Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 12. szám - Magyarország felelőssége a háboruért

1!>II2 december MAGYAR KÜLPOLITIKA nek Bosznia-Hercegovinát, amit az elfogadott. Magyar szempontból rendkiívftli fontossággal bir az a körülmény, hogy Ferenc Józsefnek az államfőkhöz intézeti leveleit, amelyekben az annexiót bejelentette, október 5-ikén kelleti átnyujtaniok az egyes nagyköveteknek. A párisi nagykövetség azt tévedésből 3-ikán délben nyújtotta ál a francia köztársaság elnökének, pedig csak 3-ikán este üli össze az a magyar minisztertanács, amely elé a külügyminiszter a vonatkozó javaslatot terjesztette. .1 magyar minisztertanács ezt a javaslatul csak azzal a kikötéssel lel le magáévá, hogy a vele járó egész felelősséget a közös külügyminisz térre hárította át, tehát Magyarország nevében a felelőssé get megosztani nem akarta. Ferenc .József a vonatkozó jegyzőkönyvet csak 1909 március 22-ikén vette tudomásul, ami világosan mutatta, hogy azt a kérdé-s telje.s eldölléig kellemetlennek tartották és jó'hagyni vonakodtak. Magyarországot tehát az annexióért semmiféle felelősség nem terhelheti. Felelősség terheli azonban mindazokat, akik az 1911ben létrejött és 1912-ben szerződésileg megalkotott BalkánSzövetséget akként állították össze, hogy amig az a török ellen fordul, addig Ausztria-Magyarország ellen az oros? hatalom lépjen akcióba. Poincaré francia miniszterelnök maga jegyezte meg erre vonatkozólag Szaszanov orosz külügyminiszternek, hogy ez egyértelmű a háborúval. Amint hogy ennek a természetes következménye volt 1914 június 16-án az az erdélyi kirándulás, amelyen Szaszonov Bratianu román miniszterelnöknek csatlakozása esetére, a hivatalos okmányok tanúsága szerint, Erdélyt kínálta fel. Bratianu az okmányok szerint az ajánlatot elfogadta, mert amikor szavát beváltani vonakodott, az orosz kormány az egész világ előtt való leleplezéssel fenyegette meg őt. Ha pedig Szaszonov azzal ment haza. hogy Románián keresztül sza haddá lett az ut Szerbia felé, akkor nehéz azt állítani, hogy az orosz diplomácia sikere és a június 28-ikán elkövetkezett szarajevói merénylet között semmiféle összefüggés nincsen. Köztudomású dolog, hogy amikor a monarchia vezetői a merényletért Szerbiát felelősségre vonni készültek, a magyar kormány élén álló Tisza István miniszterelnök az ultimátum elküldéséig mindig és energikusan azon volt, hogv a háború ki ne törjön. Ennek az ellentétnek oka Tisza és a monarchia ügyeinek intézői között abból állott, hogy Tisza Oroszország, Románia és Szerbia együttes támadásától tartott és ennek a támadásnak Magyarország az osztrák kormányzattól védtelenül hagyott nyilt határokkal nézett eléje. Tiszát az események szomorúan igazolták. Tisza Isván eljárásában szépséghibának szokták felróni azt, hogy 1914 július közepén, kétheti nyilt ellenállás után, az ultimátum elküldéséhez mégis hozzájárult. Ez kétségtelenül igy történt ugyan, de okmányszeriileg bizonyítható, hogy még azután, sőt még a diplomáciai viszony megszakítása után is reménykedett abban, hogy a kérdés békés elintézést fog nyerni. Másrészt pedig olyan értesülései voltak, amelyek Oroszország, Románia és Szerbia katonai készülődéseit olyan mérvüeknek mutatták, hogy Magyarországnak hatvan ellenséges hadtesttel való esetleges megtámadásáról, védtelen határainak gyors átlépéséről, a magyar nemzetnek a tatárjárás és a törökvész arányaihoz hasonló élet-halálharcáról lehetett szó. amely harcban a nemzet az ellenség szándéka szerint meg is semmisülhetett. Amely harcban a felelős magyar kormány fejének nem az lehetett az eljárása, hogy visszavonuljon és a nemzetet magára hagyja, hanem az, hogy a védekezésben irányi tója és vezére legyen. Amint a német támadás ellenében a francia nemzetnek is vezére maradt Poincaré köztársasági elnök és a belga nemzetnek is vezére maradt Albert király. Akiket ezért az eljárásukért semmiféle kritika nem éri és akikkel ellentétben a magyar kormány fejével csupán azért telt kivételt az ellenséges propaganda, mert az esetleges igazságszolgáltatás a trianoni békeszerződés morális erejét és hatályát gyengíthetné. Magvarország felelősségének alapját eszerint egyoldalú megállapítás képezi, melynek szerzői Magyarország felosztásában és felosztva tartásában maguk is érdekeltek. Ezért a vád minden alátámasztás nélkül várja, hogy érdem szerint összeomol jék. Karácsonyi legenda Csöndes este, áldott este .. . A földet a h<> megeste; Betakarta lágy pelyhével, Fehér palást szűz selyménél. Csillag nem gyul fönt az égen. A végtelen fehérségen Elömlik az éjsötétség, Belevész az alvó rétség. Csillagoltó sötétségben Csak egy pásztortűz van ébren, Fényes szeme meg-megrebben, Az éj fátyla meg-meglebben. Körülölie néma árnyak, Mint lecsüggedt varjuszárnyak: Rideg pásztor-nép a pusztán. Ül, az éjben darvadozván. Nagytávolban egy íoronybul Halk harangszó idekondul. Nagymagasban égi csendbül Angyali szó idecsendül: Csöndes este, áldott este... Éjbeborult magyar, jöszte! Jöszte a jó Jézuskához. Jézuskának jászolához. — Jászolában szalmán fekszik, Barmok páráján melegszik Nagyvilág kis Megváltója, Nagy bánatok megoldója. . . . Angyal szava száll reszketőn, Csillag gyul az égi tetőn, Fénnyel világol egymaga: Pusztában járók csillaga. Pásztornépek kerekednek. Csillag után megerednek. Rongyos istállóhoz érnek, Tisztességgel ott betérnek. Jászolban az égi gyermek . . Szine előtt letérdelnek. Első fii bárányt áldoznak, Szavak nélkül imádkoznak. Szótlanságuk égig haló. Meghallja a Mindenható. Fölmosolyog rá a gyermek: — Békesség földön embernek! Égi béke, igazságos, Vigasztaló, vigasságos, Az együgyű szívek álma Mintha szent valóra válna. Harmatozz ránk, égi harmat! Jön megváltás a magyarnak, Melyet lelkünk alássan esd: Karácsonyest, karácsonyest . . JÁSZAY-HORVÁTH EEEMÉR.