Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 12. szám - Európa-párt

Í52 III N 4. Alti A I.LOl'l) 1932 december főelvei: a személyes szabadság, a vallás szabadsága, a magántulajdon biztosítása, a tehetségek kiképzése és előrevitele, a nők politikai, gazdasági ós szociális egyenjogúsítása, a demokratikus rendszer reformja, az állami tekintély megerősítésének és a kormányzati állandóságnak irányában. Ezekben kívántam röviden körvonalazni az Európapárt program ját. amely a nemzetek öncéluságának, de egyszersmind az európai szolidaritásnak alapján állva, ha<l;it üzen a háborúnak és a fegyverkezésnek, a nemzetek és a nemzetiségek elnyomásának, a nyomornak és a munkanélküliségnek, a plutokráciának és a kommunizmusnak, H korrupciónak és a demágógiának. Részemről nagyszabású és magasszintü kísérletnek tartom az Európa-párt programját. Hogy fog-e gyökerei verni, nem tudhatjuk. Egyelőre a gondolkodásra, a magunkbaszállásra nyújt értékes anyagot. Ha nem ver gyökeret, ez azt lógja jelenteni, hogy kibontakozóban van a mai káosz, tehát nincs szükség az Európa-párt programja szerint való összeszervezkedésre. Ha azonban a mai végzetes széthúzás még tovább szívja vérünket, a Szenvedések és :i nyomor mégis talán reánk fogja korbácsolni a megértésnek és az összeszervezkedésnek azt a programját, amelyet az Európa-párt hirdet. El barco sin puerto l)r. Szeli Sándor, tengerésztiszt, törvényszéki tengerhajózási szakértő, a rotterdami m. kir. főkonzulátus volt helyettes-vezetője, ina nekünk a következő sorokat: Az argentínai Noticias Graficas-b&n megjelent /'-'/ barco sin puerto ciinü közlemény nyomán hosszabb cikkel közöl ;i ..Magyar Külpolitika" legutóbbi száma és ebben elismerését fejezi ki egyik hajó parancsnokának hazafias munkájáért. Ez elismerés méltán megilleti — amint az a cikkből is kiérzik —, nemcsak a többi, ezirányban dolgozó hajóparancsnokot, hanem rajtuk kívül a magyar tengerészliszteket s a hajókon alkalmazott egyéb magyar tengerészt is, akik a parancsnokot ilyenirányú munkájában nemcsak támogatják, de igen sokszor — amikor pl. a hajóadminisztráció köriili dolgok a hajóparancsnoknak majd minden idejét lekötik — helyette s nevében végzik azt. Ezt a munkát egyébként 1928-ban az akkor még egyedül hajózó ,,Honvéd" gőzös tisztikara kezdette el első rotterdami ut jának során és folytatja azóta szép eredménnyel. Derék magyar tengerészeinknek tehát joggal kijár a/ egész magyar társadalom köszönete azért, hogy egyáltalán Magyarországról, a magyarságról és a magvai' kultúráról külföldön ismereteket terjesztenek, különösen pedig, hogy a mindinkább aktuálissá váló revízió szükségességét is hangoztatják szerte a nagy világban. Teljesen felesleges azonban és bizonyos vonatkozásban igen káros is. hogy kereskedelmi tengerészetünkkel kapcsodatban helytelen és a közérdek szempontjából indokolatlanul túlzott adatokat adjunk közzé. így pl. a legénységi állományban alkalmazót! magyar állampolgárok aránya a szóbanforgó közleményben 70—80 százalékban, más folyóiratokban s lapokban pedig ismételten 100%-ban állapíttatott meg. Jóllehet talán ennek hangoztatása a hajótulajdonosok érdeke, bizonyos vonatkozásban ez azonban mégis némi veszélyt is jelent. Itt elsősorban azokra az ujságközlemé.nyekre gondolok, amelyek nemrégiben a világsajtói megjárták Magyarország háborús készülődése és fegyverkezésével kapcsolatban. Én a Nieuwe Rotlerdamsche Courantban olvastam erről egy hosszú, három folytatásban megjelent cikket, melyben többek között arról volt szó, hogy Magyarország tüzérségi és légi haderején kívül, tengeri haderejét is titokban tervszerűen készíti elő s épiti ki. A tengeri szabadforgalomban újonnan beállított és jól felszerelt hadielökészitő célokat szolgáló kereskedelmi hajói vannak. Ezeken képezik ki a leendő tengerészeket és tengerésztiszleket, akikel rendszeres katonai toborzással vesznek fel és küldenek ki a hajóra. A magyar flotta vezérhajója a ..Honvéd" gőzös, melynek tisztjei, mint volt haditengerészlisztek, stb. (egyéb vonatkozásban is hasonló hangon folytatja a cikk, amelyről egyébként csodálom, hogy ilyen komoly lapban napvilágot láthatott). Ez a fantasztikus beállítás, mely nyilván ellenségeinknek bennünket befeketítő és rágalmazó hadjáratának céljait szolgálja, a magyar kereskedelmi tengerészet viszonyainak ismerői! csak mosolyra késztetheti. Pontos azonban mézelem szerint, hogy mások is ismerjék a való helyzetet, hogy alkalom a illán módjukban álljon hasonló híresztelésekkel szemben olt éa olyan módon védekezni, ahol és ahogyan az éppen szükséges. Álljon ezért itt néhány helyes és való adal annak igazolására, hogy mily fantasztikus és nevetséges ez a beál lilás. A jelenleg működésben lévő magyar tengerhajózási vállalatokhoz a magyar államnak semmi köze, hanem azok lisztára magánosoknak fuvarozási, üzleti céljait szolgálják. Még magyarhoni kereskedelmi érdekeltségük sincsen, mert e hajók állandóan idegen árut szállítanak, ideijen kikötőből idegen kikötőbe. E vállalatok, egynek (Magyar Keleti Tengerhajózási Részvénytársaság) kivételével, túlnyomóan idegen érdekeltségek, amennyiben a vállalatokban idegen töke fekszik s igy az üzleti nyereség megfelelő része is idegeneké. Az igazgatósági tagok között is idegenek vannak. Magyarok is szerepelnek többen, de erre szükség is van, mert a lajtsromozási rendelet értelmében a hajó számára a magyar lobogó s az 1929:1. t.-c. értelmében bizonyos adókedvezmény csak ez esetben biztositható. Ezek tudatában •!« kell szögeznünk, hogy még magyar magánosokról sem tételezhető fel, hogy a tengerhajózás átlal igényelt nagy lökebefekletéseket eszközöljenek hadi célokra, annafl kevésbé lehet idegenekről elképzelni. A Magyar Keleti Tengerhajózási r. I. újonnan épült és modernül felszerelt „Honvéd" nevü gőzösétől eltekintve, a hajók öreg bárkák, melyeknek kereskedelmi célokra való üzemben tartása is valószínűen nagy pénzáldozatokat kövelel, nemhogy hadi célokra való alkalmazásra megfelelőek lennének. De tel jesen elképzelhetetlen ez még a „Hoiyvéd"nél is. Annak, hogy hajók hadi vagy katonai előkészítő célokra igénybe vehetők legyenek, legelső és legfőbb — még hozzá nem értök előtt is világos — feltétele lenne, nemcsak, hogy a hajókon alkalmazottak 100%-ig magyar állampolgárok, hanem hazafias szempontból teljesen megbízhatók — vagyis katonailag felavatottak legyenek. Ezzel szemben tény, hogy a hajókon alkalmazol! legénység ugyanakkor túlnyomó részben idegen állampolgárságú. Ezeket a hajóparancsnok alkalmazza abba a kikötőben, ahol éppen emberre van szüksége. A ha jókról szerzel! értesüléseim szerint a legény-ég között igy csak néhány magyar állampolgár van, mig az altisztek csak nem kizárólag idegenek. Általában 70—80%-a lehető a/ idegen állampolgárságnak arányszáma. Legénységnél egyelőre több nem is igen lehel, meri 00—60 képzet! tengerésznél több nincs, amiből egy-egy hajóra legfeljebb 5 ember jut. A leghelyesebb volna, ha a hajósvállalalok a kezdő állásokba állandóan magyarokat alkalmaznának, hogy az utánpótlás néhány esztendő alatt megtörténhessék, A sok állástalan kazánfűtő, kazánkovács néhány hónap alatt kitanulhatná a hajófütő mesterségét és a jelenleg mintegy 70 -80 idegen által elfoglalt állási magyarok töltenék be. Valamennyien a legnagyobb örömmel'vennők, ha a magyar állam adókedvezményét élvező vállalatoknál már most 100% arányban 350—400 magyar család ellátása volna biztosítva. Addig is, amig ez meg nem történik, felesleges és ártalmas mást állítani, mert ezzel ellenségeink vádaskodásaival szemben nagyszerűen felhasználható fegyvert ülünk ki saját kezünkből.