Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 2. szám - All People's Association

1932 február HUNGÁRIA. LLOYD 13 Egy magyarbarát japán publicista halála Aibara Susumu, a Népszövetség tokiói irodájának titkára, a nagy magyarbarát japáni publicista, december 28-án Tokióban, párnapos szenvedés után tífuszban meghalt. A világháború befejezése után, mini egészen fiatal ujságiró az európai helyzet tanulmányozására adta magát. Elolvasott minden munkát, mely a háborús felelősség és a békeszerződések kérdésével foglalkozott. Anélkül, hogy életél)cn valaha magyar emberrel találkozott volná, anélkül, hogy nyelvünket ismerte volna, csupán a kezébe került idegennyelvü könyvek és forrásmunkák alapján megállapította, hogy a háború és a békekötések igazságtalanságai között a legnagyobb volt az, mely egy Európa keletén élő. az övével talán rokon népet érte. Mikor pedig erre a meggyőződésre jutott, lelkiismerete nem hagyta nyugodni és ugy érezte, hogy emberi kötelessége erre az általa felfedezett nagy igazságtalanságra saját nemzete és a világ figyelmét felhivni. A világ publicistái között talán ő volt az első. ki a trianoni béke revízióját követelte. Az elmúlt tiz év alatt majdnem minden héten cikkei jelentek meg Japán jelentősebb lapjaiban, melyekben a magyar ügy sürgős reparálását sürgette. Eleinte alig figyeltek fel reá, később azonban mind nagyobi) visszhangja támadt működésének. Sikerült jelentős politikusokat és publicistákat is megnyernie törekvéseinek. Részben az ő munkájának volt köszönhető, hogy Sumioka Tomoyoshival az élén megalakult Tokióban az ottani magyarbarátok szövetsége, a Daidó Társaság. Később már nem elégedett meg azzal, hogy a magyar ügy érdekében kifejtett működését csak szűkebb hazájára korlátozza, az egész világhoz akart szólni. Megtanulta az esperanto nyelvet, még pedig ugy. hogy rövid időn belül ennek a hatalmas lendületű nemzetközi kisegítő nyelvnek egyik legjeleA Dajdó (Magyar-Nippon Társaság) főidői szervezete. Az ülő sorban balról jobbra az első Kumataro Honda, volt bécsi és berlini japán nagykövet, mellette Oi Seigon altábornagy, a keletszibériai hadtest volt főparancsnoka. Az első álló sorban a középen áll a nemrég elhunyt Susnmu Aibara japán publicista. sebb müvelője lett. Most már ennek a nyelvnek a segítségével az öt földrész minden helyére eljuthatott. Esperanto nyelven küldte Magyarországról irt tanulmányait szét az egész világon. Levelezett mindenkivel, ki érdeklődést tanúsított a magyar kérdés iránt. Figyelme mindenre kiterjedt, ahol csak ugy vélte, hogy segítségére szükség van. Midőn a japáni császár koronázása alkalmával kiállítást rendeztek Japánban, elviselhetetlen volt számára a gondolat, hogy a nemzetközi pavillonban a magyar szinek hiányozzanak. Miután hazánknak az egész távoli Keleten hivatalos képviselete nincsen, közvetlenül fordult a magyar társadalomhoz és a Turáni Társaság utján anyagot kérve, maga rendezte meg a kiállítás magyar csoportját. Az ő közbenjárására sikerült bevezetni, hogy Szent István király napján a tokiói rádió leadóállomás magyar hangversenyt közvetítsen Végtelen nagy szerénységében ő maga sohasem szerepelt nyilvánosan, mindig másoknak juttatta a főszerepet, de mindenki tudja, hogy minden magyarirányu megmozdulásnak ő volt a lelke és irányitója. Tragikus véletlen van abban, hogy Aibara Susumu, ki egész életét a nemzetközi igazságtalanságok elleni küzdelemnek, a népek őszinte kiengesztelésén alapuló világbékének szentelte, fiatalon, munkaereje teljében, éppen akkor halt meg hirtelen, mikor egy ujabb háború szörnyűségei éppen az ő hazájából látszanak elindulni Azokat a gondolatokat, ideálokat és törekvéseket, melyeket Aibara Susumu szolgált, már semmi sem fogja többé elnyomhatni Japánban. Ezt látszik bizonyítani az a levél is, melyben Sumioka Tomoyoshi, a másik nagy magyarbarát japáni politikus közli velem Aibara halálhírét: — Most, hogy Aibara Susumu nincs többé, nekünk, akik itt maradtunk, megkettőzött érövet kell tovább dolgoznunk, mig nagy célunkat, a trianoni béke revízióját el nem érjük. Dr. Mezey István.