Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 3. szám - A békerevizió és a dunai terv

MAGYAR KÜLPOLim A ItlAOYAR REVÍZIÓS t,I«A If I V A TALON IÍAP.JA XIII. ÉVFOLYAM 3. SZ. BUDAPEST 193% MÁRCIUS /A békerevizió és a dunai terv (***) Győztes országok államférfiai hozzászoktak a béke és az élet feltételeinek diktálásához. Hozzászoktak ahhoz, hogy szavuk messzebbre hord és rémítőbb erejű, mint az ágyu. Milliókat Ítélhet szegénységre, földönfutásra, ezeréves kultúrát téphet meg, ezer éven át szerzett-szeretett hazát darabolhat csonka tagokra. Mindezt láthattuk, érezhettük, tulajdon bőrünkön tapasztalhattuk. Mi jobban tudjuk, mennyi kárt tehetnek az államférfiak, jobban tudjuk, mint ők maguk. Tudjuk azt is, hogy tehetnek másoknak olyan kárt, mely maguknak sem használj feldobhatnak olyan követ, mely tulajdon fejükre hull vissza. Közép-Európa államalakulatai : a világháború győzteseinek céltudatos és mindenáron való alkotása, melyben véglegesnek hitték az itteni népek és nemzetek rétegeinek elhelyezkedését, földrengésszerű morajlással jelzik az erők, népek egyensúlyának ingatag és mesterségesen alátámasztott voltát. Tardieu francia miniszterelnök a francia diplomácia elevenségével most olyan javaslattal állt elő, mely szerinte hivatva volna a megbontott és megbomlott Közép-Európa egyensúlyának helyreállítására Gazdasági egységbe akarja szorítani a »dunai államokat* és pedig nem puszta parancsszóval, mely a békeszerződés alkotásakor még korlátlan erejű volt, hanem olyan eszközzel, amit — a mai időben — éppoly kényszerítő erejűnek vél, mint a békekötéskor a francia győzelmi ittasság brennusi parancsszavát. KölcsönI ad a gazdasági egyezményt kötő államoknak. — Tavaszra — mondotta Tardieu, — egy dunai állam sem lesz abban a helyzetben, hogy visszautasíthassa e kölcsönt. »Kölcsön U ez a varázsszava a győzteseknek. A kölcsön forrasztja össze testvéri és gazdasági egységbe az ellenséges és elzárkózott Közép-Európái, a »dunai államokat«. A kölcsön és nem az igazságossá tett béke, a kölcsön és nem a másokon ejtett sérelem meggyógyítása, a kölcsön és nem a méltányosság, a kölcsön és nem a revízió. Nemcsak a mi eszünkben kapcsolódik össze a békerevizió és a gazdasági gyógyulás kérdése. Szerb oldalról kárörömmel hangoztatják, hogy Magyarország részvétele a Tardieu-féle tervben egyenlő a revízióról való lemondásával. Vannak viszont más hangok, melyek az ellenkezőjét hirdetik. Hervé Gusztáv, tekintélyes francia publicista, lapjában nyíltan kimondta, hogy minden kiegyenlítődési tervnek föltétele a magyar békeszerződés revíziója. Kinek van most már igaza? Tardieunak, a szerb hangnak vagy Hervének? A kölcsön jó dolog, ha arra szolgál, hogy vérszegény gazdasági életünkbe friss vérkeringést hozzon, öregeknek nyugalmat, fiatalságnak tért biztosítson. De hogy ezért odaadnók eszményünket, az egyetlen, végleges gyógyító irt, a magunk és egyúttal a »dunai államok« és egész Európa egyetemes orvosságát, a revíziót? Minden nagyvonalú politika, melynek Tardieu jóhiszemű terve egyik mozzanata lehet, csak a revízióra törekedhetik, merészebben vagy óvatosabban, nyíltan vagy félénkebben, csak arra utalhat. Tardieu tervét is csak ily értelmezésben fogadhatjuk el : mögötte a revízió távlatával. Minden reálpolitikus elfogadja a céljához vezető módozatokat, ha azok nem is véglegesek, de nem reálpolitikus az, aki az ideiglenes eszközök iránti mohóságában szeme elől téveszti a nagy célokat. A mi nagy célunk, mely egyúttal az egyetemes európai politika célja is; a revízió. És ezért a revízióért tudunk szenvedni is. Tudtunk vérezni a lövészárkokban a vállalt harc becsületéért, tudtuk fiaink százezreit nyomorékká és halottá lövetni, tudtunk nélkülözni, nyomorban és reménytelenül élni, tudtunk holtan is reménykedni a feltámadásban. Téved az a politikus, aki azt hiszi, hogy nem tudunk tovább várni. Szenvedésünk, böjtünk birásának határa nem ez vagy a másik tavasz, hanem a magyarság feltámadásának tavasza. Volt már sok nép, amely tűrt, szenvedett délibábokért. S vájjon mi nem tudnánk kitartani? Hiszen mi nem délibábot, hanem a régi Magyarországot látjuk szemünk előli s nekünk ez drágább minden Ígéretnél. Nem fogadunk el semmiféle tervet, mely a revízióról való lemondást foglalja magában, de hajlandók vagyunk elfogadni a tervet Hervé értelmezésében és a méltányosság és egyenlőség elve alapján tárgyalni mindenről, ami közelebb hozza a revíziót, »utját készíti és egyenessé teszi ösvényeit.* Ilyen megvilágításban a Tardieu-féle terv örvendetes, de ha csaléteknek szánják, akkor megmondhatjuk, hogy a magyar revízió semmiféle tál lencséért nem eladó.