Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 10. szám - Európa sorsa és a Népszövetség

1932 október MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 /Európa sorsa és a Népszövetség Külpolitikai szemle akt. 15. Egy hires angol idegorvostól azt kérdezték egyszer, tudja-e, nmei gyötrik legjobban a lelkekel a pokolban, de nen; tudott válaszolni. A kérdező bölcs öreg, bár nem olvasta sem Vergiliust, sem Dantét, maga adta meg a feleletet: — \ pokolnak legnagyobb gyötrelme az, hogy a lel keket várakoztatják. Valóban, a bizonytalanság a legkínzóbb gyötrelem és a várakoztatás a legfinomabb kinzóeszköz. Ezt mi tudjuk legjobban, akik a tragikus békekötés óta egyebet sem teszünk, csak várakozunk és várakoztatnak bennünket azok, akik maguk is jól tudják, hogy ezzel győzök és legyőzöttek egyaránt a romlás leié haladnak. Maga Herriot, a jeleidegi francia miniszterelnök, akinek kezében van most a sorsdöntő kérdések elintézése. tahin egy esztendővel ezelőtt mondotta, hogy az emberiség nem várhat tovább és tőlünk függ, hogy teljessé legyük azt a hatalmas szellemi épületet, amelynek védelmében a tömegek megszűnnek egymást gyűlölni s végre megismerik és megszeretik egymást. S most azt látjuk, hogy ugyanaz az Herriot, aki egészen tisztán látja a nyugati kultúra és civilizáció minden veszedelmét s aki hangos szóval hirdette a kölni sajtókongresszuson azt, hogy „a bárénak szakadatlanul kell folyni a kételkedés és oktalanság ellen, mert a népek bekéi akarnak", — ugyanaz az Herriot most, felelős állásában, nem tudja érvényre juttatni saját meggyőződését azokkal szemben, akik egyoldalúan látják a nemzetek biztonságát. Pedig — mondotta Herriot — a jól értelmezett nemzeti érzés magában foglalja a mások hazájának megbecsülését is. A szük látókörű és az emberiség egyetemes érdekét szem elöl tévesztő politika végső eredményében romlást hoz azokra, akik egyedül ettől várják nemzetük biztonságát és üdvösségét. Mert itt a hatalom és szellem végzetes harcáról van szó és a hatalom csak ideig-óráig tudja erejével fenntartani azt az állapotot, amely nemcsak az igazságot sérti, hanem ellentmond a valóságos erőviszonyok érvényesülésének, amit az élet ereje előbb-utóbb minden hatalmi eszközzel szemben diadalra juttat. Egyelőre azonban ugylátszik — még mindig nem szakadt vége gyötrelmünknek, mert várakoznunk kell, — ha nem is sokáig. A Népszövetség sohasem állott olyan problémák előtt, mint most. A különböző konferenciák és bizottságok már hiába akarnak halogatásokkal kiiérni a döntések elől. melyeket a kinok közi vajúdó világ követel. Pedig még utoljára is megkísérlik az elodázás politikáját Nyugaton a fegyverkezések korlátozása és ezzel együtt a nemzetek egyenjogúságának kérdése fesziti a hurt a mcgpallanásig, Keleten pedig Japán szembeszegülése a Népszövetség akaratával és minden korábbi békés megegyezéssel. Azok. akik egyre fokozódó bizalmatlansággal tekintenek a Népszövetség meddő munkája felé, azt hiszik, hogy a leszerelés Válsága a \ ; psz::\cl v g v ds igül is jelent] : s ez az aggodalom nem is alaptalan. Októbei elején kellett volna összeülni a Népszövetség leszerelési bizottságának, azonban ugylátszik —ez elmaradt, mert a közbeeső idő alall folytatott diplomáciai tárgyalások meghiúsullak. Azt a londoni konferenciát, amely az összekötő hidal lett volna hivatva megépíteni Németország egyenjogúsági követelése és a francia biztonsági kívánságok között, kénytelenek voltak bizonytalan időre elhalasztani így, egyelőre, még nincs remény arra, hogy Németország részt vegyen a leszerelési konferencia folytatásán. A mandzsúriai kérdés dolgában szintén a halogatás taktikája érvényesült, mert a most közzétett nemzetközi jelentést, amely Japán magatartását a nemzeközi jog és a népszöveségi okmány megsértésének minősiti, szintén csak november közepén tárgyalják a Népszövetség ülésén. Azt hiszik, hogy a közeli események tisztábbá teszik a nemzetközi helyzetei és akkor könnyebben adhatnak feleletet azokra a kérdésekre, amelyeknél a választ már nem lehel tovább halogatni. November hatodikán lesznek a német választások, két nappal később, november nyolcadikán, eldől az amerikai elnökválasztás sorsa. Ennek a két eseménynek a lezajlása után a nemzetközi helyzet mindencselre tisztább képet mutat. Tévedés volna azonban azt hinnünk, hogy — bármiképpen változzanak is a körülmények a béke nagy kérdése megoldható lenne belső jó szándék és bizalom nélkül. A választások lezajlása után a vezető államférfiak részéről éppen ugy szükség lesz minden gyűlölködéssel szembeszálló bátorságra és a közös nagy cél érdekében áldozattól vissza nem riadó együttműködésre, mint annakelőtte. A fegyverkezések korlátozásának megoldása Európa politikai és gazdasági életére nézve egyaránt döntő jelentőségű. Európa a világháború előtt középpontja volt a világnak, a világháború után fokról-fokra háttérbe szorult. Az Egyesült-Államok, sőt még a forrongó Kelet is előnyl>en van azzal az Európával szemben, amely még a békekötések után tizenkét esztendővel is marcangolja önmagát. A gazdasági háború, amely még egyre tart és a politikai bizalmatlanság, amely lehelellenné teszi a nemzetek közeledését, teljesen megbénítja Európa erejét. A németek által most fölvetett egyenjogúság kérdése a nemzetek biztonságának kérdésével együtt könnyű szerrel megoldható lenne még Herriotnak legújabb állásfoglalása alapján is. A francia miniszterelnök ugyanis abban a nagy beszédében, amelyben a német követelés teljesítését elutasította, kijelentete, bogv Franciaország népszövetségi politikája röviden így foglalható össze: „Franciaország a népszövetségi okmány alapján áll és nem akar egyebet, mint az egyezményt, csak az egyezményt és az egész egyezményt!" Ezzel szemben joggal mondhatja Németország, hogy a főhetett kérdésben ö is csak a népszövetségi okmány rendelkezéseinek végrehajtását kívánja. Hiszen, mint tudjuk, a páriskörnyéki békeszerződésekkel együtt keletkezett népszövetségi okmány nyolcadik pontja világosan kimondja a tagállamoknak azt a kötelezettségét, hogy fegyverkezésüket arra a legkisebb mértékre szorítják le, ami összeegyeztethető résziül országuk biztonságával, részint azon nemzetközi kötelezettségek lehetőségével, amelyet egy közös akció megkövetelhet. Clemenceau még külön levélben is megígérte a németeknek, hogy a fegyverkezések korlátozása minden népszövetségi államnál meg fog történni. Magában a népszövetségi alapokmányban pedig intézkedés történt arra nézve is. hogy a leszerelés mértékét az egyes államoknál tíz évenként nemzetközileg ellenőrizzék. Most már több mint tizenkét év telt el és a leszerelésnek még csak komoly megkezdésébe/ sem foglak hozzá. Közben Németország már régen tagja a Népszövetségnek és az idei leszerelési konferenciái előkészítő bizottság az általa kidolgozott tervezetben azt javasolta, hogy a konferencia által elfogadandó végleges leszerelési szerződés semmiképpen sem érintheti azoknak az előzetes szerződéseknek érvényességét, amelyekéi az egyes szerződő lelek egymással korábban kötöttek. Ez annyit jelent, hogy a legyőzött államokra továbbra is a békeszerződésekben kikötött igazi leszerelés marad érvényben, amely Németországnak mint tudjuk — százezer főnyi, Magyarországnak pedig harmincötezer főnyi toborzott hadsereg fenntartását engedi meg. így tehát a különbség a győztes és legyőzött között továbbra is változatlanul fennmarad. A győztesek fegyverkorlátozásáról pedig hatesztendei tanácskozás után sem hoztak olyan határozatot, amely a kérdés komoly megoldását biztosítaná. Fnanciiaonszág állandóan a biztonság jeLsznrvát állítja szembe a fegyverkezés korlátozásával. Ez kissé különösen hangzik akkor, amikuir mindenki tudja, 'hogy Framoiaorszáig a kontinensnek vezető katonai állania és hatalmas egységes területét egyrészt a Alpesek és a Pyreneusok védik, a másik