Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 11. szám - Franciaország lelkiismerete

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1932 november sandro Monti báró, a magyar földön kü/.dölt olasz légió hős parancsnokának ünnepségei! rendezte, Mussolini Magyarországnak ajándékozta a római Forum márványoszlopát, amely a Nemzeti Múzeum előtt áll. És amikor Endresz és Bittai Róma egében lezuhant az ,,Igazságot Magyarországnak!" repülőgépéről, a Duce nemcsak a kél hős hátramaradottjaírói gondoskodott, hanem gyönyörű szimbólumként, az elégett gép helyéhe nj repülőgépel ajándékozott Magyarországnak, az olasz „(Ünstizia per l'Ungheria"-t, hogy az Róma szent földjéről repüljön haza. tengereken és hegyeken át... Mussolini minden alkalmai megragadott, hogy kimutassa őszinte barátságát Magyarország iránt. Parlamenti és szenátusi beszédeiben éppen ugy, mint népgyűléseken mindenkor a revízió álláspontját hirdette ország-világ előtt és legutóbb a TESz küldöttségének római látogatását is felhasználta arra, hogy Trianon ellen emelje fel szavát. A fasiszta kormány mindenben segitő barátunk, éppen a Duce utasítására: amikor Magyarországnak nemzetközi kölcsönökre volt szüksége, a fasiszta Olaszország nemcsak erkölcsi, hanem anyagi téren is támogatta a magyar állam óhaját. A jóvátételi konferenciákon éppen ugy. mint az optánskérdésben és az utódállamok követeléseinek rendezésében az olasz diplomácia mindenkor mellettünk állott. Kereskedelmi szerződéseiben, habár Itália is védekezik az idegen áru beözönlése ellen, a legnagyobb kedvezményeket biztosította Magyarországnak, mert célja volt az Itália felé irányuló magyar exportot megkönnyíteni és ezzel a magyar kereskedelmen és gazdatársadalmon segíteni, éppen akkor, amidőn a magyar export előtt a külföldi piacok egymásután bezáródtak. De nemcsak politikai és gazdasági téren, hanem, amint Mussolini óhajtotta, „a szellemi együttműködés terén is" megnyilvánul Olaszország magvarbarátsága. Az ,,Amici dell'Ungheria" és az „Istituto Fascista di Cultura" nagyszerű szervezetei, melyek egész Itáliát behálózzák, előadásokkal, Magyarország felé irányuló társasutazásokkal, képkiállitásokkal stb. szolgálják a két ország közti barátság kimélyitésének céljait. Olasz miniszterek, képviselők, újságírók, „dopolavoristák", egyenként és csoportokban keresik fel Magyarországot, hogy a helyszínen ismerkedjenek meg a magyar problémákkal. Olasz politikusok, tudósok, irók könyveikben, melyek egész könyvtárra rúgnak immáron, ismertetik és népszerűsítik Itáliában a magyar kérdéseket. A legnagyobb kiadóknál egy másután jelennek meg magyar irók mesterművei olasz fordításokban: csak a legutóbbi öt esztendőben több mint félszáz kötet! Róma, Milánó, Velence, Genova és a kisebb olasz városokban is magyar képzőművészeti kiállítások tesznek tanúságot a fejlett, nagyszerű magyar művészetről. Olasz színházakban annyi magyar színdarab kerül színre, mint sehol, egyetlen idegen országban. Az olasz sajtóban a magyar problémákkal és eseményekkel olyan részletességgel és alapossággal foglalkoznak, mint sehol másutt a külföldön. És ma talán az egyetlen ország Itália, ahol magyarnak lenni — már egymaga is ajánlólevél, sőt — a legjobb ajánlólevél. Ezt a baráti országot és ennek a baráti országnak vezérét, a Ducet, jött most meglátogatni Magyarország miniszterelnöke. Baráti országból jött baráti országba, ahol a magyar szenvedést baráti szívvel mindig megértették és a magyar aspirációkat baráti jobbal mindig támogatták. Ballá Ignác Franciaország lelkiismerete (***) Az erkölcsi és természeti törvények között sajátságos különbség van. A visszhang közelről erősei)!), a fény ragyogóbb, a vizbedobott kő körül támadnak a legerősebb gyűrűk. Az erkölcs visszhangját nem a közeli hegyek verik vissza, az erkölcs fénye messziről sugárzóbb s ha tükrét kődobással megzavarják, a feltámadt körhullám távolról indul el és lassan jut el a bedobott kövig. Magyarország igazságtalan sorsáról hallván, Csiang Cso Ping, kínai tábornok, a kinai diplomácia egyik jelentós lagja nem habozott a kijelentéssel: — Remélem, a népek nem fogják elmulasztani, hogy önöknek, magyaroknak igazságot szolgáltassanak. Kina messze van, Kína érdektelen, tehát méltányos és igazságos. Kertelés nélkül elismerik Magyarország igazságát más távoli országok vezető elméi és államférfiai is. A távolság eloszlatja az érdekeltség ködét, tisztán adja vissza a vérző, megcsonkított Magvarország jajkiáltását. Hallatszik az igazság Északról és Délről, a világ mind a négy szegletén kimondták már. Angolok, amerikaiak, olaszok, a békeszerződés tekintélyes aláirói: már mind kimondták, — csak a közelből nem hallatszott még soha. Csehek nem mondták, románok, szerbek, lengyelök nem mondták, hogy a békeszerződéseket. Magyarország javára, revideálni kell. Nagy gondolkodók, nagy világlapok, nemzetek közvéleményének képviselői kimondták, — de a világpolitika lelkiismeretének e szezámjára nem nyíltak meg az érdekelt elmék és fülek. Az igazság, erkölcs nagy ellenállásra talál ott, ahol az érdekellség lelki rétegeire bukkan. De, mint a természeti, az erkölcsi erő is örök. Visszhangját — bár messziről jön — előbb-ulóbb közelről is meg kell hallani és kimondani. Az igazság befészkelődik az ellenséges elmékbe, szorongatja az ellenséges torkokat, mindaddig, mig az ellenséges szájak ki nem nyílnak és világgá nem hirdetik, íme, azok, akik a Magyarországot feldaraboló szerződést aláírták, már mind elismerik a revízió szükséges voltát, csak éppen a szerbek, románok, csehek és lengyelek nem. ök ragaszkodnak a zsákmányhoz. De ma már az egész világon — csakis ők. Legfőbb támaszuk, pártfogójuk, a francia politika, már eloldalog mellőlük. Franciaország a világos elmék hazája, mely nem bírja sokáig a ködöl. A clemenceau-i ádázság tünedezőben van a francia közvéleményből, az engesztelhetetlen öregek hagyománya nem tudott úrrá lenni a fiatal francia gondolkozókon. A magyar revízió mellett megszólaló francia irók és politikusok száma immár légió. S az idők jele, hogy a francia kamarában a német katonai egyenjogúság és leszerelés tárgyalásával kapcsolatban a revízióról komoly vita kerekedett. A francia kamarában elhangzóit a szó, mely kétségbevonta az eddig — francia részről — dogmatikusan csalhatatlannak hirdetett békeszerződések igazságos voltát. Leon Blum pártvezér egyenesen tagadta, hogy ezek a szerződések valóban szerződések, hanem — mint a magyar jogászság emlékirata is kimutatta — csak a háború folytán előállott erőviszonyokat szentesítő végzések. Chaisseigne nagy hévvel száll! sikra a revízió melleit és ragadozó nemzetnek nevezte az eddig dédelgetett Romániát, jogtalan területi gyára-