Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 12. szám - Mételyhintés a román tankönyvekben. A Nemzetek Szövetségének emlékkönyvébe

1932 december MAGYAR KÜLPOLITIKA Jl rálynak lányával ... ós volt hatalma, bátorsága Speyerbe ii'.yen szókat üzenni a német fejedelemnek: „Ha kell, húszezer embert küldök a pápa ellensége, IV. Henrik ellen." Nem kellett csapatokat küldeni. A császárok és pápák harcát — amelyik hömpölygette a vért a távol nyugaton — minálunk a szent király tüzes bátorsága és szelid keresztényi alázata csak ugy mutatta meg az országnak, mint egy föl-fölvillanó messzi vészt. A nagy ipápa és a nagy király megértették egymást. A szabadságára szinte Őrjöngésig féltékeny magyar nép csöndes hálával látta, hogy nem letl vazallus sem ország, sem király. De a legnagyobb .szellem, a legvadabbul villogó szablya is elfárad egyszer. László harcai befejeződtek. Salamon, a végső vércseppig ellenség, aki király volt, de nem tudott az maradni, elbágyadt rég a folyton pergő vér kereszttüzében. László toronyha záratta, de újra s újra megbékült vele. Nemcsak a föJdi koronája, de homlokán a szentek aureolája is nyugton ragyogott már. Salamon, akinek nyugtalan koronavágya apáit verte harcból-harcba —elcsöndesedett, mint a vész, amelyik megrázta a nemzetet és királyt, de aztán elmúlt nyomtalan. László a kihunyó csillagok halványuló ragyogásával mind kevesebbet néz a földre, mind többet az égi hazára. Még egy lovagi ajándékot igér Európának és a kereszténységnek, amikor elfogadja a keresztes hadak fölajánlott fővezérletét. De odafönn másként határoztak. László megérte még, hogy a koronához csatolt horvát föld ott is maradt némi békében s nyugalomban. Megérte, hogy az uj és ujabb kun csapat harc nélkül maradt meg a hazában s a vadabb kun vér csöndesen belealudt a szelídebb magyar vérbe. Oly rövid a hős élete és oly végtelen a szenté. László földi szablyája lehullott és királyi koronája más főt ékesített már. De nagyváradi sarja csodák titokzatos szentélye lelt, a nemzet látta a bálványozott királyt nagy lován száguldani még a messzi századokban is, amikor vész volt és hiányzott a szent és hős lovag. László teste elfáradt és megpihent. De népe most is harcosnak és bölcsnek látja és máig sem apadt el a fény a homlokán. Eörsi Júlia Hazafiság Irta: SZÉP ERNŐ Az ember a kedves könyveit nemcsak egyszer olvassa; némely nevezetes műhöz egy életen át vissza-visszatér az ember, amint a dirága barátot, ha messze lakik is, időrőlidőre meglátogatja vagy fölkeresi megint s megint a lelkéhez nőtt vidéket. A francia nyelvnek speciális igéje van erre a nemes olvasókultuszra: a relire. Újraolvasni. így olvasom újra most, negyedszer, vagy ötödször már az életben a mii regényessorsu Pulszky Ferencünk Életem és Korom cimü munkáját; simogatni való szép kincse ez a müveit, eseményes, fájdalmas könyv a magyar memoárirod^ lomnak. Mondom, most újra visszakívánkoztam Pulszky Ferenc könyvéhez; az emigráció londoni szakaszánál tartok; újra találkoztam ezeken az oldalakon S. hadnagynak az esetével (s szinte elröstelltem magam, hogy hét-nyolc esztendő óta tökéletesen elfelejtettem a szegény, kedves szabadsághőst). S. hadnagy azok közt a honvédtisztek közt szerepelt, akik Kossuthtal jöttek Kiutahiából Londonba Tudnivaló, hogy a szabadsághősök már Londonban elhelyezkedtek sorjában a polgári életben, kiki a maga talentumai, hajlamai, vagy csak lehetősége szerint; nyelvtanárok, lovaglómesterek, kereskedők meg egyszerű munkások lettek. Csak ez a fiu nem akart elhelyezkedni, ez a büszke, szeles, gavallér, S. hadnagy. Ez nem adta be a derekát. Holnap, vagy a jövő héten, vagy a jövő hónapban ügyi' fellángol a fölkelés Magyarországon, ő nem köti le magát, ő minden órában készen akar állni. Csak konspirált, sétált, udvarolt, iszogatott, billiárdozott. Álmodott. A havi zsoldnak rendesen három nap alatt a nyakára hágott. Baráti, azaz bajtársi kölcsönöket szedegetett, mig ki nem kapott a becsületből. A felelőtlen tempónak az lett a vége. hogy S. hadnagy a londoni rendőrbiróság elé került. Mivelhogy meglépett a boarding-houseból, ahol szorongatni kezdték a koszt-kvártéiy áráért. Bizony vagy két hétig dutyiban ült a fiatal, magyar szabadsághős, szégyenszemre A rendörbirótól jelentés ment a londoni honvédbizotl mányhoz. S. hadnagyot rapportra idézték. Mikor alaposan megmosták a könnyelmű hadnagy fejét, a kihallgatást végző főtiszt fölveszi a jelentést s azt mondja: — Valami tévedés esett az ön nacionáléjába. önről itt az állíttatik, hogy osztrák nemzetiségű. — Nem tévedés, őrnagy ur, magam diktáltam, hogy Osztrákországban születtem — Ugy? S miért? S hadnagy lesütötte a fejét, könny is pottyant piluló képére: — Reméltein, hogy ezáltal kisebb lesz talán a szégyen, amit szegény magyar hazámra hoztam. Megmosolyogtam megint, megindult szivvel S. hadnagy gyengéd hazafiságát. Igen. S eszembejutott egy tavalyi kis párisi élményem. A hotel-panzióm portása magyar fiu volt. Az Idő VPlette ki Szegedről Párisba Jánosnak hittak. Volt egy Jánosom, mint valami grófnak, aki a komornyikjával utazik. János, ha X. Y. keres, nem vagyok itthon. János, küldje fel a chasseurt. Nem járt még itt a péinzeslevélhordó, Jánoskám? Tréfán kiyül, nagyon jól e.sett az idegenben ez a János a közelemben. Egy falat hazai föld volt, egy korty hazai levegő, ha láttam Jánost, ha Jánossal szót váltottam. II maivar Külpolitika iiii(iiiiiii(tiiiiiiiii((iii(iiitiiiiiiiiiiii[ii(itiiiiitiii(iiiiiiiiii((ii((tiiiiiiii(iiiiii[ii(ii(iiiniii díjtalanul jar külföldi, szegénysorsú magyaroknak és vagyontalan magyar egyesületeknek. Idegennyelvü mellékleteinket és kiadványainkat szintén díjtalanul küldjük meg hazánk külföldi barátainak