Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 11. szám - Wales. Llewellyn Jones walesi angol képviselő Magyarország igazságáért

1932 november MAGVAR KÜLPOLITIKA Van-e magyar sajátosság? Hodzsa Milán egyszer magához idézett egy magyar tan­könyvirót: — ön magyar sajátosságokkal sujtásozza agyon azokat a magyar tankönyveket, amiknek használatát még meg­engedjük. Hát ezt nem tűröm! Tessék a mi csehszlovák könyveinket szószerint lefordítani! — Ezt nem lelhet — felelte a tankönyvíró —, mert a magyar nyelvnek megvannak a maga sajátosságai. Ha a cseh szavakat szószerint fordítjuk le, akkor az a könyv nem lesz lelkében magyar. Hodzsa dühös lett erre, de a magyar tankönyvíró nem törődve ezzel, elmondta, hogy miként magyarázta meg annak idején Hermáim Ottó a magyar nyelv sajátos lelkét. Ha valaki megkérdez egy öreg embert, hogy ihány éves. az így is felelhet: — Hetvenötéves vagyok, uram. — Bámulatos, hogy önnek imég nincs ősz haja. — Hát hiszen még jó karban vagyok. Amikor azonban Hermann Abádszalókon járt, igy folyt le ez a párbeszéd egy öreg tanyai magyarral: — Hány esztendős ön? — Hetvenöt év nyomja a vállam. — Bámulatos, hogy önnek még nincs ősz haja. — Hát bizony még nem harangoztak, pedig már be­esteledett. Amabban nincs magyar lélek, emebben van. A cseh szavakat le lehet fordítani szolgailag magyarra, rá lehet erőszakolni azt is, a oseh világot is, de sohasem lehet lel­ket — magyar lelket önteni bele s erőszakoskodhatnak az uj urak a cseh szavak, intézmények, gondolkodás szó­szerinti átcsepegtetésével, a magyar lélek mégis mindig igy fogja mondani, hogy: — Még nem harangoztak, pedig már beesteledett. Kun Andor. Dr. Menyeié Ferenc, a külügyminisztérium sajtóosztályának uj vezetője Benes problémái Hála Istennek, a diplomácia is megtalálta már a maga fejtörő problémáját. Mi volt előbb? A tyúk, vagy a tojás9 Mi legyen előbb? A mostani állapotok rögzítése? Vagy revízió? E kérdésnek borotvaélén táncoltatják a háborút és békét. És csodálatos, a kisantant nagy diplomatái min­dig a revízió oldalán látják a háborús veszedelmet és min­dig a „rögzítés" mellett a békét. Herriot „konstruktív terve" segítségére Benes, cseh külügyminiszter kifőzte a „kontinentális paktumot". Ez az egyezmény, Benes sze­rint, a béke igazi biztositéka volna. Különösen azonban, hogy sem a legyőzött államok, sem a békeszerződésekben kijátszott Olaszország nem kapnak utána. Ezek az államok — csodálkozik Benes —. e tervben a mostani állapotok állandósítását látják. Ugy látszik — csodálkozik tovább Benes —, nyitva akarják tartani a lehetőséget a mostani állapot megváltoztatására. Azt hisszük, a cseh külügymi­niszter ebben a feltevésében nem tévedett. Igen, nyitva akarjuk tartani, minden erőnkkel, a lehetőséget a mostani állapot negváltoztatására. A cseh külügyminiszter, Európa iránt való nagy jóakaratában, hirtelen fölfedezi a népszö­vetségi okmány ama pontját is, mely elismeri Magyaror­szágnak biztonságára való jogát. Magyarország — mondta Benes —, ma három fölfegyverzett államtól körülvéve, valósággal katasztrofális helyzetben van. Ebből a helyzet­ből csak a kontinentális egyezmény révén szabadulhat. Európa elégedetlenéit azonban nem lehet a hirtelen támadt cseh jóakarat mézes madzagán a kontinentális paktumba vonszolni, mely igenis, nem jelentene egyebet, mint a trianoni és a versaillesi állapot „petrifikálását". Ha Magyar­országot létében három állig fölfegyverzett állam, mint ezt Benes 'is elismerte, fenyegeti, ennek következménye nem az, hogy Európa békéje érdekében nyugodjunk bele terü­leteink elvesztésébe, határaink védhetetlenségébe, s abba, hogy számláihatatlan szuronyok, ágyuk, puskák és kato­naság eleven sövénye vegyen bennünket körül. Nem, a lo­gikai következtetés nem ez. Ha a legyőzött nemzetek és Olaszország szerepe szükséges az európai béke fönntartásá­ban, aminthogy föltétlenül szükséges, akkor a kontinentális egyezmény megkötése előtt és nem azután, ellenséges kényre-kedvre bizva magunkat, akarunk tárgyalni a mai állapot megváltoztatásáról. Igy lesz most Herriot-val szem­ben Olaszország, mely előbb mindenesetre megköti a terű leti és tengeri egyezményt Franciaországgal és csak aztán hajlandó tárgyalni a Franciaországgal és Európával való együttműködésről. Igenis, háborúról és békéről van szó. Európa életéről van szó. De nagy kérdésekben csak az ősi, furfangtól, fogásoktól, nagyképűségtől ment igazság dönt­het, csak azt fogadhatjuk el vezetőnek, a csavaros és önző, kisszempontu diplomácia tojástánca ebben nem kaphal semmi szerepet. ANTIREVIZIÓS LIGA. Jellemző, hogy antireviziós ligát csináltak s hogy ez az antireviziós liga Bukarestben látta meg a napvilágot. Má­sutt mindenütt kezdik megérteni, sőt követelni a revíziót. A müveit közvélemény a revízió mellett áll, természetes tehát, hogy Románia — még ha nem saját rablott területeit kellene is védenie -, az antireviziós liga készséges, bár kissé viharos bölcsője. Románia és a civilizáció közvélemé­nye nem lehet egy oldalon. Románia nem akarja megér­teni, hogy — ha már nincs szava a civilizált világ kórusá­ban —, legalább hallgatni tudjon és ne árulja el magát. Az antireviziós liga megalakulása, minden botrányával együtt, csaknem teljes mértékben mutatja Románia értelmi és erkölcsi színvonalát. Csaknem teljes mértékben, mert ha Románia leplezetlenül akarná mutatni lelkét, a kannibáliz­mus ligáját kellene megalakítania. Reméljük, a román lélek, hatalma teljességében, az őszinteség ilyen fokára is eljut, hisz ezt a lépést az antireviziós ligától már csak egy paraszthajszál választja el

Next

/
Thumbnails
Contents