Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 1. szám - Franciák Magyarországról

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1932 január dásukat. Nekünk magyaroknak mindenesetre készen kell állnunk rá, hogy akár holnap, vagy holnapután olyan helyzetbe juthatunk, amelyben elő kell állnunk az igényeinkkel és követelnünk lehet az ellenünk elkövetett igazságtalanságok jóvátételét. Készen állunk erre a föladatra? Nem kicsinyeljük le a magyar revíziós mozgalom eddig megfutott útját. Értékelni tudjuk azokat az eredményeket, amelyeket a külföldön és belföldön elértünk. De nem tudunk attól a szorongó érzéstől szabadulni, hogy ez még mind kevés. Miért vesztettük el a békét Trianonban? Azért, mert a trianoni birák nem ismertek bennünket. Azért, mert Magyarország ellenségei fürgébbek, élelmesebbek voltak, mint mi, a békediktátum szerzői a csehek, románok és szerbek szemüvegén keresztül nézték közép Duna völgyének a problémáit. A nemzetközi közvélemény vájjon ma már más szemmel nézi azokat a kérdéseket, amelyeknek a megoldását Trianon olyan siralmasan és olyan tragikusan elhibázta? Ezt nem mérnők állítani. Mert a csehek, a románok, a szerbek ma is ott vannak mindenütt a saját torzító szemüvegükkel. Mi ólomlábon járunk. Földrehuz bennünket a szegénységünk és ami ennél is rosszabb, fatalista tétlenségünk. Csehországban például nem kevesebb, mint hét, külpolitikai célok szolgálatában álló folyóirat trombitálja világgá a cseh hazugságot. A cseh, a román és szerb hazugságtrombiták könnyen elnémíthatják a külföld fülében a magyar igazság panaszos hangját. Mit kell tehát tennünk? Meg kell erősítenünk a magyar igazság hangját. A most következő döntő időszakban minden újságnak, minden államférfinak, minden politikusnak, minden egyes állampolgárnak fokozott erővel kell végeznie azt a külföld felé irányított felvilágosító munkát, amely az egyetlen módja annak, hogy előkészítse a talajt a magyar igazság számára. A magyar igazságért megindított ostrom egyre fokozottabb hévvel folyjék addig, amig a célját eléri. Mert különben soha el nem éri a célját. Már a régi korban sem ment az ilyesmi másképen. Az a katona, aki a várfalhoz támasztott létra fele részén elvesztette a bátorságát, vagy bármi okból mérsékelte lendületét, egészen bizonyosan nem jutott föl a várfokra. Hanem a várárok pocsolyájában fejezte be az életét. Borah szenátor a trianoni békeszerződésről Borah szenátor a Szabadság- cimü amerikai magyar napilapnak legutóbb adott interjújában töbl)ek között a következő kijelentéseket tette: »A trianoni szerződés azoknak az elveknek a megsértésével jött létre, amely elvek alapján Amerika belekapcsolódott a háborúba és azt végigküzdötte. A trianoni szerződés se nem tisztesséf/es, se nem igazságos, se nem hasznos, mert az nem csak esztelen és méltánytalan, hanem károsnak fog bizonyulni azokra is, akiknek látszólagkedvezni kivan." Borah szenátor szavai azl mutatják, hogy éppoly élesen elitéli a trianoni szerződés készítőit, mint akár maga a magyar nép. Kifejtette, hogy a trianoni szerződés öl részre darabolta Magyarországol és több mint hárommillió magyar ember jutott idegen iga alá. Nem volt sem népszavazás, sem megkérdezés, egyszerűen kiszolgáltatták őket. Borah szenátor hangsúlyozta, hogy a központi hatalmak közül Magyarország ellenezte leginkább a háborút. Tisza annakidején tiltakozott ellene. A gazdasági válság káoszában sínylődő világ közvéleménye ragaszkodik a revízióhoz. Franciák Magyarországról A magyar kérdés mindjobban kezdi érdekelni a franciákat is, lapjaik, folyóirataik mind gyakrabban foglalkoznak magyar kérdésekkel, sőt könyvet is jelentetnek meg róla. Jegyezzük meg azonban mindjárt elöljáróban, hogy a francia irók még akkor is, ha a Magyarországgal szemben elkövetett igazságtalanságot el is ismerik s engak nyilt kifejezést adnak is, mégis a magyar kérdést majdnem kivétel nélkül gazdasági kérdésnek fogják föl, amelyen szerintük gazdasági intézkedésekkel : vámunióval, országok közti gazdasági kooperációval lehetne és kellene segíteni. A területi revízió gondolatát alig-alig merik fölvetni, hisz ők a legkisebb területi változtatásoktól az egész párizskörnyéki békemünek összeomlását s igy Európa fölött gyakorolt hegemóniájukat féltik. Ez ugyan a magyar visszakövetelések szempontjából édes kevés, de azért mindenesetre jellemző jelenség, hogy ők maguk is kezdik érezni a helyzet tarthatatlanságát, s megoldási módokról — habár egyelőre csak gazdasegi alapon — nyíltan kezdenek beszélni. Elképzeléseik azonban oly ködösek, olyannyira a képzelet határán mozgók s oly kevéssé megfoghatók, hogy merő tervezgetésnél alig lehet azokat egyebeknek nevezni. A hivatalos politikával szemben a lényegre nem mernek rámutatni. Még oly világos fő sem, mint a magyarbarát Philippe Lamour, a Plans c. nagyon elterjedt előkelő folyóirat főszerkesztője, aki ismételt cikkekben foglalt ugyan állást Magyarország igaza mellett, de a végső konklúziót nem vonja le. így a Plans decemberi száma is René Chatillon tollából »Lettre de Budapest« cimmel egy komoly cikket közöl, amelyben tárgyilagosan szól a magyar válságról s a középeurópai helyzet tarthatatlanságáról, amelyből azonban egyetlen kivezető útként a magyar—osztrák—cseh vám szövetséget jelöli meg. Persze francia befolyás alatt. Philippe Lamour pedig ugyanezen számban »Un livre de propagande« cimmel egy uj könyvet részesít erős kritikában, amely Jérőme Troud tollából »Charles I. empereur d'Autriche, roi de Hongrie« cim alatt most jelent meg Párizsban (Plon-nál) s amely igen átlátszóan legitimista propagandát szolgál. Lamour ezzel szemben azt állapítja meg, hogy bár Csehország Habsburg-ellenes vészkiáltásait nem kell komolyan venni, mégis a magyar kérdést nem az oldja meg, hogy egy 22 éves tapasztalatlan ifjú trónra kerül-e vagy nem? Az efajta állásfoglalásokkal szemben azonban teljesen revíziós párti Gábriel Gobron-nak ujabban kifejtett igen heves sajtóhádjárata, aki legújabban az »Evolutio>u c. folyóiratban »L'irrédentisme hongrois« cimmel kíméletlen támadásban részesiti a trianoni szerződések változtatását nem engedő hivatalos francia külpolitikát, a kapzsi kisántántot, s fenntartás nélkül elismeri a magyar irredenta jogosságát. A cikk végén azt kérdi, hogy vájjon a zsarnokok továbbra is büntetlenül dőzsölhetnek-e? Gobron főleg a francia baloldalnál igyekszik a magyar ügyet népszerűsíteni s ezt a célt szolgálja készülő nagy könyve is. Rokonszenves fogadtatásra talált Franciaországban Pethő Sándornak a »Les oeuvres représentatives« c. könyvsorozatban »Le comte Albert Apponyk cimmel megjelent tekintélyes müve, amelyet a kritika, élén a »Correspondenee Universelle«-Iel, élénk és szimpatikus figyelemre méltatott. A beható méltatás után a kritikusa igy kiált föl : Boldog az az ország, amelynek ily államférfiai vannak ! Mindenképen örvendetes jelenség, hogy ez a könyv is hozzájárul ahhoz, hogy a magyar ügy a francia közvélemény elé vitessék, amely azt úgyszólván teljességgel nem ismeri. Vitéz dr. Horváth Béla