Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 2. szám - Miért harcol Japán?

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA mi február világháború lesz-e ez, — mondotta — azt a jövő lógja megmulatni. S a történelem ujabb nagy szinjátéka most, szemünk láttára, már meg is kezdődött. A dráma színhelye a hatalmas kinai birodalom, amely négyszáznegyven millió lakosával és több, mint kilenc és félmillió négyzetkilométer területével tragikus gyengeséggel áll szemben a fenyegető veszedelemmel. A kincsekben gazdag, ősrégi kultúrájú országgal szemben áll szigetein összeszorulva, a terjeszkedés igyekezetétől fűtötten, szomszédja Japán, amely csodálatos gyorsasággal. Félszázadnál nem sokkal hoszszabb idő alatt tökéletesen magáévá lette a nyugati civilizáció minden eszközét. A nyugati hatalmak és az amerikai EgyesültÁllamok a mult század közepe óla, mindig szabad gazdasági terűiéinek lekinlellék Kánál és engedményeket, szabad kikötőket biztosítottak maguknak, hogy érvényesithessék gazdasági törekvéseikéi. E hatalmak mellett csakhamar Japán is, mint egyenrangú társ kért részt Kina kihasználásából. így azután az a régi kultúrájú, hatalmas birodalom, amely ez alatt az idő alatt mintha fejlődésében megállt volna, lassanként Ázsia Balkánjává lett, ahol a kuliura és civilizáció terjesztése nevében különböző hatalmak csak érdekterületeket láttak. »Kina az az ország volt, — mint egyik történetirója mondja, — amely országnak háborút üzentek, amelytől területeket béreltek, amely bánya- és vasúti koncessziókat adott, ahová csapatokat és hadihajókat küldtek. Nem vett részt azonban a világpolitika játékában, amely igen gyakran az ő rovására játszódott le. Nem ült a hatalmak asztalánál, hanem az asztalon feküdt, mint valami nagy kalács, amelyből mindenki annyit metszett, amennyit csak metszhetett" így volt ez a legutóbbi időig s hogy ezalatt szét nem hullott, nem vált valóságos gyarmattá, csak annak a versengésnek köszönhette, amely a gazdasági érdekeikre féltékenyen ügyelő nagyhatalmak között mindig fennállt. A kinai kultúra ősrégi, sokkal régibb a nyugatinál. A mi őseink, — mondotta Churchill volt angol kincstári kancellár egy izben — az angolszász törzsek még kékre lesiették testüket, mikor Kínában a kultúra már virágjában volt. S tragikus fordulata a sorsnak, hogy éppen azóta fenyegeti Kínát a legnagyobb veszedelem, mióta régi kultúrájának alapját megrendítették a nyugati eszmék. Az 19U-i kinai forradalom óta. amikor a hatalmas birodalom dinasztiája megbukott és Kina köztársasággá alakult, szakítva nagy vallásalapitójuknak Koníuciusnak hagyományaival, senki sem tudott rendet teremteni a hatalmas birodalomban, amelynek története azóta belső villongások története. Van egy régi kinai mondás, amely szerint, mikor már nagyon eltávolodtunk egymástól, ujrá közeledünk s mikor már sokáig együtt voltunk, újra elválunk. Mintha ennek a bölcs mondásnak az igazsága most is érvényesülne. A birodalmat fenyegető veszedelem egy táborba hozta az ellenkormányokat, a baj csak az, hogy kissé későn. Különösen az Egyesült Államoknak volt nagy érdeke, hogy a kinai kereskedelmet el ne zárják előle. Az európai hatalmak közül pedig elsősorban Anglia vigyázott a beLeg Kina épségére. Japán, a rá nézve félelmes versenytársak ellenére is, részint diplomáciai ügyességével, jó szerződéseivel, részint pedig háborús győzelmeivel, mindig meg tudta védelmezni Kínában levő gazdasági és politikai érdekeit. Ha kellett várt, ha kellett — engedett, de sohasem tévesztette szem elől, hogy az ázsiai szárazföldön való hatalom megszerzése vezet egyúttal a Csendes Óceánon való uralomhoz. A jelenlegi harc nem első szakasza Japán céltudatos politikájának. Az 1894—95. évi japán—kinai háború a többi között Formoza szigetét hozta meg számára, az 1901—5. évi orosz—japán háború következményeképpen Korea félszigete hullott az ölébe. Koreái először függetlenné lelték, majd Japán vazallus tartománya lett, végül megtörtént a végleges birtokbavétel. l'gyancsak az orosz-japán háború győzelmes befejezése óta vált szemmellálhatóbbá Japán gazdasági előnyomulása Mandzsúriában, amely Kínának természeti kincsekben gazdag, három tartományát foglalja magában Megkezdődöli Délmandzsuriáhan a japán vasútépítés, majd a vasúti részének japán helyőrséggel való őrzése és más különleges jogok biztosítása. A japán előretörés harmadik szakasza a világháború alatt történt, amikor Németországnak hadai üzenve, elfoglalta Csingtaut, a németek birtokában lévő kinai várost s megvetette Sangtung tartományban a lábát. 1915-ben pedig a kinai kormányhoz huszonegy ponlból álló követelést intézett s ennek elfogadására Kinát ultimátummal kényszcritelte Ez a hires huszonegy pont, amelyeknek keresztülvil lét azonban az Egyesült Államok megakadályozták, nemcsak Mandzsúriát, hanem egész Kinát Japán gyámsága alá helyezte volna s Japán Ázsiának vitathatatlanul egyetlen vezető hatalmává vált volna. 1922-ben azonban a washingtoni konferencián Japán is kénytelen volt a Kina területi épségét biztosító szerződéshez hozzájárulni, valamint továbbra is elfogadni a Kínában minden nemzetnek szabad kereskedelmet biztosító megállapodást. A céltudatos küzdelemnek mostani negyedik szakasza a világ gazdasági válságával esik össze. Kina a maga nemzeti életéért küzd. Európa gazdasági zűrzavar színhelye és a válság alatt szenved az Egyesült Államok is. A Népszövetség pedig elsősorban a leszerelés nagy kérdésével foglalkozik s a tanácskozásokon a japán kiküldöttek is szorgalmasan résztvesznek. Ebben a politikai és gazdasági helyzetben váll újra aktuálissá Japánban a mandzsúriai kérdés és a kinai probléma. Az időpont igen alkalmasnak látszik a kérdés megoldására. Mosl a nagyhatalmak, amelyeknek érdekei kockán forognak a távol Keleten, s amelyek megakadályozták Mandzsúria fegyveres meghódítását, a maguk bajával vannak elfoglalva. Azt pedig jól látták Japánban, hogy Mandzsúria békés gazdasági meghódításának egy másik halalom állt útjába. Nem a kinai birodalom, nem is a kínai katona, hanem a kinai paraszt. Mandzsúria lakossága az utóbbi évtizedekben megkétszerező dött s az a groteszk helyzet állt elő, hogy az anyaországban szüntelenül duló polgárháború nemcsak nem lazította meg Mandzsúriának Kínával való kapcsolatát, hanem megerösitetle. A polgárháború nyomorúságai elől menekülő kinai paraszttelepülők né pesitették be Mandzsúriát, melynek lakosságából most 30 millió a kinai, egy millió a koreai s mindössze kétszázezer a japán. Akik Mandzsúriában jártak, csodákat beszélnek a kinai paraszt igénytelenségé röl és iparkodásáról. Megjelenik a kinai kivándorló családjával. Gödröt ás a földbe és azt ugy-ahogy beA MAGYAROK LEGKEDVELTEBB TALÁLKOZÓHELYE: HOTEL CEIMTRALE TRIES TE, VIA ROMA 9. Tulajdonos: BARTOSS GYULA, a Magyar Kör alelnöke