Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 11. szám - Wales. Llewellyn Jones walesi angol képviselő Magyarország igazságáért

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1932 november Könnyes humor Nem kell félteni a székelyeket. Amikor nekibúsultan beszélgetett egy ujságirótársaság, hogy Románia végül is eloláhositja a székelyeket, elmondtam azt az esetet, amit Ugrón Gábortól hallottam, akit meg látogatott több udvarhelyi székely s mikor megkérdezte tőlük, hogy milyen világ járja lent, az egyik óvatos atyafi az ismert székelyes kétértelműséggel igy felelt: — Nana... Már a háborúban is tudtuk, hogy fogunk valamit kapni Romániából, azonban azt gondolni sem mertük, hogy egész Romániát hozzánk csatolják. A mi bölcs, öreg vezérünk — Hoitsy Fái — megjegyezte akkor: — Sok okosság vau ebiven, kedves öcsém. Meri ilyen ám a székely. A székely valóban liöililó fajta, csak másként hódit, mint más náció. Amikor először rakták le székelyföldön a vasúti síneket, a székelyek folyton ott ólálkodtak s nézték-leslék, hogy mint hódithalnák meg ezl az uj valamicsodát. Amikor megindult a vonat is. nyomban rájöttek, hogy legjobb itt a vasúti bakter dolga. A munkás töri .magát; a masinisztát, fékezöt, kalauzt meg a robogó vasút töri. Ellenben a vasúti bakter csak ül, pipázik, mégis jó fizetést huz, sőt lakást is kap. egy talpalatnyi földecskéi is, amint veteményezhet, baromfit, sőt tehenet is tarthat. Felkerekedtek hát és meghódították a — vasúti bakterságot. Elárasztották az erdélyi képviselőket, Jiogy juttassák őket be a vasúthoz és mind bakterságot kért, anélkül, hogy összebeszéltek volna. A régi világban az egész ország, Zsolnától Brassóig és Brucktól Fiúméig tele is volt székely vasúti bakterrel. Most, hogy rájuk szakadt az oláh zsarnokűr. Huszár Aladár, Budapest székesfőváros uj főpolgármestere ság, nézegetik az uj berendezés sínéit. Csak idő kérdése, hogy kinézzék a bakterságokat. Nem féltem én a székelyekel: nagyon meg fogják ők nyomni az oláhok gyomlál. Éppenugy meghódítják Romániát is, mint annak idején a vasúti bakterságot. Persze a maguk csűrös-csavaros módszere szerint... AesopilSi mese. Nagyon népszerű tréfa voll ez egyidőben a Felvidéken. Nem jelent meg újságban, ugy terjedt el mégis minden kis falusi házig, mint régente a szájhagyományok. A kutya megszállott területről akart hazajönni s Hidasnémetinél találkozott a szamárral, aki megkérdezte tőle: Méri hagyod el Szlovenszkót? — Meri olyan kegyellenül megadóztatják olt a kutyákat, hogy nem lehet élni. A szamár meghőköli erre: — Akkor én is visszafordulok. — Te mehetsz — felelte a kutya —, mert viszont minden szamárból zsupánt csinálnak. .1 zsiráf és a mókus. Valamelyik genfi összejövetel után pihenésképpen az állatkertben sétált Herriot s ott találkozott Apponyi Alberttel. Beszélgetni kezdtek. Apponyi magyarázta, hogy Magyarország mai területére csonkulva életképtelen. — Nem értem ezt, — vitázott Herriot — mert nem csak a nagy államok életképesek. Lám, Svájc vagy Belgium milyen kicsi ország, mégis mennyivel boldogabb, gazdagabb, megelégedettebb, mint például az óriási Oroszország vagy Mexikó. Éppen a zsirájfketrec elé értek, ami mellett állott a mókusok pavillonja. Apponyi ezekre mutatott: — íme, ott a zsiráf. Hatalmas, nagy állat és ime, itt a mókus, kicsi, pöttöm jószág. S a mókus éppen olyan virgonc, életképes Isten-teremtménye, mint a zsiráf. Ha azonban a zsiráfot szétszabdalnák mókusnyi darabokra: azok a 'húscafatok mégsem lennének életképes mókusok, hanem csak holt, véres roncsok . . . Herriot nem nevetett a tréfás hasonlaton, hanem nagyon-nagyon elgondolkodott. A túlvilági boldogság. Gyárfás Elemér, az erdélyi magyar párt egyik kitűnősége, vitatkozott egyszer a bukaresti parlament folyosóján Goga Oktaviánnal. — Ha megerősödik Románia — mondta Goga —, Európa leggazdagabb országa lesz. Sokkal több gabona- és kukoricatermő területe, mint Magyarországnak, több a legelője is s ezenfelül vannak nagyszerű erdői, ásványoktól túltengő hegységei, aránylói szénig, sólól rézig, petróleuma, földgáza, tengerpartja, rengeteg vizienergiája, a magyar Dunánál szélesebb Dunája s óriási területe. Méri kívánkoznak hál a szegény Magyarországhoz? Mért nem támogatnak ininket, hogy elérjék a legnagyobb boldogságot és gazdagságot? — Mi magyarok vagyunk — felelte őszintén Gyárfás —, a mi életünk: a magyar élet. Földi halandókat pedig nehéz arra rábeszélni, hogy -haljanak meg, hiszen akkor elnyerik a legnagyobb boldogságot: a mennyországot. Pedig a túlvilági mennyország biztosan mennyország. A kötőjel. A prágai Kacor című vicclapban volt ez a tréfás kérdés: — Mi köti össze Csehországot Szlovenszkóval? — A kötőjel!