Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 11. szám - Wales. Llewellyn Jones walesi angol képviselő Magyarország igazságáért

ÍO MAGYAR KÜLPOLITIKA 1932 november A sportolók utja a magyar feltámadás felé A kaliforniai Los Angelesben három hónappal ezelőtl vonták be ünnepélyesen az olimpiai lobogót és kioltották az egyfolytában tizenöt napig égő olimpiai tüzet. A nagy világverseny azonban nem múlt el nyom nélkül, még ma is annak a hatása alatt áll az egész sporttársadalom. De nemcsak a sportolók nagy nemzetközi tábora foglalkozik még mindi}' a lezajlott Olimpiász kisebb-nagyobb eseményeivel és részleteivel, hanem újra meg újra felidézik emlékeiket azok is, akik odahaza leslék nagy szorongással a Kos Angelesből érkező híreket. Azóta már a mozivásznon is lepergett mindenki szeme előtt az. a sokat emlegetett jelenet, amikor egy-egy olimpiai győztes felállott a győzelmi emelvényre s mialatt az árbocra felkúszott nemzetének a lobogója, azalatt a zenekar a nemzeti dalt játszotta és a világ minden tájáról összeverődött százezernyi nézőközönség Felállva, ünnepélyes csendben hallgatta végig a szertartást. Sokan vannak még ina is, akik túlzottnak tartják a sportnak tulajdonított jelentőséget azzal az. indokolással, hogy a világ legjobb sportembereinek a küzdelme lehel ugyan nagyszerű látványosság és a szakemberek számára még külön érdekességeket is hozhat, de semmi különösebb jelentősége nem lehet a nemzetek életének folyására, még kevésbé lehet a sportnak azt a nemzetközi súlyt tulajdonítani, amit az utóbbi időben mindig sűrűbben hangoztatnak, hogy tudniillik a sport a nemzetközi diplomáciai szolgálat egyik legjobb eszköze és a sport révén, a kitűnő sportemberekkel sokszor többet lehet elérni, mint a kitűnő diplo maták működésével. Nem kell messze mennünk példáért, hogy a sport nemzetközi hatását megmutassuk. Nurminak, a csodálatos képességű finn világbajnoknak a nevét mindenütt a világon ismerik, ahol nyomtatott betűt olvasnak, de a finn köztársaság elnökének a nevét, Nurmi államának a vezetőjét alig néhány külpolitikai szakember tudja. Harmadéve, amikor Finnországnak külföldi kölcsönre volt szüksége, a megszokott rendes utakon sehogysem tudta megszerezni, de amikor Nurmi versenykörutra indult Amerikában és két hónap alatt legyőzte nemcsak Amerika legjobb futóit, hanem az ellene kiállított összes világnagyságokat, a finn kölcsönt sokszorosan túljegyezték az amerikai niacon. Los Angelesben ötven főnyi magyar versenyző csapat vonult fel a megnyitó ünnepélyen Ízléses, szép egyenruhában, a nagy világverseny különböző ágazataiban dicsőségesen szerepeltek a ma<"Tar olimpikonok, a közönség akarva nem akarva megtanulta, hogy létezik valahol Európában egy nemzet, melynek nagyszerű sportélete van, olyan embereket küldött az Óceán partjára, 14.000 kilométer meszszeségbe, akik nagv és népszerű győzelmeket tudtak szerezni vívásban, pólóban, tornában és ökölvívásban, maguk mögött hagyva nagy és ismert nemzetek versenyzőit, sőt magukat az amerikaiakat is. 44 nemzet 3000 versenyzője volt együtt Los Angelesben, vagyis mindenki, aki a sport terén hírnévre és dicsőségre számithat és ezek között a hatodik helyet foglalta el. végeredményben a magyar csapat. Ezek olyan kézzelfogható eredmények és tények, amelyeket nem lehet sem meg nem történtté tenni, sem elfelejteni semmiféle mesterkedéssel. Ennyiben a sport feltétlenül előnyben van a diplomácia felett. A nagy sportbéli teljesítményeket, amelyeket nem egy-egy kiváló ember, hanem egy egész nemzeti csapat ér el, csaik egyel len módon lehetne ellensúlyozni: még nagyobb eredményeket produkáló sportteljesítménnyel. Ehhez azonban komoly munka és megalapozott kultúra kell, olyan, amely csak a nagyrahivatott népnek a sajátja. Annakidején, a békeidőkben állandó problémája volt a magyarságnak, hogy a külföldön ne vegyék egykalap alá az osztrákokkal. Sok bosszúság származott ebből és jóformán csak egyetlen lei volt, ahol egy pillanatig sem mutatkozott ilyen probléma. A sport terén csak a magyarokat, csak Magyarországot ismerték, mert a magyarok mellett az osztrák sportolók szóba sem jöhettek, olyan nagy volt a különbség a 70 cSO kitűnő versenyzővel felvonuló magvai' csapat és a rendszerint (> — 8 sikertelen versenyzőből álló osztrák olimpiai „expedíció" között. Ma teljesen mas a helyzet. Ma a magyarságnak és Magyarországnak nem arra van szüksége, hogy ónálló állami létéi bizonyítsa hanem hogy j leik: pess< „: teg\ : n lanu.igol és megértesse a világ minden nemzetével azt az igazságtalanságot, amelyei a trianoni békekötéssel cselekedtek ellene. Semmi sem mulatja ezt olyan szembetűnően, mint a sport. A magyar sportkultúra még mindig annyira magasan áll a környező államoké lelett, hogy azok komoly nemzetközi sportversenyeken szóba sem jöhetnek a magyarok mellett és még ina, az országesonkitás tizennegyedik esztendejében is az a helyzet, hogy az úgynevezett utódállamok legjobb sportemberei megszállt területi magyarok. A tudomány, művészet, irodalom mellett a magyal sportélet nem kis részben járul hozzá állandóan ahhoz, hogy a magyar nevet, a magyar kultúrát ismerjék és csodálják világszerte és minden egyes nemzetközi győzelem ujabb eltörölhetetlen bizonyítéka annak, hogy a Duna völgyének tulajdonképpeni uralkodó nemzete ma is a magyar. A magyar olimpiai sikereket a világ minden kulturnyelvén megírták és méltatták, mert nem mehettek el szó nélkül a tény mellett, hogy Európa egyik legkisebb államának sportkullurája teljesen egyenrangú a legnagyobb nem tekével. A nagy nemzetek kulturprogramjának egyik sarkalatos tétele ma a sport és a testnevelés, a magyarságnak ma ez az egyik legnagyobb erőssége és ez az a mód, amelyen legvilágosabban igazolhatja a feltámadáshoz való jogát. ELŐFIZETŐINKHEZ! A „Magyar Külpolitika" szerkesztősége azzal a tiszteletteljes kéréssel fordul előfizetőihez, hogy amennyiben a lapot nem kapnák pontosan, haladéktalanul szíveskedjenek bejelenteni kiadóhivatalunknál, hogy nyomban intézkedhessünk a sérelmek orvoslása iránt. Pékár Gyula, a Társadalmi Egyesületek Szövetsége delegációjának vezetője Rómában