Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 12. szám - Magyarország felelőssége a háboruért

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1932 december Az antirevizió csupán egyes nemzetek imperialista duzzadáséi követeli, ha az egész világ bőrével kell is ezért megfizetni. A revízió gondolatában nincs önzés; hanem van isteni ujjmutatás, mely a beteg és szinte gyógyíthatatlannak látszó Európa felé int, égi szózat, melyet hallani kell minden embernek, minden nemzetnek, mely előtt méj,' van értéke a kultúrának, áz ember megváltottságának s mely világosan mondja, hogy a beteg, megcsonkított Magyarország Európa halálos betegsége s az erős Magyarország Európa gyógyulása és erőssége. Magyarország felelőssége a háborúért Irta: Horváth Jenő egyetemi tanár A trianoni békeszerződés szerint Magyarország felelős azért, hogy a világháború kitört; ennek a felelősségnek téves megállapítása képezi alapját annak a tehernek, amelyet a magyar nemzet a háború befejezése óta vállán visel Magyarországnak ezt a felelősségét a párisi békekonferenciának egy albizottsága állapította meg, amelyben Magyarország képviselve nem volt; ennek ellenére a nevezett bizottságnak a háborús felelősség kérdésében a békekonferencia elé terjesztett jelentésében Magyarország megemlítve nincsen és bár a jelenlevő szerb delegátus jogot nyert arra, hogy a háborús felelősség kérdésében a fenti jelentéshez kormánya nevében, mint a háború első áldozata, külön emlékiratot is csatolhasson, mindezek ellenére a szerb kormány az általa benyújtott emlékiratban Magyarországról, amelynek szomszédja volt, amelynek területéről Ausztria-Magyarország katonai támadása megindult és amelynek területéből a fenti vád alapján jelentékeny arányban részesedett, egy szóval sem emlékezett meg. Miben áll tehát Magyarország háborús felelőssége? Könnyű azt mondani, hogy ott van a felelősség, ahol Magyarországot felosztották és hogy a felosztás igazolása végett utólag helyezték vád alá. Az a mi nehéz, az a bűntelenség tudatának és tényének általános érvényre való juttatása és nemzetközi utón, nemzetközi hatályú elismertetése. Ez pedig azért nehéz, mert egyrészt a békekonferencia ismeretei Magyarországról a semmivel voltak határosak, tehát a magyar kérdést az egész világgal] meg kell ismertetnünk; és nehéz másrészt azért, mert a békeszerződés után lázas igyekezettel tüntették el a régi Magyarország térképeit és árasztották el a világot olyan térképekkel, amelyek a vád alapján már a megcsonkított Magyarországot ábrázolták. Amely csonka országhoz még a háborús felelősség vádjának megdöntése esetén sem lehetne a régi Magyarországnak egy darabját visszaszerezni anélkül, hogy a magyar nemzet homlokára ne igyekezzenek rásütni az unnexiö, a hódítani és terjeszkednivágyás, az imperializmus és háborús uszítás vádjait. Nekünk tehát nem elegendő kimutatnunk azt, hogy Magyarország a háború bűnös felidézéseért nem felelős. Nekünk meg kell keresnünk a háború előzményeiben azt a fonalat, amely a háború felidézéséhez vezet és amely a béke és Magyarország biztonságának felbontásával váltotta ki a háborút, amely az általa előidézett háborúból alkotta meg a békeszerződést, Csonka-Magyarországot és a mai helyzetet. Abban a régi Magyarországban, amelyet a békeszerződés megalkotói oly nagy igyekezettcil akarnak elfeledtetni az emberiséggel, az emberek nem foglalkoztak külpo itikával. Rábízták a nemzetközi viszonylatok ápolását Ausztriára, mely azt nem isiker nélkül intézte; amiben hibázott, az legföljebb az volt, hogy a magyar állam biztonságát elhanyagolva, védett halárok nélkül hagyta ellensé geinek, akik 1918-ban ngilt határokon át vonultak be. Amiben viszont mi hibáztunk, az volt, hogy kidobtuk isko Iáinkból mindazokat az ismereteket, amelyeknek megszerzése a nemzetközi viszonylatok ápolásának előfeltétele: az idegen nyelvek tanítását, a nemzetközi jogot, az össze hasonlító jogtörténetét és állam jogot, a legújabb kor történelmét. Semmi különös nem voit tehát abban, hogy a világ elfelejtett és elhagyott bennünket és hogy abban a világban, a un N a huszadik században kialakult, a magyarság idegennek számított, amely Ázsiából jött és amelyre senki sem haragudott volna meg, ha visszament volna Ázsiába, mint azt az ellenséges propaganda emlékiratában kérte is a párisi békekonferenciától, Az a világ, amely a huszadik század első évtizedében kialakult, egyenesen Magyarország és az államfenntartó magyar nemzet pusztulására volt épitve. Kialakulásának pusztán logikai következménye volt Magyarország felosztása és a magyar nemzet csak azért nem szűnt meg államalkotó nemzet maradni, mert az a hatalom, amely állami létének elvételéhez elég erősnek mutatkozott és amelynek ezt a változást fegyveres erejével garantálnia kellett, az orosz hatalom, maga is összeomlott. Az orosz diplomácia támogatásával indult meg 1901ben az a szerb emigránsoktól francia nyelven megindított folyóirat, amely először közölte térképen azt, hogy Szierbia Magyarország déli, Románia pedig annak keleti felét szerezheti meg akkor, ha Oroszország melilé állanak. Mivel pedig a romániai Hohenzollernek a hármasszövetséghez csatlakoztak, Szerbia pedig az osztrák-barát Obrenovicsokat uralta, Oroszország 1902-ben Bulgáriával lépett katonai szövetségre, ami azt jelentette, hogy a két szláv ország Románián keresztül nyújt kezet egymásnak. Ennek a szövetségnek hatásaként gyilkolták ineg 1903-ban az Obrenovicsokat és ültették halalomra Szerbiában az orosz-barátokat. Ami kétségtelenül még nem jelentelte azt, hogy Szerbia Magyarország területi épségét fenyegeti, de amely politika 1904 ben már egy szerb-bolgár politikai, 1905-ben egy szerb-bolgár vámszövetséghez, 1906-ban pedig a monarchiával vámháboruhoz vezetett. Ezen a ponton került első izben vád alá Magyarország, amelyről azt állították, hogy nem engedte át határain a szerb sertéseket, amely vád csak formailag volt igaz, mert Szerbia felé a magyar határ egyúttal a monarchiának is határa volt, de lényegileg sem felelt meg a valóságnak. Magyarország ugyanis egyoldalulag nem zárhatta el határait, mert ahol ezek a haltárok egyúttal a monarchiának is határai voltak, ott a monarchia határait zárták el bécsi rendelkezések. Szerbiával tehát nem a magyar állott szemben, hanem Ausztria-Magyarország. Egészen más magyarázatot adott a szerb serlésháborunak Pasics szerb miniszterelnök, aki az angol ügyvivőnek nyíltan megmondotta, hogy a monarchiával azért tört ki az ellentét, hogy Szerbia Bulgáriához és Oroszországhoz csatlakozhasisék és hogy azontúl olt vehesse fegyvereit és töltényeit; ahol azok vásárolták, hogy a fegyverek és tölténye!* a három állam között szükség esetén kicserélhetők legyenek. Ha tehát az orosz diplomácia már 1901-ben Szerbiának és Romániának Oroszországhoz való csatlakozásuk esetén a monarchiának egyes részeit kínálta fel, akkor az általa és szövetségesei által használt fegyverek nyilvánvalóan a monarchia felé voltak irányítva. A beavatottak már akkor tudták, hogy a háború osak Törökország és Ausztria-Magyarország ellen volt elképzelhető, az orosz diplomácia még azzal is tisztában volt. hogy a kettőt egy időben alig tehetne megvívni és ezért a török kértlés elintézést itlejére a monarchia megnyeréséhez folyamodott. Ezért kínálta fel Izvolszkij orosz külügyminiszter 1908-ban Aehrenthal báró közös külügyminiszter-