Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 11. szám - Franciaország lelkiismerete

U)32 november II1GYIR KÜLPOLITIKA 5 Pierre Col podása miatt. — Mindenki tévedhet — vallotta be Pierre Cot — a szövetségesek 1919-ben épugy tévedhettek, mint a többiek. Le kell-e tehát mondanunk arról, hogy alkotásukat kijavítsuk? Ha a jogi megoldások előtt bezárjuk az ajtót, kétségbeesésbe hajthatunk olyanokat, akik megnyomorítottnak érzik magukat. E vitával csaknem egyidőben, a vezető angol világlap, a Times, vezércikkben követeli a békeszerződések revízióját. — A békeszerződések területi rendelkezései tekintetében — mondja a cikk — az angol nép általános véleménye szerint Versaillesben súlyos hibák történtek és az idők folyamán kiderült bizonyos határozmányok igazságtalansága, úgyhogy — előbb, vagy utóbb — elkerülhetetlenek a revíziós intézkedések. A békeszerződések immár mint erkölcsi és jogi alap nélkül való, oktrojált és céljukban is elhibázott, tudatlanságban fogant alkotások állanak az elfognia! lan világ közvéleménye előtt. Az igazság elindult, kopogtatott és bebocsáttatást talált. És hogy ez igy van, abban van valami mélységesen vigasztaló. A fegyvertelen igazság ereje nagy a nem teljesen romlott elmével és lélekkel szemben. Vezeti a gondolkodók tollát, meghódoltatja a politikusokat, népekkel megbánatja bűneiket. A francia kamara revíziós vitája egy nagy bűn vallás első vezeklése. Eljön az idő, mikor a francia lelkiismeret csodálkozni fog tévedésén és eljön a nap, mikor — a lelkiismeret terhétől megszabadulva, örömmel vallja be és teszi jóvá tévedését. Ez az a jóvátétel, melyet elírni lasztani nem lehet. A francia nép, mely, mint mi is, rengeteget szenvedett a háború alatt, s őszintén kívánja, hogy most felnövő gyermekeit ne a fokozott borzalmu háború Molochjának nevelje, — be fogja látni, hogy békéjét nem a fegyverek szaporítása biz'osithatja, hanem az a gesztus, mellyel, a nagyszerű francia hagyományok szerint. meghajol az igazság, a magyar revízió igazsága előtt. /Pierre Cot nyilatkozata a revízióról Pierre Cot, aki a Magyar Külügyi Társaság-han hoszszabb előadást tartott Franciaország lefegyverzési tervéről, Budapesten tartózkodása alatt egy hirlapi nyilatkozatban a békeszerződések revíziójáról való álláspontját is kifejtette. Ebben a nyilatkozatban a többi között a következőket mondta: — Legutóbbi kamarai beszédemet nemcsak saját párthiveim és a többi baloldali párt fogadta tetszéssel és helyeselte a békeszerződések revízióját illető állásfoglalásomat, hanem a jobboldali pártok tagjai közül is sokan jöttek oda hozzám a folyosón és kijelentették, hogy az igazságot mondtam meg s hogy helyeslik fejtegetéseimet. A békeszerződések korszerű revíziójának elkerülhetetlen szükségességet illetően a felfogásnak ez a megváltozása nem szorítkozik csupán a vezető politikusokra és publicistákra. Még erősebben és hatalmasabban nyomul előtérbe ez a nézetváltozás Franciaország közvéleményének legszélesebb rétegeiben. A francia nép a maga egészében, híven józan gondolkozásmódjához, ma már át van hatva attól a meggyőződéstől, hogy a békeszerződéseknek a megváltozott időkhöz kell alkalmazkodni. — Ez az alkalmazkodás mindenesetre csak fokozatosan és lassanként fog megtörténni, különösen ott, ahol a békeszerződésekben megvont határokról van szó. Ha sikerül az állami határok jelentőségét nemzetközi gazdasági és lefegyverzési szerződésekkel lerontani, akkor a határvonalaknak kulturális és politikai tarthatatlansága automatikusan világosan állana mindenki előtt. Nyilvánvaló, hogy a határok megváltoztatására addig nem lehet gondolni, míg a katonai és gazdasági szempontok döntő fontosságúak maradnak. Ha azonban ezt a két vezető szempontot kikapcsoljuk, akkor magától következik be a jelenlegi kölcsönös félelem és féltékenység ehalványulása, ami a tövises probléma tárgyilagos és szenvedélytől mentes tárgyalásának feltétele. Ha sikerül Franciaországra nézve a gazdasági és katonai biztonság döntő kérdéseit megnyugtató formában megoldani, akkor a francia nép érvényre juttatja befolyását az európai konszolidáció érdekében. Mindennél fontosabb a revízió óvatos és okos előkészítése, ami véleményem szerint, minden gazdasági és katonai súrlódási felület erélyes kikapcsolásában áll. „A Székelység" cimen első száma jelent meg egy uj folyóiratnak Márton Ferenc a kitűnő festőművész, Sz. Bálás Béla erdélyi iró és Szeremley Ákos szerkesztésében. „A közös jövőért való aggodalom adja kezünkbe a tollat — irják beköszöntőjükben — hogy megteremtsük a lehetőséget arra, hogy mi közös sorsuak, SZÍVÓS magyar fajták, székely testvérek minden társadalmi és felekezeti különbség nélkül végre megtaláljuk egymást, hogy segíthessük, bátoríthassuk, taníthassuk egymást szeretett Erdélyünk visszaszerzéséért folytatott nehéz küzdelmünkben". — Baráthosi Balogh Benedek, Endes Miklós, Köllő Ignác, Bodor Aladár, Lázár István, Péterfi Tamás, Csanády György, Éltető Lajos, Porzsolt Kálmán, Agyagfalvi Hegyi István, Holló Ernő, Domokos Pál, Kovács Dénes neveivel találkozunk nyomban az <dső számban, ami elég garancia a szép, uj folyóirat részére