Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 2. szám - Ifjuság és revizió

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1932 iebruár Ifjúság és revízió / A „Magyar Külpolitika" hivatása Irta Dr. Kézdy-Vásárhelyi Béla Székesfehérvár, február 15. A »Magyar Külpolitika« január havi számában mindenki olvasta, hogy az ősi koronázó városban, Székesfehérvárott is megalakult a Reviziós Liga csoportja. Az ősi koronázó város társadalma állandó olvasója a Vörösmarty Kör révén a »Magyar Külpolitikái nak. így nem kizárólag a székesfehérvári, hanem az egész magyar ifjúsághoz szólok a következőkben : A Magyar Külpolitika a Reviziós Liga hivatalos lapja, hűen és kötelességszerűen tájékoztatja a magyar társadalmat minden jelentős megmozdulásról. A magyar ifjúság kell hogy hű és megbízható forráshoz forduljon. Ez a forrás legyen a mi lapunk, ez legyen az ifjúságnak a lapja is egyúttal. Hasson közre mindenki, hogy a szent célért harcoló lap minél több helyen feltalálható legyen és olvassa azt a magyar ifjúság. Ne felejtsük el, hogy nincs oly tüz, amelyet ne kellene éleszteni és szítani. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a reviziós gondolat kiveszőfélben van, hanem csak azt, hogy minden eszme megkivánja a helyes irányitást, hogy minél előbb kellő eredményt érhessen el. Nekünk szükségünk van ifjúságunk irányítására. Ez tagadhatatlan. Nem szabad egy diákifjusági egyesületből sem hiányozni lapunknak. Ha az egyesületnek nincs pénze, fedezete, adjuk össze e kis összeget a szent és magasztos cél érdekében. Legalább egyesületenként és évenként váltsuk meg a Reviziós Pengős tagsági jegyet, hogy minél előbb diadalt érjen mindnyájunk vágya a Revízió. Szólok itt a mai ifjúsági vezérekhez : bővítsék programmjukat egy ponttal. A jelszó az legyen : »A Magyar Külpolitikai nem hiányozhat egyesületünk asztaláról!« Szabad legyen egy példát említenem : ha egy gyufaszálat veszek kézbe, azt az ujjaimmal is széjjeltörhetem. Két, három, négy, sőt tiz darabot is, de ha már akár csak huszonöt-harminc darab gyenge szálat is szorosan egymás mellé téve próbálom eltörni a köteget, ez nem fog sikerülni. íme a régi valóság : egységben az erő. Szorosan egymás mellé állva támogassuk a közös célt : a Revíziót. Harcoljunk a »Magyar Külpolitikádért. Olvashattuk a mi lapunkban elég sokszor, hogy a »Magyar Külpolitikai minden egyes olvasója és előfizetője : egy tapodtat jelent a régi Magyarország földjéből. Minden hívünk és barátunk honfoglaló is egyuttak. Ne feledjük, hogy a magyar ifjúság az a faiskola, melyet a Revízió terebélyes tölgye mellé ültetett a sors keze, hogy védje a tölgyet a harcban s pótolja a tölgyet idővel a nemzetek közti küzdelem ádáz forgatagában. Több mint tizmilliónyi magyar tömb itt a Kárpátok medencéjében most mesterséges határokkal öt részre tépve éli történelmének egyik legnehezebb idejét. E népnek egyedüli reménysége mi vagyunk — magyar ifjúság. Németország lakosságának tiz százalékát, Bulgária lakosságának nyolc százalékát vesztette el. És e nemzetek mindent megtesznek a helyzet enyhítésére, elsősorban is összetartanak s e réven meg tudják értetni fájdalmukat, demonstratív egységük révén a külfölddel, ma-holnap eredményt is felmutatva, s mi, akik háromnegyedrészét vesztettük el területünknek és népességünk hatvannégy százalékát, legalább érjünk el annyit, hogy a Revízió nagy eszméjét erőnkhöz mérten mindig és mindenütt támogatjuk és egy pillanatra sem tévesztjük szem elől a nagy célt: a Revíziót. Tímár Mihály idézése. Futok hozzád a Senki-szigetre, S elmondom neked sirva: mi fáj. Hagyd ott az álmot, hagyd ott a rózsái, Indulj már haza, Timár Mihály! Idők folyama visszafelé zug. Régi réveken vérünk a vám. Fekete tenger feketesége Pest (dalt reng már lenn a Dunán. Vedd birtokodba régi f oly Ódat, Legyen tied a múltbeli pari! Rozsdás kardok közt, mesét hallgatva, Békés tűzhelynél lásd a magyart! A lelked mélyén kincsek királya. A hajód mélyén királyi kincs. Orsova láttán ujjongjon szived, Titel tornyának mosolyogva ints! Hajlott kalásszal, ezüst kolom/t/xd Fusson eléd az alföldi táj, És Komáromnál szabadon, büszkén. Térj meg házadba, Timár Mihály! FALU TAMÁS A cseh kormány felvidéki iparromboló politikája A cseh lapok eddig nem igen mertek hírt adni arról a romboló munkáról, amelyet a prágai kormány az elmúlt 12 esztendő alatt a Felvidéken véghezvitt. Most aztán megszólalt a Pravo Lidu. a kormányban levő cseh szociáldemokrata párt központi lapja és egy hosszabb cikk keretében ismeri be a Felvidék gazdasági karsztositásának döbbenetes munkáját. Naponta kapjuk a hireket — irja a lap — a tót nép nagy nyomoráról, a munkanélküliek tiltakozó gyűléseiről. Szlovenszkón naponta közbelépnek a csendőrök, a nyomor napról-napra nagyobb. Egész vidékeknek nincs mit enniök. Amennyire meg lehel állapítani, Szlovenszkón a munkanélküliek száma a mult évivel szemben csaknem 400 százalékkal emelkedett. Ha a munkanélküliek számának növekedéséről beszélünk, gyakran csak az ipari vidékekről származó adatok lebegnek szemünk előtt. A felvidéki iparról való beszéd lassanként csak a múlthoz fog tartozni. Tanúi vagyunk a felvidéki vasipar rendszeres lebontásának, sőt tanúi vagyunk Szlovenszkón általában az ipar rendszeres lebontásának. Néhány évvel ezelőtt a Felvidéken még fejlett fa-, bőr- és textilipar volt. Mi maradt meg mindebből? Csak a romok! Ezután a felvidéki faipar pusztulásáról ir a Pravo Lidu. Ili rámutat arra, hogy ezt nagyrészben a cseh agrárius nábobok okozták. Az agráriusok az okai, hogy ma szerződésnélküli állapotban vagyunk Magyarországgal. Faiparunk készítményeinek jelentős mértékben Magyarország volt a felvevő piaca. Magyarországba harmadéve 73.000 vágón fát szállítottunk, viszont 1931-ben a szerződésnélküli állapot idején, amelyet az agráriusok kényszeritettek reánk, csak 12 ezer vagónt. Tehát egyedül csak Magyarországgal szemben 61.000 vagónt veszítettünk. Arról azonban már a Právo Lidu sem mert irni, hogy milyen esztelenség volt Nagy-Ausztria és Nagy-Magyarország feldarabolása, amelynek következtében ma az egész Dunamedencében pusziit a nyomorúság, mert ebben viszont a Pravo Lidu is ludas.