabályos időközökben adnak hírt legitimista puccs­törekvésekről, fegyvercsempészésről, így csak a leg­utóbbi időben is az egész világsajtót bejárta az a cseh forrásból eredő hir, hogy az osztrák határnál Magyarországnak szánl páncélautó-szállitmányt fog­laltak le. De kívánatos a morális Leszerelés a sajtó terén azért is, mivel a kisánlánt-államok sajtója ma is fék­telen gyűlöletet szit mindennel szemben, ami magyar. Eltekintve attól, hogy állandóan lázítanak az utód­államokban élő fajtestvéreinknek minden kulturális és vallási ténykedése és gazdasági törekvésével szem­ben, különösen a cseh és a jugoszláv sajtóban igen gyakran látnak napvilágot olyan cikkek, amelyekben a szláv népekel arra hívják fel, hogy a magyar népei szorítsák ki Európából, mert szerintük ez az ázsiai faj akadályozza meg az északi és déli szlávok egye­séi lését Az utódállamok kormányainak gyűlölete a ma­gyar és más kisebbségekkel szemben nemcsák az előzetes sajtócenzúrában, örökös lapelkob.zásbkban és lapbetiltásokban nyilvánul meg, haném abban is, hogy még magyarnyelvű tudományos szakkönyvekel sem engednek be az utódállamuk területére. Elkép­zelhető, hogy milyen lehet a magyar sajtó helyzete az utódállamok területén, ha a »felszabaditotU tótok vezére: Hiinka András azt irja a »Slovak« egyik

Next

/
Thumbnails
Contents